A Konzervgyár utca a kaliforniai Montereyben, költemény, bűz, fülsiketítő lárma, sajátságos fény, hangulat, magatartás, epekedés és álom. A Konzervgyár utca valóságos tohuvabohu: ón és vas és rozsda és faforgács, hepehupás úttest, gazzal benőtt telkek, ócskavas-kupacok, hullámlemezből épült szardínia-konzervgyárak, kricsmik, vendéglők és kuplerájok, kicsiny, zsúfolt szatócsboltok, laboratóriumok és lebujok. Lakói, ahogy egyszer valaki megjegyezte, "kurvák, stricik, hamiskártyások, piszkos csavargók", amin azt értette, hogy emberek. Ha az illető más szemszögből nézi a dolgot, azt is mondhatta volna, hogy "szentek, angyalok, mártírok és jámbor lelkek" - és ez is ugyanazt jelentené. (Vámosi Pál ford.)

Így kezdődik John Steinbeck Kék öböl c., 1945-ben írt és a 30-as években játszódó kisregénye. Az eredeti, angol cím, a Cannery Row, a magyar kiadásban már „csak” gyakran emlegetett, kifejező nevű helyszínként maradt meg, címként átadta helyét egy idillikusabb, a könyvben csak egy pillanatra – ellenpontként – feltűnő tájnak. A pikareszk történetfüzér szereplői, az utca – valójában csak „sor” – lakói balhétól, lopástól sosem visszariadó, de hatalmas szívű munkakerülők, csavargók, hajléktalanok – Mack és a fiúk –, kurvák, egy kínai szatócsboltos, meg egy tudós biológus. Hihetetlen szeretettel, kedvességgel megrajzolt figurák, humor és líra szövi át tetteik, mindennapjaik leírását. A biológus (Doki) egyébként valóságos személy, Steinbeck fiatalkori barátjának az alakja jelenik meg benne. A helyszín is valóságos, az író gyerekkorának tanúja (a szomszéd kisváros), s bár a miliő elüt Steinbeck családi hátterétől (apja Monterey megye kincstárnoka volt), nem volt idegen számára.

Steinbeck 18-20 éves korom táján az egyik kedvenc íróm volt (a másik Dosztojevszkij), az Érik a gyümölcs, a Lement a hold, az Egerek és emberek nagyon megérintettek. Aztán valahogy kiesett a látókörömből, az érdeklődésemből. Külső impulzusok kellettek, hogy visszajöjjön. Másfél éve egy újságcikk hatására olvastam el a Kedves csirkefogókat (1935) (itt írtam róla), és hát persze ott volt az 1947-es Orosz napló, amelyet a Robert Capával tett szovjetunióbeli útjáról írt, s amit Capa miatt kaptam születésnapomra egyik barátomtól.   

Barátom. Helyben vagyunk. A Kék öböl első bekezdéséről azonnal egy másik barátom – fiam –, Máté jutott eszembe, és az, amit valaha nem értettem, hogy neki is egyik kedvenc írója volt Steinbeck. Most azonnal megértettem. És nemcsak ő jutott eszembe, hanem például a bagi cigánytelep lakói, akikhez két hónapja járok.

A Kék öböl most egyébként úgy került a kezembe, hogy szerkesztettem egy angolból gyalázatosan fordított könyvet, amelyben számos irodalmi idézet is szerepel. A fordító lusta volt ezeknek utánanézni, nekem kell kikeresni a már létező magyar szövegeket. Van egy bekezdés a Szerelemcsütörtökből, amely a Kék öböl folytatása; ezek egy harmadik regénnyel, az Égi mezőkkel egybekötve hevertek el – ki tudja, mióta – a könyvespolcomon (1966-os kiadás, de nem eredeti példány, és állapotából ítélve egy utcai árustól vehettem, nagyon olcsón).

Szóval, csak annyit akarok mondani, hogy ha néhány kellemes órát akartok szerezni magatoknak, olvassátok el a Kék öbölt (online is megvan: itt). Én pedig nekikezdek a Szerelemcsütörtöknek.

 

Szerző: rás  2016.07.28. 17:03 10 komment

Címkék: irodalom Steinbeck

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr358919886

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2016.07.29. 02:14:51

rás:Az édentől keletre is nagyon jó, de lehet, hogy ismered.

rás · http://ras2.blog.hu 2016.07.29. 08:57:33

@egy nagyi: Tudok róla, de (még) nem olvastam. Ahogy annyi minden mást se...

EfPeti 2016.07.29. 19:38:34

Ismét egy bejegyzés, amit nagyon szerettem olvasni. Steinbeck nem tartozik a kedvenceim közé, de tényleg hangulata van. Én most a Philippe Blasband: Hamuból és füstből c. novella (?) regényével próbálkozom, így két (nem írom le, hogy mi) között. :) 96 oldal az egész és tartok a 7. oldalnál.

rás · http://ras2.blog.hu 2016.07.29. 20:13:56

@EfPeti: Örülök, hogy tetszett - tényleg örülök, annak is, hogy ezt megírtad. Blasband-ról még nem hallottam, most megnéztem a Wikipedián; amit olvasol, az regénynek van feltüntetve.

OFF: tegnap a Facebook (pontosabban a HU.NAMETESTS.COM) azt dobta ki, hogy Freud volt az ősöm...

EfPeti 2016.07.29. 20:24:00

@rás: A nametest egy nagy baromság. Én tudom anélkül is, hogy ki volt az ősöm :) Regénynek a 96 oldalt kicsit kevésnek találom. Mondjuk nekem most még ez is sok. Most akkor nyitsz egy magánrendelőt, ha már ilyen felmenővel rendelkezel? :D

rás · http://ras2.blog.hu 2016.07.29. 20:44:37

@EfPeti: Már rég megnyitottam. :) (Persze, hogy baromság a nametest, de időnként nagyon szórakoztató. Az őseim pedig...)

rás · http://ras2.blog.hu 2016.07.29. 20:46:27

@rás: Ja, ami a regény hosszát illeti: magyarul ezt kisregénynek nevezik, kerestem az angol szót rá, a SZTAKI szótár a Novellette-et és a long-short storyt dobta ki.

egy nagyi 2016.07.31. 00:17:25

@rás: olvasmányaim folyamán gyakran előfordult, hogy nagyobb terjedelmű műveket is novellanak neveztek más nyelveken.
Engem egy szellemes vicc szórakoztat, de a baromságtól távol tartom magam.

rás · http://ras2.blog.hu 2016.07.31. 08:53:32

@egy nagyi: Az angol "novel" szó regényt jelent.