Kéne írni valamit, már vagy tíz napja hanyagolom a blogot. Vannak aktualitások, persze, amik megszólalásra ingerelnek, de valahogy nincs kedvem, energiám tisztességesen megírni. Vagy éppen nem tudom, mit írhatnék, csak azt tudom, hogy kéne...

Az olaszországi szörnyű buszbaleset... Van mondat, szó, ami mondható, megfogalmazható? És van más, amiről lehet beszélni a felismerhetetlenségig halálra égett fiatalok tudatunkba vésődött - nem képével, "csak" - tényével?

Nem lehet, de mégis, ha már belefogtam. 

Meghalt Torgyán József. Nem siratom, de már nem is undorodom tőle, már tudom - tudjuk -, hogy történhet velünk borzasztóbb is ennél az erőszakos politikai bohócnál. Akire mellesleg, akik ismerték a rendszerváltás előtt is, úgy emlékeztek rá mint Cseh Mariska primadonna férjére, kedélyes társasági emberre. Aztán elirigyelte a színpadot. Megkapta. A sajtószabadságot az elkurvulással, a nézőt vonzó szenzáció hajhászásával összekeverő gátlástalan médiamunkásoktól. A vörös fejjel hülyeségeket üvöltöző agresszív paprikajancsiból a magyar tévézés friss "sztárjai", Havas és társai csináltak politikai tényezőt, nyilvánossághoz, ismertséghez segítve; így tudta legyűrni a negyven év hibernálás után újjáéledő Kisgazdapárt kiabálni nem, beszélni is csak alig tudó (talán) valódi politikusait. Kollégáimat csak a botrány érdekelte, így lett mindennapos tévéstúdió-vendég és országos "politikus" nemcsak Torgyán, hanem Csurka is...

"Más" - ahogyan a rádiózás hőskorában a híreket elválasztották egymástól.

Úgy volt, hogy szombaton hét ember utóvizsgáztatásával befejezem a tanítást az egyetemi karnak nevezett intézményen, ahol (a többi között) levelező óvodapedagógus és csecsemőgondozó hallgatókat próbáltam bevezetni a 20. századi magyar történelem rejtelmeibe. (A most múló szemeszterre reaktiváltak, helyettesítendő egy megbetegedett kollégát.) Lehet persze vitatni, hogy mi szükségük a 20. századi magyar történelem - a Monarchia, két világháború, forradalmak, diktatúrák, rendszerváltások, tragédiák és mindennapok - ismeretére. Szerintem mindenkinek szüksége van rá, ha másért nem, hát azért, mert választójoga van, véleményt mondhat, dönthet a jövőről, a sorsunkról. Ezt most nem fejtem ki bővebben, a lényeg: a hétből hármat most is ki kellett vágnom, vagyis újabb utóvizsgán kell velük találkoznom. Amúgy több mint százötven hallgató volt, közülük döbbenetesen nagy számban nem tudták például, hogy ki volt Nagy Imre, milyen nemzetiségek éltek száz éve Magyarországon, keverték az első és a második világháborút... Igaz, egy másik csoportban (leendő szociális munkások), az Európai Unióról szóló kurzuson, amikor egy diák az Erasmus Programról tartott (igazán alapos) kiselőadást, mellékes kérdésemre kiderült, hogy sem ő, sem a jelenlevő többi húszegynéhány diák nem tudta, honnan van a program neve, nem is hallották Rotterdami Erasmus nevét. Ugyanitt egy másik órán, nem tudták értelmezni azt a József Attila-i sort, hogy "fehérek közt egy európai", akkor se, amikor elmondtam nekik az egész verset, és azt is, hogy mikor írta J. A.

Ma aláírtam a Momentum mozgalom olimpia-népszavazási ívét.

Szerző: rás  2017.01.22. 23:33 2 komment

Címkék: média tragédia Koncz Zsuzsa Torgyán történelemtanítás

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr8312146767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2017.01.24. 17:42:29

rás:amikről itt írtál önmagukért beszélnek.
Egy mondat, hogy 200 körüli pontokkal érkező, fizetős felsőoktatásban lévő
hallgatókkal semmire se lehet menni. Örülj, hogy nem jelentenek fel az igazgatóságon, hogy túl szigorú vagy, ők kvázi diplomát vásárolnak.
Zárójelben: a gyerekeim a nyolcvanas években jártak általános iskolába, és mind a kettővel külön foglalkozott tanár matematikából és fizikából mert itthon a humán volt a nyerő.
Ajánlott olvasmány, ha nem ismernéd, Beke Kata kontraszelekcióról írott könyvecskéje, a Gyorsuló idő sorozatban jelent meg, valamint Bíró Dávid:Ellenkultúra Amerikában.

Ez a felsőoktatás expanziójának, valamint a két könyv által leírt tényeknek a legnagyobb átka.
Ugyan a Monarchia stb., a bértáblán jó legyen a minősítésem, netán így pályaelhagyóként is könnyebben érvényesülök.

De azért a társadalom vékony szeletét még képviselik kiváló kvalitású fiatal értelmiségiek, s bízzunk abban, hogy a nagyvilágba szétszéledtek egyszer képesek lesznek hatékony injekciót adni ennek a hibrid, félfeudális, félkapitalista hazánknak.

látjátok feleim szümtükkel 2017.01.29. 19:52:14

Én is aláírnám azt az ívet, csak mostanában nem tudok arra menni. De majd lesz még egy-két momentum. Remélem.

Torgyán kapcsán felidéződőtt egy momentum. A 90-es évek elején, amikor Torgyán már nagyon ordítozott, beszélgettem egy vidéki szocialista elkötelezettségű személlyel, aki kifejtette, hogy a Csurka és ideológiája nagyon veszélyes. Én mondtam neki, nem a Csurkától kell félni, hanem a Torgyántól, mert sokkal demagógabb, mint Csurka. Az élet igazolta a véleményem, sajnos.