Valaha - a messze tűnt múltban - hivatalos ünnep volt, sokak számára (persze már inkább csak az én korosztályomban vagy a még idősebbeknek) ma is történelmi tény, gyakran érzelmileg átélt személyes történelem. A felszabadulásra emlékeztem a "Hordalék" sorozat egyik darabjában, ezt ismétlem most meg, némi rövidítéssel.

Ez itt most nem akar objektív történelmi elemzésnek látszani. Bár... Mindenesetre, aki április 4-e – és az április 4-ikék – történetéről részletesebben akar tájékozódni, annak ajánlom például a Múlt-Kor történelmi portál cikkét

Illyés Gyula: Nem volt elég

Házad itt állt – szerte szállt!
Ezt, látod, érted. Azt nem érted,
hogy hazád éppen így ért véget –
A csoda, hogy addig is állt!

Mert nem volt hazának elég,
hogy emésztésed vacsorára
e dombok aszúját kívánta,
és e lapályok kenyerét.

És nem volt hazának elég,
Hogy elmosolyodtál és oldalt
oda is néztél, ha megszólalt
ízes magyarul a cseléd.

És nem volt hazának elég,
hogy este letéve a könyvet
elnyeltél Bottyánért egy könnyet:
az volt a férfi, a derék…!

És nem volt hazának elég,
hogy kitekintve vonatodból
elgondoltad az aratókról:
mást érdemelne ez a nép.

És nem volt hazának elég,
a három szín, ha rád sem hagyták,
hogy egykor jelkép volt: szabadság,
egyenlőség, testvériség!

És nem volt hazának elég,
hogy idegeden átereszted
hő szeszként azt a néhány verset,
Adyét, Tóthét, Józsefét.

És nem volt hazának elég,
a Gellérthegyen a rakéta
s a Városiban a bokréta
és a szobroknál a beszéd.

Nem volt a hazának elég,
nem volt elég, hogy el ne essen,
tudd meg, az volt a csoda itten,
hogy össze nem dőlt már elébb!

Mert attól nem lett a tiéd,
hogy hizelegve és hazudva
ráragasztottad egy hegycsúcsra
egy király, egy vezér nevét.

Nem volt elég, nem volt elég
sem a hűség, sem a szívósság,
mitől egybeáll egy-egy ország
s nemzet is lesz a nemzedék.

S a bátorság sem volt elég.
Külön-külön bár odahagyta
sorsát a sok hős áldozatra,
az sem volt elég menedék.

Mert sem erő, sem bölcsesség
nem lehet elég, hogy megójja
a házat, amelyben lakója
nem lelheti meg a helyét.

(1945)

***

Márai Sándor írja 1945-ben:

Egy kozák csomagokat cipel az országúton. Egyikben rablott textilholmi van, másikban néhány cipó kenyér. Reámmordul és megparancsolja, vigyem a kenyeres iszákját. Szó nélkül átveszem a zsákot, és viszem – két kilométeren át – engedelmesen, a győztes nyomában. Egy fordulónál megkérdi, ki vagyok. Mikor meghallja a varázsszót – „író” –, elveszi kezemből az iszákot, komoran és sötéten néz maga elé, kést húz elő, levágja egy cipó felét, a kenyeret átnyújtja, hóna alá veszi a zsákot és egyedül cammog odébb. (Napló)

*

A magyar polgári társadalom olyasmit várt, hogy az oroszok mint afféle irgalmatlan alvilági arkangyalok jelennek majd meg, lángpallossal és kénkőbűzzel, s kiirtanak egy világot. Az oroszok megérkeztek, s akadt közöttük mindenféle: kegyetlen, barátságos, kapzsi, irgalmatlan, emberies stb. De arkangyalról és lángpallosról nem esett szó.

Nagyobb meglepetés, hogy most már mind gyakoribb közöttük a gondterhes, komoly, szakszerű síber, aki teherautóval jön Romániából, hozza a zabrált árut, cvikkerrel orrán, plajbásszal kezében ajánlja gyanús holmiját, s közben aggályosan, a jó kereskedő tájékozottságával – aki ismeri a kereskedelmi élet és az adásvétel veszélyeit! – alkudozik és számol. „Csekaj, pogyszem, hozom gicsiny rézgálic” – mondják, s nyálazzák a ceruza hegyét. Majd rossz németséggel így folytatják: „Sechzehn, siebzehn, malinko, na!”... Sok ilyen akad közöttük. Arkangyal ritka. (Napló)

*

"Ez a magyar társadalom oly bűnöket követett el, hogy a napon, mikor felocsúdik a romok között a való helyzetre, kétségbeesett bűntudata újabb dühöket szülhet csak; azokra dühöng majd, hangosan vagy titkosan, akik bűneinek itt maradt bűnjelei, a zsidókra és mindenkire, aki bűneire emlékezteti. Mentől hangosabban kiált az égre egy bűn, annál kínosabb, ha bűnjelek maradnak a gaztett után." (Ami a Naplóból kimaradt)

***

"Magyarország számára életkérdés, hogy a régi világ összeomlása felszabadulás maradjon, illetőleg felszabadulássá legyen, s a beteg magyar társadalomszerkezetnek azok a nyomasztó tényezői, melyek a szovjet hadsereg megjelenésére tűntek el: a vadászó urak, a zárt kasztban élő tisztek és hivatalviselők, a csendőrök és sváb lelkű nemzetnevelők vissza ne térhessenek. Gondoskodnunk kell tehát arról, hogy ha a mi számunkra a felszabadítás ténye örökre összekapcsolódik is a háborúvesztés legváltozatosabb fizikai és emberi nyomorúságainak emlékével, unokáink számára a felszabadítás emelkedjék tiszta, történeti realitássá azok által az eredmények, következmények és kedvező fejlődés által, amelyeket hosszú lejáratra megnyitott. Életbe vágó kérdés Magyarország számára, hogy a szovjet hadsereg felszabadító teljesítménye a magyar demokratikus fejlődés számára megtartsa a maga jelentőségét, és ne menjen veszendőbe." (Bibó István: A magyar demokrácia válsága. 1945. ősz)

Szerző: rás  2015.04.04. 11:16 5 komment

Címkék: történelem felszabadulás április 4. Bibó Márai Illyés

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr877338428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

defalla 2015.04.04. 12:38:01

Gyógyíthatatlan vagyok - 18 évvel a Felszabadulás után születtem, felmenőim közt nem volt kutyabőrös, csak Ember. Szakember. Akik húzták az igát. A kisemberek családjából.

A nemzeti jelző használatával ugyanaz a probléma, mint a rovásírással, vagy a bocskaival: dísznek használják nulla emberek, akik ezzel szeretnének többnek látszani, de valójában szarnak a hagyományra s valójában mindenre...

A többi néma csend.

AvPlaten · http://woed.blog.hu/ 2015.04.12. 10:51:54

Nocsak, elmaradt idén a Tanácsköztársaságról való megemlékezés. Magam részéről helyeslem, hogy így történt.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.04.12. 12:16:13

@AvPlaten: :) Megjegyzésedből következtetve helyeselted volna, ha a felszabadulás évfordulójáról szóló bejegyzés is elmarad. Másrészt ki kell ábrándítsalak: jórészt lustaságból, továbbá új gondolat hiányából nem írtam március 21-re, de az álláspontom és történelem-felfogásom, világnézetem nem változott ehhez képest: ras2.blog.hu/2013/03/20/a_tanacskoztarsasag_evfordulojara

AvPlaten · http://woed.blog.hu/ 2015.04.12. 13:02:00

@rás: Szintúgy ki kell ábrándítsalak: a felszabadulás és az 1945-ös fordulatról való megemlékezését, gondolkodást fontosnak és érdekesnek tartom. A '19-es események kapcsán a terror mentegetése számomra elfogadhatatlan. Bár számomra a lustaság is azt jelzi: már neked sem olyan fontos a dolog. Sajnos az akkori bejegyzésedhez képest a sötétség csak nagyobb lett.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.04.12. 13:14:51

@AvPlaten: Újra elolvastam a Tanácsköztársaság-bejegyzést, és nem gondolom, hogy "mentegettem" volna a terrort, csupán utaltam arra, hogy a konkrét történelmi keretbe helyezve lehet megérteni, hogyan volt egyáltalán lehetséges. (Ugyanez vonatkozik természetesen a fehér terrorra vagy éppen a fasizmusra is, amelyeket szintén bűnös leegyszerűsítés lenne - megértés, értelmezés helyett - csak elvont erkölcsi szempontból megítélni.)
És: a Tanácsköztársaságra emlékezve valóban nem a konkrét 19-es események az igazán fontosak ma már, hanem a mögöttük álló eszmék.