Vagyis: „ez puccs” – terjed a Twitteren hashtagként a görögöket megalázó eurozóna-diktátum (pardon: megállapodás) kommentjeiben, és ez a véleménye többek között Paul Krugman Nobel-díjas közgazdásznak is.  Cipraszt Brüsszelben a földbe döngölték – és e sorok írásakor nem tudni, nem lesz-e ez a sorsa holnap-holnapután otthon is. Mint megírtam, drukkoltam Ciprasznak, a Szirizának, ahogy drukkolok a tőke globális rendje ellen másutt lázadóknak is (feltéve, hogy azt nem ósdi, bezárkózó, nacionalista, netán rasszista alapon teszik) De azt is megírtam, hogy eleve kevés esélyt adok a sikernek. Ma még (vagyis az általam belátható jövőben). A sorból kilépni ugyanis nem lehet, ennek bizonyítékául néhány név, évszám – a hozzájuk tartozó eseményeknek a fiatalabbak a linkeken nézhetnek utána.
Moszadik  (Irán, 1953) [angolul: Mosaddegh
Arbenz (Guatemala, 1954)
Allende (Chile, 1973)
És a másik oldalról, mert a táborfegyelmi logika nem csak a tőke világában érvényesült: Dubcek (Csehszlovákia, 1968)

Szerző: rás  2015.07.13. 21:44 2 komment

Címkék: EU Irán Görögország Guatemala Csehszlovákia Krugman

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr127626198

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EfPeti 2015.07.15. 06:13:37

A görögök megérdemlik a sorsukat, ahogy mi - magyarok is.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.07.15. 09:45:38

@EfPeti: Most bonyolódhatnék akár hosszas történelmi-filozófiai-szociológiai fejtegetésekbe, de inkább csak azt mondom, nézőpont kérdése, és van olyan nézőpont, amelyben igaz a megállapításod.