Mintha egy - alapból homályos - ballada sorait összekevernék, de a végén mégis összeáll a tragikus történet. Halottak kísértenek - élnek, mesélnek - egy szellemfaluban, ők igazítják el az odaérkező főhőst(?), Juan Preciadót, mondják el neki apja, a zsarnok földesúrrá vált Pedro Páramo történetét. Olvasod a bekezdésekre tördelt szöveget, és a bekezdés végéig nem lehetsz biztos benne, ki beszél, hogy egyáltalán élő-e vagy holt az illető, valóság vagy álom, amit elmond. De azért előbb-utóbb kiderül.

Soha korábban nem hallottam a mexikói Juan Rulfóról, Tibi barátom ajánlotta a könyvet néhány hónapja, s tegnap hoztam ki a könyvtárból. (170 oldal az egész, úgyhogy már végeztem is vele.) Persze közben tájékozódtam. 1955-ben jelent meg a Pedro Páramo, s az elmúlt bő félévszázadban kultikus művé vált. A García Márquez által ismertté tett mágikus realizmus előfutárának tekintik, Borges szerint a világirodalom egyik csúcsa. Én "csak" írástechnikailag nagyon érdekes, lebilincselő olvasmánynak tartom.

Szerző: rás  2017.08.30. 22:56 Szólj hozzá!

Címkék: irodalom mágikus realizmus Juan Rulfo

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr2412791802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.