Nézem-hallgatom - és potyognak a könnyeim. 2009-ben Budapesten is járt, ott voltam a Papp László Arénában.

És tényleg nem volt már keresnivalója ebben az eltrumposodott világban.

Leonard Cohen: A vágyódás könyve

Nem teremtek hegyeket
A rendszernek vége
Hogy vannak gyógyszerek
Istennek hála érte

Követtem az utat
Káosztól művészetig
A vágy lova húzza a
Depressziókocsit

Hattyúként siklottam
Sziklaként süllyedtem
Rég elhúzott az idő
Amikor nevettem

Lapom túl fehér volt
Tintám túl halvány
Nappalom nem írta
Mit diktált éjszakám

Állatüvöltéseim
Angyalcsalódásom
A megbánásra mégsincs
Jóváhagyásom

Hisz az is valakié lesz
Mi nekem nem sikerül
Szívem az övé lesz
Személytelenül

Rálép az útra
Megérti mit mondtam
Szabadságom verdes
Tört akaratomban

Életünk összeér
Röpke pillanat
Az ajtó kitárva
Az idő fennakad

És megszületik a nő
Hozzád hasonlónak
Miket senki nem tett
Általa folytatódnak

Tudom hogy jönni fog
Tudom hogy keres
Az lesz a vágyódás
A könyv pedig ez

(Szántó T. Gábor ford.)

Szerző: rás  2016.11.11. 10:52 Szólj hozzá!

Címkék: Leonard Cohen

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr2111949949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása