Nem tudom, mennyire vonzóak e blog látogatói számára a most már sorozatban (hiszen ez a harmadik) közreadott mondatok A tulajdonságok nélküli ember-ből, én azért nem állom meg, hogy ne adjak közre egy újabb részletet a több mint ötven éve született - és 1913-ban játszódó esszéregényből. Már panaszkodtam, hogy lassan haladok a kb. 2300 oldalas szövegben, mert néha többször is el kell olvasnom egy bekezdést,hogy megértsem (a félreértések elkerülése végett: magyarul olvasom), időnként viszont azért olvasom újra, mert nagyon élvezem a szellemességét - ez különösen olyankor (gyakran) fordul elő, amikor azt érzem, ezt most is írhatták volna. Szóval, most a regény egyik fontos figurájának, a Monarchia kormányzata (fiktív) befolyásos alakjának, a konzervatív Leinsdorf grófnak egyik monológjából következik részlet:

– Higgye el ne­kem, az  iga­zi szo­ci­a­liz­mus ko­ránt­sem len­ne olyan rém­ség, mint fel­té­te­le­zik.  El­le­nem veti ta­lán, hogy a szo­ci­a­lis­ták re­pub­li­ká­nu­sok: így van, az em­ber  be­fog­ja a fü­lét, ha be­szél­ni hall­ja őket, de nézzük a dol­got re­ál­po­li­ti­kai  szem­szög­ből, és szin­te biz­tos­ra ve­he­tő, hogy a szo­ci­ál­de­mok­ra­ta köz­tár­sa­ság, élén egy erős ural­ko­dó­val, ko­ránt­sem el­kép­zel­he­tet­len ál­lam­for­ma.

Ami en­gem il­let, meg­győ­ző­dé­sem, hogy ha egy ki­csit  kö­ze­lí­tünk hoz­zá­juk, szí­ve­sen le­mon­da­nak nyers erő­szak­ter­ve­ik­ről, és  el­ej­tik ri­asz­tó alap­el­ve­i­ket; amúgy is haj­la­nak arra, hogy  osz­tály­harc-el­kép­ze­lé­se­i­ken és ma­gán­tu­laj­don­el­le­nes­sé­gü­kön  eny­hít­se­nek va­la­me­lyest. És van­nak köz­tük olya­nok is, akik az ál­la­mot a  párt elé­be he­lye­zik; míg a pol­gá­ri tá­bor a leg­utób­bi vá­lasz­tá­sok óta  tel­je­sen a nem­ze­ti el­len­té­tek je­gyé­ben ra­di­ka­li­zá­ló­dott. Ma­rad a csá­szár  – foly­tat­ta bi­zal­ma­san halk­ra fo­gott han­gon a gróf. – Ko­ráb­ban már  cé­loz­tam ön­nek arra, hogy meg kell ta­nul­nunk nép­gaz­da­sá­gi­lag  gon­dol­kod­ni; az egy­ol­da­lú nem­ze­ti­sé­gi po­li­ti­ka csőd­be vit­te a  bi­ro­dal­mat: a csá­szár­nak ez az egész cseh-len­gyel-né­met-olasz  sza­bad­ság-hu­za­vo­na – ho­gyan is mond­jam hát, mond­juk egy­sze­rű­en:  tisz­ta szív­ből He­ku­ba. Őfel­sé­ge tisz­ta szív­ből tu­laj­don­kép­pen csak  egyet­len óhajt táp­lál: hogy a ha­di­költ­ség­ve­tést le­csip­pen­té­sek nél­kül  meg­sza­vaz­zák, mert a bi­ro­da­lom ere­jét ez biz­to­sít­hat­ja csu­pán, s az­tán  leg­fel­jebb már csak a pol­gá­ri esz­me­vi­lág nagy­ra­lá­tá­sai el­len érez élénk  el­len­szen­vet, mely­nek for­rá­sa még bi­zo­nyá­ra negy­ven­nyolc. Ez­zel a két  érzü­let­tel a szí­vé­ben azon­ban Őfel­sé­ge nem más tu­laj­don­kép­pen, mint az  ál­lam Első Szo­ci­a­lis­tá­ja: azt hi­szem, érti már, mi­lyen nagy­sze­rű  pers­pek­tí­vá­ról be­szé­lek?! Ma­rad per­sze a val­lá­sos érzü­let; ez al­kal­ma­sint  át­hi­dal­ha­tat­lan el­len­té­tet rejt, kell is még be­szél­nem róla egy al­ka­lom­mal  Őe­mi­nen­ci­á­já­val.  Őfő­mél­tó­sá­ga hall­ga­tás­ba és azon meg­győ­ző­dé­sé­be me­rült, hogy a  tör­té­ne­lem, kü­lö­nös­képp azon­ban sa­ját ha­zá­já­nak tör­té­nel­me a  kör­be­re­kesz­tő és ter­mé­ket­len na­ci­o­na­liz­mus ha­tá­sá­ra ha­ma­ro­san  fon­tos lé­pés­re szán­ja el ma­gát a jövő felé.

Szerző: rás  2015.07.21. 19:20 2 komment

Címkék: irodalom szocialisták Monarchia Musil

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr127645174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2015.07.23. 01:03:25

rás:hát ilyen gyöngyszemekkel lehet ebben a műben találkozni. Egyébként, ha még a kezed ügyébe kerül A kapucinus kripta, ne tegyél le róla, letehetetlen, jobb, mint a Radetzky.

rás · http://ras2.blog.hu 2015.07.23. 09:10:48

@egy nagyi: Ó, itt van a polcon, úgyhogy van esélye... :)