Természetesen igaza van Egy nagyinak, aki az előző bejegyzést kommentálva azt írta, minden oldalról lehetne valamit idézni - ezért is mondom, hogy "fürdök a szövegben". De mégse másolhatom ide az 1500 oldalt (és még mindig csak a 340-iken tartok). Mégis van, amikor nem tudom türtőztetni magam; most filozófiailag:

"[B]izonyos értelemben Ábrahám Isten atyja volt. Igaz, hogy csak megpillantotta és elgondolta Istent; a fenséges tulajdonságok, melyekkel fölruházta, Istenben eredendőleg megvoltak, nem Ábrám volt szülőatyjuk. De bizonyos értelemben nem ő volt-e mégis, amikor fölismerte, tanította és gondolkodva megvalósította azokat? Isten hatalmas tulajdonságai ugyan Ábrahámtól független adottságok voltak, egyben azonban benne és általa is voltak; tulajdon lelkének hatalma bizonyos pillanatokban alig volt elválasztható tőlük, közéjük sorakozott, és megismerőn egybeolvadt velük, és ez volt a szövetség eredete, amelyet aztán az Úr Ábrahámmal kötött, és amely csupán külső megerősítése volt egy belső ténynek; de ez volt az eredete Ábrám istenfélelme sajátos jellegének is. Mert noha Isten nagysága valami tőle független félelmetes magánvalóság volt, ugyanakkor azonban bizonyos mértékben tulajdon lelki nagyságával volt egyenlő, és ennek volt szülötte, ennélfogva ez az istenfélelem nem volt csupán félelem a szó tulajdonképpeni értelmében, nem csupán reszketés és remegés, hanem kapcsolat, belső viszony és barátság is, mindkettő egyszerre, és valóban az ősatya néhanapján olyan módon bánt Istennel, amely ég és föld csodálkozását joggal kelthette volna föl, e viszony meghitt kiváltságosságának tekintetbevétele nélkül."

És a szomorúan-kedélyesen bölcs folytatás:

"Ahogy például Szodoma és Gomora pusztulása alkalmával az Úrral barátilag alkudozott, az, tekintettel Isten félelmetes hatalmára és nagyságára, már közel járt a botránkoztatóhoz. De persze kit botránkoztatott volna meg, ha nem Istent - aki ezt eltűrte tőle?

- Halld, uram - mondotta akkor Ábrám -, vagy így, vagy úgy, vagy az egyik, vagy a másik! Ha meg akarod tartani a világot, ne követelj igazságot; de ha igazságot akarsz, akkor vége a világnak. Két végén húzod a zsinórt, világot is akarsz és igazságot is benne. De ha nem lágyítod meg szívedet, a világ meg nem állhat." (Sárközi György ford.)

Szerző: rás  2017.02.24. 20:29 Szólj hozzá!

Címkék: isten filozófia Thomas Mann

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr5812290237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.