– Anya, mennyi pénzed van?

– Miért kérded?

– Szeretnék egy Barbie babát. Háromezer forint.

Elővettem a pénztárcámat, és megmutattam a lányomnak, hogy épp háromezer forintunk van. És elmondtam neki, hogy megvehetjük a babát, de akkor a következő két hétben nem veszünk tejet, kenyeret. Mondta, hogy akkor inkább ne. És azóta ha valamit szeretne, mindig megkérdi, hogy arra dologra van-e pénzünk.

Egy negyvenes szőke asszony meséli a kis történetet. Egy keserűen fáradt arcú roma nő replikázik:

– De ha a buszmegállóban látja, hogy a másiknak mi van, milyen édességet eszik, akkor nehéz azt mondani, hogy „nem”…

A tanácstalan kijelentés – költői kérdésként – a levegőben marad, a jelenlévőknek nincs rá jó válaszuk. Toldon, e többségében roma lakosságú, bihari zsákfaluban vagyunk – egy szegregátumban – az Igazgyöngy Alapítvány asszonyklubjában. A gyereknevelésről szóló sorozatban ma a 7-8 évesekről, az ő speciális problémáikról van szó: iskolába lépés, ami az óvodához képest óriási váltás, rendet, fegyelmet kíván. A beszélgetést vezető Ancsa szóba hozza az ebben a korban már kialakuló-kialakítandó felelősségtudatot – ebből aztán némi vita alakul ki, hogy például rá lehet-e bízni egy nyolcéves gyerekre a kistestvérét. A roma asszonyok egy részének álláspontját jól tükrözik a magukkal hozott csecsemők, kis gyermekek… Vissza az iskolához: le kéne ülni a gyerekkel tanulni, de hát gyakran a szülő nem is érti, mit tanul elsős-másodikos gyereke.

A falusi művelődési ház igencsak puritán nagytermében egy órán át igazi klubhangulat uralkodik, Ancsa időnként csendet, nagyobb figyelmet kér az éppen a „hivatalos” témáról hozzászóló számára, de hát a húszegynéhány asszony, plusz két férfi(!) meg az öt-hat gyerek természetesen másról is beszélget egymással. Van, akit nyilvánvalóan nem is nagyon érdekel, ami elhangzik, talán nem is érti, de eljött, mert a szomszéd is itt van, s mert legalább ennyit elvárnak tőle a klubfoglalkozás után kezdődő élelmiszerosztás (liszt, cukor, olaj, bab, száraztészta, májkrémkonzerv) fejében.

(Ott voltam másfél napot, és szándékaim szerint leszek is még.)

Igazgyöngy Alapítvány

A nyomor széle blog

Szerző: rás  2015.05.12. 19:59 Szólj hozzá!

Címkék: cigányok önkéntes munka Told

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr347454644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.