petofi-sandor.jpgAz úgy volt, hogy valami Petőfi-verset kerestem, megünneplendő mácius 15-ét. Talán kicsit bűntudatból is, hogy holnap, egyéb elfoglaltság (zenehallgatás) miatt, nem megyek tüntetni. Egy ünnepnek - s az ünneplőnek - persze a mához kell szólnia, talán ezért jutott elsőnek a Dicsőséges nagyurak az eszembe; beütöttem a google-ba, s rögtön ki is adott egy 1994-es felvételt Mácsai Pállal. (Érdemes megnézni.) Mégse találtam igazán megfelelőnek, túlságos békülékenysége miatt 2015 Magyarországához illőnek, ezért tovább keresgéltem, ezúttal már offline, vagyis a polcról leemelt Petőfi-kötetben. És rátaláltam Az apostolra. Azt hiszem, most olvastam el először.

Fura az ember (én) viszonya Petőfihez. A történelem - és az iskola meg a hivatalos ünnepségek - szoborrá merevítették, s egy szobrot legfeljebb imádni lehet, szeretni nehéz. Persze a gyerekkorból megmaradt a János vitéz, és mindörökké megmarad makulátlan szépségével például A Tisza. Az Apostolról, úgy emlékszem, csak néhány mondat volt a gimnáziumi irodalomtankönyvben, nem is volt kötelező elolvasni, magamtól meg miért olvastam volna el egy ilyen hosszú elbeszélő költeményt. (Már maga a műfaj, az "elbeszélő költemény"... Brrr.) Hát talán azért, mert jó - de ezt mintha nem mondták volna meg. Most úgy gondolom, ez az 1848 nyarán született, elkeseredett poéma Petőfi költészetének egyik csúcspontja, gondolatilag, formailag is. Persze, jellegzetesen romantikus, 19. századi mű, de hát mi más lenne, elvégre mégiscsak a 19. században, a romantika korában járunk.

Következzék két részlet: az első sorok, és egy hosszabb idézet a közepéről, de azt javaslom, szánjatok rá kb. egy félórát, és olvassátok el az egészet, a saját Petőfi-kötetetekből vagy innen.

 1

Sötét a város, ráfeküdt az éj.
Más tájakon kalandoz a hold,
S a csillagok behunyták
Arany szemeiket.
Olyan fekete a világ,
Mint a kibérlett lelkiismeret.

Egyetlenegy kicsiny fény
Csillámlik ott fönn a magasban
Bágyadtan s haldokolva,
Mint a beteg merengőnek szeme,
Mint a végső remény.

Padlásszobának halvány mécse az.
Ki virraszt ott e mécs világa mellett?
Ki virraszt ott fönn a magasban?
Két testvér: a nyomor és az erény!

Nagy itt, nagy itten a nyomor,
Alig hogy elfér e kicsiny szobában.
Kicsiny szobácska, mint a fecskefészek,
S a fecskefészeknél nem díszesebb.
Kietlen, puszta mind a négy fal,
Azaz hogy puszta volna, ha
Ki nem cifrázta volna a penész,
S csikosra nem festette volna az
Eső, mely a padláson át befoly...
Aláhuzódik az
Eső vastag nyoma,
Mint gazdagok lakában
A csengetyűzsinor.

....

11

...

És elvadúlt lassanként a világtól,
Mindegyre mélyebben szállott magába,
S kerűlt mindenkit... egy barátja volt,
A senkitől meg nem zavart magány.

Ott élt azon képek között, miket
Üres ábrándoknak tart a világ,
De melyekről ő tudta, hogy azok
Élő valódi lények,
Az ő lelkébe néző
Jövő alakjai.

Ott a magányban buzgón olvasá,
Miként a hívő a koránt
S mint a zsidó a bibliát,
Olvasta ott buzgóan a
Világtörténetet.
Világtörténet! mily csodálatos könyv!
Mindenki mást olvas belőle.
Egyiknek üdv, másiknak kárhozat,
Egyiknek élet, másiknak halál.
Egyikhez így szól s kardot ad kezébe:
"Eredj és küzdj! nem küzdesz hasztalan,
Az emberiségen segítve lesz."
Másikhoz így szól: "tedd le kardodat,
Hiába küzdenél,
Mindig boldogtalan lesz a világ,
Mint ezredévek óta az."

Mit olvasott ez ifiú belőle?
Mit gondolt ő, midőn e könyvet
Becsukta reszkető keze?...
Ezt gondolá:

"A szőlőszem kicsiny gyümölcs,
Egy nyár kell hozzá mégis, hogy megérjék.
A föld is egy gyümölcs, egy nagy gyümölcs,
S ha a kis szőlőszemnek egy nyár
Kell, hány nem kell e nagy gyümölcsnek,
Amíg megérik? ez belékerűl
Évezredek vagy tán évmiljomokba,
De bizonyára meg fog érni egykor,
És azután az emberek belőle
Világvégéig lakomázni fognak.
A szőlő a napsugaraktul érik;
Mig édes lett, hány napsugár
Lehelte rája élte melegét,
Hány százezer, hány miljom napsugár?...
A földet is sugárok érlelik, de
Ezek nem nap sugárai, hanem
Az embereknek lelkei.
Minden nagy lélek egy ilyen sugár, de
Csak a nagy lélek, s ez ritkán terem;
Hogyan kivánhatnók tehát, hogy
A föld hamar megérjék?...
Érzem, hogy én is egy sugár vagyok,
Amely segíti a földet megérni.
Csak egy nap tart a sugár élete,
Tudom, hogy amidőn megérkezik
A nagy szüret,
Akkorra én már rég lementem,
S parányi művemnek nyoma
Elvész az óriási munka közt,
De életemnek a tudat erőt ad,
Halálomnak pedig megnyúgovást,
Hogy én is, én is egy sugár vagyok! -
Munkára hát,
Föl a munkára, lelkem!
Ne légyen egy nap, egy perc elveszítve,
Nagy a föladat, az
Idő röpűl, s az
Élet rövid. -
Mi célja a világnak?
Boldogság! s erre eszköz? a szabadság!
Szabadságért kell küzdenem,
Mint küzdtek érte oly sokan,
És hogyha kell, elvérzenem,
Mint elvérzettek oly sokan!
Fogadjatok, ti szabadság-vitézek,
Fogadjatok szent sorotok közé,
Zászlótokhoz hűséget esküszöm,
S hahogy véremben lesz egy pártütő csepp,
Kiontom azt, kifeccsentem belőlem,
Habár szivemnek közepén lesz is!"

Ily vallomást tett... nem hallotta ember,
De meghallotta odafönn az isten,
Fölvette a szent könyvet, melybe
Jegyezve vannak a martírok,
S belé irá a Szilveszter nevet.

                  12

A gyermek ifjuvá lett
S az ifju férfivá.
Esztendő esztendő után
Jött a földet meglátogatni,
S bucsút sem véve, távozának.
Őt sem kerűlték ki az évek,
Elment hozzája mindenik,
S nyomott hagyott arcán, szivén.

Túl volt immár az iskolákon,
Régen kijárta azokat,
És benn volt a világban,
Az életben, az emberek között,
Hol minden lépten meglökik az embert,
S minden lökés egy darabot töröl le
A lélek zománcából
S az orcának szinéből.

Be másnak látta e világot,
Mint amilyennek képzelé!
Naponta kisebbnek tetszett előtte,
Mélyebben sűlyedettnek
Az ember, akit isten
Saját képére alkotott,
Az ember, akinek szemével
A napba kéne néznie,
És e helyett a porba néz,
Mikéntha férgeket keresne,
Hogy tőlök a csuszást tanulja.
És mentül kisebbnek tetszett előtte
Az ember, annyival nagyobbnak
Látá a munkát, amire
Hivatva érezé magát.
De el nem csüggedett.
Tán oly parányit végzett, mint a hangya,
De mint az, olyan fáradatlan volt.
Szűk volt köre,
De e kört teljesen betölté
Lelkének fényivel.

...

Szerző: rás  2015.03.14. 20:45 8 komment

Címkék: március 15 e Petőfi

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr847269867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2015.03.14. 22:54:39

rás:nekünk kötelező volt a gimiben,s akkor el is olvastam, nagyon szerettem,s a szabadszállási kudarc élményének leírása szinte letaglózta akkori romantikus lelkemet. Örülök, hogy rátaláltál erre a Petőfi műre. Én is igyekszem olvasmányokkal töltődni. Jelenleg Alekszej Tolsztoj:Első Péterét olvasom, több mint ezer oldal, a nyáron elmegyünk a Baltikumba, s egy kicsit körül akarom az orosz történelmet járni. Jó pap holtig tanul.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.03.14. 23:09:01

@egy nagyi: Még az is lehet, hogy nekünk is kötelező volt Az apostol; nem ez lenne az első és utolsó, amit elblicceltem. Az orosz szakot úgy végeztem el, hogy nem olvastam a Háború és békét (noha szerettem Tolsztojt, de riasztott a terjedelme), csak néhány éve szántam rá magam, és nagyon élveztem.
Az I. Pétert valamikor tinédzser koromban olvastam, úgy emlékszem, lebilincselt. Viszont a Baltikumhoz nem igazán az orosz irodalom passzol.

egy nagyi 2015.03.15. 00:47:29

rás:igazad van a Baltikummal, de meg szeretném érteni az orosz térséget, s azt a folytonos törekvést, hogy mindenfele keresték és harcoltak a tengeri kijáratokért,a magam minimális elképzelése szerint részlegesen egy pár évszázadon keresztül ennek a térségnek a geopolitikai mozgásába láthatok bele. Így értettem, egyébként van egy jó útikönyvem is .

AvPlaten · http://woed.blog.hu/ 2015.03.15. 11:32:46

Arra már nem emlékszem, hogy kötelező volt-e vagy nem, de az Apostol nekem nagyon tetszett, én nagyon modernnek tartottam Petőfi életművén belül. Petőfivel pedig éppen az volt a gondom, ami neked: egyesek szerint őt kellett a legnagyobb magyar költőnek tekinteni, heroikus pózba merevítették. Nem árt elfelejteni azt sem, hogy a forradalom utáni választásokon marginális csoport maradt Petőfi és köre és utána milyen buzgón sajátították ki maguknak olyan rendszerek nevét, akik éppen hogy ellenezték azt az eszmerendszert, amit Petőfi képviselt. Sajnos a nemzeti ikonok sorsa gyakran ez...

egy nagyi 2015.03.15. 11:45:37

@AvPlaten: hát, hát erről van szó

rás · http://ras2.blog.hu 2015.03.15. 15:34:45

@AvPlaten: Igen, én is ezt a korábbi verseitől elütő "modernséget" éreztem meg Az apostolban. Ugyan, mint írtam, alapvetően romantikus, de az életképekben megjelenik a szinte dickensi és zolai naturalizmus, formailag meg nagyon tetszett a verselés - ritmus, verssorok stb. - változatossága.

defalla 2015.03.18. 08:21:02

"Szeretnek az istenek engem,
Rémítő módra szeretnek..."
Ha már Petőfi, akkor maradok mosolygós.
Az Apostolt január elején olvastam, de nekem nem tetszett. Kipipálva, de nem sokra emlékszem belőle - talán nem úgy kellett volna olvasni, mint Rejtőt szoktam: hanyattfekve, lustizó módban ;)

rás · http://ras2.blog.hu 2015.03.18. 10:29:38

@defalla: Igazad van, A helység kalapácsa is csúcs. Meg Rejtő is. :)