Előző bejegyzésemben egy zárójeles megjegyzéssel utaltam arra, hogy mintha divat lenne háttérbe szorítani (sutba dobni?) klasszikus műalkotásoknak a magyar irodalom – sőt mindennapi gondolkodásunk – kincsévé vált fordításait, s példaként – az általam egyébként nagyra becsült – Nádasdy Ádám Dante- és Shakespeare-fordításait említettem. Attila barátom hozzászólásában viszont természetes igénynek mondta, hogy közelebb kell hozni a mai emberekhez a régi, a mai fiatalok számára már érthetetlen (pl. Babits-) szövegeket, hiszen „a kulturális tartalmak sincsenek kőbe vésve”. Nos, ezen az alapon talán magukat az alapműveket, a Szophoklész- és Shakespeare-drámákat, meg a Divina Commediát is át kéne írni. És a művek helyett tulajdonképpen elég a 100 híres regény. (Hú, de jó szolgálatot tett az orosz irodalom szigorlatomra; így aztán az akkor még riasztó Háború és béke megmaradhatott évtizedekkel későbbi felhőtlen szórakozásnak.)

Bizonyára sznob, elitista bölcsész vagyok, de tényleg úgy gondolom, hogy vannak dolgok – és a művészeti alkotások ilyenek –, amikért meg kell dolgozni. Utánanézni, adott esetben gondolkozni.

Más. A napokban láttam a Katona József Színház rendkívül szórakoztató Ahogy tetszik előadását. A nem túl gyakran játszott vígjátékból nálunk leginkább a „Színház az egész világ…” kezdetű monológot ismerik, mégpedig Szabó Lőrinc 1938-as fordításából, nemzedékek számára az ő szövege jelenítette meg ezt a Shakespeare-darabot – meg persze az aktuális színházi rendezés. (Előtte Rákosi Jenő 1869-es, jóval később ő maga által átdolgozott fordítása szólalt meg magyar színpadon.)  A Kamrában (ez a Katona kamaraszínháza) most a fiatal Kovács D. Dániel rendezéséhez Nádasdy Ádám új fordítása alapján Závada Péter írt „szövegkönyvet” (így szerepel a színház honlapján), amiben a mai nyelvi fordulatok közé simán befért pl. az „EU-s pénzek lenyúlása” is. A Színház az egész világ… viszont a klasszikus Szabó Lőrinc-fordításban hangzik el, gyönyörű betétként. (Megszüntetve megőrizni, mondta Lukács György.)

E bejegyzéshez készülve megnéztem a Franklin Társulat eredetileg 1902-ben megjelentetett Shakespeare-összesében (ők úgy írták: Shakspere, és az én – apámtól rám maradt – háromkötetesem évszámjelölés nélkül jelent meg) a Romeo és Júlia 1871-es Szász Károly-féle fordítását (nem az övé volt az első, 1841-től Gondol Dániel fordítását játszották, és a darab első felvonásából Petőfi, Arany és Vörösmarty is fordított részleteket, később pedig Kosztolányi is lefordította a Romeo és Júliát), és egy részletet összehasonlítottam az 1953 óta játszott Mészöly Dezső-fordítással.  A II. felvonás híres erkélyjelenetét néztem meg:

Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?
Tagadd meg atyád és dobd el neved! (Mészöly Dezső ford.)

Oh Romeo! mért vagy te Romeo?
Tagadd meg atyádat és lökd el neved’. (Szász Károly ford.)

És – a helyesírástól eltekintve – Szásztól (vagy még régebbről?) maradtak Romeo jelenetkezdő mondatai is:

     De csitt, mi fény tör át az ablakon?
     Nap kelte az és napja Júlia.

Futó benyomásom az, hogy Mészöly alapjában véve igyekezett a lehető legjobban figyelembe venni a korábban „klasszikussá” vált fordítást. Nádasdyról viszont ez nem mondható el. Jó egy éve láttam az Örkény Színházban a Hamletet az ő fordításában; nagyon jó előadás volt, de pokolian zavart, hogy hiányoztak Arany János gyönyörű fordulatai – például a „bóbás királynő”. Fogalmam sincs, mit jelent a „bóbás” de ott a helye – hogy a nagymonológ új szövegéről ne is beszéljek (bár igaz, a „Lenni vagy nem lenni” fordulat megmaradt, utána viszont minden idegen; a Nádasdy-féle Hamlet egyébként itt olvasható, a monológ a III. felvonás első színben van). 

***

Nem szeretnék a szükségesnél jobban a múltat visszakárogó vén fasz szerepében tündökölni, ezért – félig látatlanban – mondok ellenpéldát: Kerouac Úton c. regényét. Azért látatlanban, mert nem olvastam M. Nagy Miklós új fordítását, csak hatalmas késéssel, több mint egy évtizede az általános elismertségnek örvendő Bartos Tiborét. (Itt írtam róla) Az élmény mellett is zavart, hogy úgy éreztem, nem jó a fordítás, hamisak egyes fordulatok, s aztán rájöttem, Bartos nem ismerhetett bizonyos dolgokat, amikről Kerouac írt, s amit én akkor már tudtam. Ettől még persze fontos, alapmű (az újat már aligha fogom elolvasni, bár ki tudja). És most is elég csak gondolnom az utolsó, 15 soros mondatra, hogy elérzékenyüljek. Dean Moriartyra gondolok.

Szerző: rás  2017.03.05. 18:51 26 komment

Címkék: fordítás irodalom Shakespeare Nádasdy Ádám Kerouac Bartos Tibor

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr1412315285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2017.03.06. 01:00:29

rás:nem vagy fanyalgó, sznob idős ember.
Ami a Divinát illeti Nádasdy azt nyilatkozta, hogy úgy igyekezet a mai beszélt nyelven fordítani, hogy a dantei tertina strófát/három soros ötöd, hatod feles jambus/ meghagyta.
Ami pedig a magyar irodalom hajdani műfordítóit illeti ők, még a prózaírók is, oly magas szinten tisztában voltak a magyar nyelv hallatlan gazdagságával.
Ma már úgy gondolom azért szorult ki ez a gazdagság például a kortárs művészetből, mert az irodalomra rányomja a bélyegét a tényirodalom. Riportok, jegyzetek, a könnyen fogyaszthatóság igénye. Hányszor jövök ki úgy a színházból, hogy el van szúrva a darab. Spiró mester szokta volt mondani, hogy, /igaz, hogy megírja a drámáit, s nagyon jók is/, de ő a drámákat olvasni szereti, mert az ő fantáziáját hozza működésbe.
Maximálisan igazad van abban, hogy egy művel meg kell küzdeni,dolgozni, csak az nem múlik el nyomtalanul az emberben, és beépül a kulturális kódjába.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.03.06. 20:40:23

@egy nagyi: Én azért remélem - sőt tudom -, hogy az irodalomból mégse szorult ki a nyelvi gazdagság (bizonyíték pl. Nádas, Eszterházy, Grecsó, Garaczi stb.), bár a köznyelv kétségtelenül lepusztultabb lett, s a "magas" irodalmat már kevesen fogyasztják.

AttilavH · http://wienertagebuch1.blogspot.co.at/ 2017.03.06. 21:16:32

@rás: Elég populista módon értelmezted amit írtam. Nem azt mondtam, hogy a kulturális tartalmaknak nincsen semmilyen értéke, így azt lehet velük csinálni, amit akarunk (pl. újra vagy át lehet írni klasszikus műveket vagy hogy az összefoglalt tartalom helyettesíti magát a művet), hanem azt, hogy változnak. Más volt 150 vagy 80 éve az irodalmi kánon, bizonyos művek vesztenek a jelentőségükből, másokat felfedeznek vagy újrafelfedeznek. Ennek a kánonnak van egy nagyon régi magja, éppen azok a művek amelyekről te írsz.
Ha a legmagasabb szinten szeretnéd élvezni ezeket a műveket, a legjobban teszed, ha megtanulod az adott nyelvet, ugyanis a legjobb fordítás is csak részben tudja visszaadni az eredetit (külön érdekes téma, hogy lehet-e egy fordítás jobb, mint az eredeti. "A saját nyelvükkel eltelt magyarok" (Nádas) gyakran gondolják, hogy igen. Szerintem soha). Ezután jönnek a különböző műfordítások, melyek azonban valahol mindig kompromisszumot kötnek.
Nem vagyok híve a sznobériánk, az elitizmusoknak meg főleg nem. A mű és az olvasó, néző között mindig van valami interakció. Nyilván nagyobb tudással, háttérismerettel más horizont nyílik meg, minthogyha hiányos a tudásod vagy a műveltséged. Lehet bogarászni egy régi, "szöveghű" fordítást és lehet úgy olvasni, hogy a szöveg könnyedebb és magával ragad (tegyük hozzá: Danténál olyan utalások vannak, amit mai ember lábjegyzet nélkül nem érthet. Hacsak nem tudja betéve az olasz reneszánsz politikai és közéleti szereplőinek viselt dolgait). Én személy szerint már azt is értékelem, ha valaki hosszabb összefüggő szövegeket olvas. De ez egy másik téma lenne...

rás · http://ras2.blog.hu 2017.03.06. 21:46:06

@AttilavH: Na tessék, nemcsak sznob vagyok, hanem populista is. :-D

egy nagyi 2017.03.07. 00:56:49

@rás: Nádas függő vagyok.
@AttilavH: igazad van az eredeti nyelven olvasással. S sok klasszikus mű nem eredetiből lett magyarra lefordítva, hanem németből, így lehettek félrefordítások,ezért is indokolt újra elővenni a műveket.
rás: a Kerouac fordítások esetében nézd meg,hogy a Bartosé melyik évjáratú, ugyanis erős a gyanúm, hogy öncenzurázva van, s Te például rádiósként több információval rendelkeztél erről a világról.
Végül pedig Thomas Mann:József-e sem érthető a temérdek jegyzetanyag nélkül, és jó, ha az ember jártas az Ószövetségben. Mindig elolvasom a jegyzeteket, szeretek bennük bogarászni, mert segítenek a háttérvilággal való megismerkedésben. Egyébként az öt kötetes zsidó Biblia első kötete,a Genezis ismerete is közelebb visz a tetralógiához.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.03.07. 22:59:33

@egy nagyi: 1983-as a Kerouacom, és nem hiszem, hogy "öncenzúra" zavart be (bár persze minden előfordulhat).

@AttilavH: lehet, hogy újabb bejegyzésre ihlettél, mert tisztában vagyok azzal - és természetesnek tartom -, hogy változnak a kulturális tartalmak.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.03.07. 22:59:33

@egy nagyi: 1983-as a Kerouacom, és nem hiszem, hogy "öncenzúra" zavart be (bár persze minden előfordulhat).

@AttilavH: lehet, hogy újabb bejegyzésre ihlettél, mert tisztában vagyok azzal - és természetesnek tartom -, hogy változnak a kulturális tartalmak.

AttilavH · http://wienertagebuch1.blogspot.co.at/ 2017.03.08. 07:38:25

@rás: miután én is kutakodtam: nem bóbás királynő, hanem királyné. A bóbás ritka tájszó, a búbos egyik változata. Az eredeti angolban mobbled queen. A szónak van egy hangulata, de ahogy téged, engem sem visz közelebb a megértéshez. De érzelmileg köt a szöveghez, amire egy új fordítás nem képes.

Továbbá a témához:
tinyurl.com/gszsks5

rás · http://ras2.blog.hu 2017.03.08. 08:56:48

@AttilavH: Szégyellem magam, persze hogy királyné.
Kösz a cikket, még csak belenéztem, de el fogom olvasni.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.03.08. 21:03:18

@AttilavH: Elolvastam, nagyon érdekes, tényleg, sok mindent tanultam belőle. Köszönöm.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.03.08. 23:08:21

@AttilavH: Ja, és én is kutakodtam: nem mobbled, hanem mobled. :-D

AttilavH · http://wienertagebuch1.blogspot.co.at/ 2017.03.09. 20:40:44

@rás: Jogos :) Különben angol nyelvű oldalakon olvastam, hogy ma már nincs az az anyanyelvi, aki ismerné a szó pontos jelentést.

egy nagyi 2017.03.10. 00:04:08

rás:bóbás királynő esetében úgy értendő a bóbás, ha lefordítjuk, hogy ősi fejdísz.

AttilavH:búbost is jelentheti, de annak más a konnotációja.

szinoníma szótárakra is kell gondolni

rás · http://ras2.blog.hu 2017.03.10. 09:37:41

@egy nagyi: Én azonnal a bóbitára asszociáltam - mint a mellékelt "hivatalos" megfejtés bizonyítja, helyesen -, s abból a fejdíszre, koronára.

Kálnási Árpád Debreceni cívis szótára (2005): bóbás bóbás mn Bóbitás, búbos <tyúk>. A bóbás tyúknak tolbúb vót a fején.

AttilavH · http://wienertagebuch1.blogspot.co.at/ 2017.03.10. 19:52:17

egy nagyi & rás: a megfejtés azonban sajnos nem helyes (és ez az eset szépen megmutatja Shakespeare fordításának buktatóit):

preview.tinyurl.com/hjnzez2

Hogy megspóroljam nektek a fórum átolvasását: sokan úgy gondolják, hogy a mobled jelentése: ingó vagyontárgya (talán a normann-francia jogi nyelvből meubles azaz mozgatható, ingó). A poén ebben az lehetett, hogy Gertrúd amolyan vagyontárgyként került Claudiushoz.
Van egy ennél régebbi, profánabb magyarázat: eszerint sapkát, feltehetően hálósipkát jelent (mely passzolna ahhoz, hogy a jelentben mezítláb jelenik meg).
Végezetül vannak magyarázatok, melyek szerint tisztességtelen, becsületét vesztett a jelentése.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.03.10. 21:02:14

@AttilavH: A "mobled queen" nem Gertrudisra vonatkozik, a színészek jelenetében fordul elő. Én az angol jelentést illetően mégiscsak a freedictionary magyarázatát fogadom el, Egy nagyi meg én legutóbb pedig a magyar "bóbás" szó jelentéséről írtunk. A műfordítás valóban nem egyszerű.

AttilavH · http://wienertagebuch1.blogspot.co.at/ 2017.03.11. 10:42:57

@rás: A megjegyzésed bogarászásra kényszerített, újra elolvastam ezt a szakaszt a Hamletben (a bóbás bóbításként értelmezése különben Kosztolányitól származik). Valóban nem Gertudra vonatkozik közvetlenül a szakasz, de szerintem utalás rá. A színészek előadnak egy részt egy darabból, mely Hamlet szerint remekmű, amit csak egyszer adtak elő. A szakasz, melyet elszaval a színész Priam(osz) megölését mondja el. A bóbás királyné Hecuba, akiről a színész pár sorral később megjegyzi: "Rongy a fején, hol másszor diadém"
A www.shakespear-online.com (most fedeztem fel) oldal ehhez ezt írja:
"mobled queen, queen muffled up in a cap; the word mobcap, as Coleridge points out, is still used of a large cap, worn more commonly by old women of the lower classes in the early morning, and differing little from a night-cap. The picture is of the aged Hecuba roused up from bed by the alarm of tire."
Tehát pont, hogy nem ősi fejdíszt, hanem hálósipkát, egyszerű fejfedőt jelent. Ezek szerint Arany helytelenül fordította le ezt a szót.
Az egész szakasz tele van nyelvi poénokkal, áthalásokkal. Ezért lehetséges, hogy Hecuba Gertrudnak felel meg. Amikor Hamlet azt kérdezi: "Bóbás királynét?" - Polonius rávágja: "Az jól van; bóbás királyné jól van." Mintha élő személyről lenne szó. Később Hamlet a színészekről: "mert ők a kor foglalatjai és rövid krónikái".

rás · http://ras2.blog.hu 2017.03.11. 16:06:05

@AttilavH: Igazán köszönöm és nagyra becsülöm a "bogarászásodat", annál is inkább, mert megerősít abban, hogy Arany tökéletesen fordította a "mobled queen"-t. A jó fordítás ugyanis, mint tudjuk, nem szó szerinti fordítás. De mindettől függetlenül a "bóbás királyné" a magyar nyelv gyönyörű és halhatatlan idiómájává vált.

látjátok feleim szümtükkel 2017.03.12. 15:59:01

" Az élmény mellett is zavart, hogy úgy éreztem, nem jó a fordítás, hamisak egyes fordulatok, s aztán rájöttem, Bartos nem ismerhetett bizonyos dolgokat, amikről Kerouac írt, s amit én akkor már tudtam."

No ez a lényeg, mert az idősödő emberek gyakran elfelejtik, hogy bezony a világ előre halad, és a fiatalok nem ismerhetik azokat az 50-60 évvel ezelőtti dolgokat, amit az idősebbek ismertek.

Én nem tudok csak magyarul, de soha nem volt olyan érzésem, hogy bármiből kimaradtam volna. A rengeteg könyv jelentős részét fodításban olvastam ( valahogy a magyar írókat nem csíptem ), de főleg a klasszikusokkal nagyon elégedett voltam, nem okoztak csalódást. Persze az ember egy idő után magától is ráébred, hogy az idegen nyelven íródott írás lényegéhez a fordító hozzá teszi a maga személyiségét, de attól az írás nem feltétlenül lesz rossz vagy rosszabb.
Nem hiszem, hogy csak eredeti nyelven lehet pl. Shakespeare-t olvasni, bár biztosan izgalmas lehet. Nekem a fordítások is hozták az elvárt élményt.

Az úton nekem is nagy élmény volt anno amikor először kiadták, pedig Amerikáról akkor még igen-igen keveset tudtunk. Azt azonban még is megértettem a magyar fordításból, hogy az író meglátta a világ változását, és megpróbálta emészthetővé tenni a maradik számára.

látjátok feleim szümtükkel 2017.03.14. 11:19:03

@rás:

Persze, ha tizen évesen a Jeromos, a kőfejű volt a kötelező olvasmányod?:D

Olvastam mai magyart is, de nem sokat, mert a mai magyar világot én magam akartam/akarom átélni, nem kívánom a mások magyarázatát. A klasszikus magyarokat viszont mindig szerettem.

látjátok feleim szümtükkel 2017.03.14. 20:56:53

@rás:

Pedig még film is készült belőle, ha jól emlékszem Kőfejű Jeromos címmel.