Ma megint ottfelejtettem a kávét a gázon, a "Kotyogóban" némi eszencia maradt, jó erős, föl kellett önteni forróvízzel. Szenilitásom egyik jele. Nem nagy öröm.

Éveken át kávéztunk virtuálisan Mátéval szombat reggelenként. Mármint a kávé valóságos volt, az együttlét volt virtuális. Az általa meghatározott 9 órai időpont - különös tekintettel a hétvégére - nekem persze korai volt, de mit tehettem, ebben is alkalmazkodtam (érzelmi költség-haszon elemzés). Kávézni én viszont csak evés (nyugodtan, lassan elfogyasztott bőséges reggeli) után tudok, így hát a beszélgetésig általában éppen csak fel tudtam tenni a kávéfőzőt. Máté feladata volt, hogy 7 perc múlva figyelmeztessen (általában ennyi idő alatt folyt ki, hacsak a Főgáz - vagy maga Orbán - ki nem lopta a kalóriát a gázból), menjek ki a kávémért. Ez történhetett úgy is, hogy a chatbe beírta (kizárólag írásban társalogtunk hat éven át): KV! De előfordult hogy bőbeszédűbb volt:"Na, vánszorogj ki a konyhába, szenilis, vén hülye!"

Ma nem figyelmeztetett. (Igaz, ma vasárnap van.)

Szerző: rás  2016.06.12. 10:51 7 komment

Címkék: kávé szenilitás Máté

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr118801178

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2016.06.12. 16:14:07

rás:mindig nagyon hiányoznak mellőlünk, akik itt hagytak. Egyébként én nem tartom magam szenilisnek, pedig pénteken vásároltam sárga és fehérrépát, úgy emlékeztem, ma főzni akarom a borsólevest, a zöldség sehol, bizonyára amikor lemértem másnak a bevásároló kocsijába tettem. Egyszerűen elgondolkoztam valamin. A férjem se szenilis, de kontrollálnom kell, hogy a villany kávéfőzőt kikapcsolta-e, egyszerűen túl működik az agyunk.

EfPeti 2016.06.12. 21:30:07

:) Tudom, hogy ez nem egy vidám bejegyzés, de nagyon nagyot mosolyogtam, magyarán egy jót röhögtem rajta, főleg az utolsó mondaton, mert szinte hallottam a hangját és láttam az arckifejezését. (Ha valaki nem ismerte, azt mondaná erre: de paraszt! - viszont aki ismerte, az tudja; hülye poénjai voltak, és mégis ültek!)

rás · http://ras2.blog.hu 2016.06.12. 22:15:43

@EfPeti: Tévedsz, ez egy vidám bejegyzés: boldogság emlékezni rá. :)

EfPeti 2016.06.12. 22:29:48

@rás: Rendben. Akkor ez egy vidám bejegyzés, ami engem is felvidított :)

rás · http://ras2.blog.hu 2016.06.12. 22:34:27

@EfPeti: Akár hiszed, akár nem (úgy tűnik, inkább nem) írni pont olyan volt, mint neked olvasni: röhögtem, és láttam az arcát, hallottam a hangját.

egy nagyi 2016.06.12. 23:19:38

@EfPeti:nem tudom hány éves vagy, bizonyára nagyon fiatal, aki még felháborodik,vagy nevet egy ilyen mondáson, de az idő előre haladtával gyakran megesik az emberrel ilyesmi, de aki érti a viccet, amely szeretetmegnyilvánulás is lehet kiegyensúlyozottságot mutat az illetők viszonyáról.