Hajdanában a Freeblogon vágyott kiváltság volt megjelenni az Anna szerkesztette főoldalon. Néha megesett velem, ezt általában Máté jelentette nekem, s ilyenkor büszkeség töltötte el blogger-lelkemet. Aztán megszűnt a Freeblog, és én átköltöztem a blog.hu-ra, nem tudva, hogy ez az indexhez tartozik. Sohase szerettem az indexet, mert más a véleményem az újságírásról, utálom a bulvárt. Mire rájöttem, már nem vállaltam újabb költözést. Kb. évente kétszer a blog-hu szerkesztőjének a figyelmét felkelti valamely írásom, kiteszi a főoldalra, s ilyenkor akár százszorosára is megnő a ras2 blog látogatottsága. Két éve ennek köszönhetően kellett megválnom egy önkéntes munkától: egy roma srác mentorálásával elszenvedett fiaskómról Kudarc címmel írtam bejegyzést, amely aztán az index blogoldalán "A felzárkóztatás tökéletes kudarca" címmel jelent meg, ami persze már egészen mást jelent. Vonzotta is az olvasókat, bőszen cigányoztak a kommentekben. S bár természetesen nem írtam meg, hogy hol történt a dolog, és nem írtam le a srác nevét, a tanoda főnökasszonyának ez ürügyül szolgált az azonnali kirúgásomhoz. 

Tegnap délelőtt egy újabb - ezúttal politikai témájú - bejegyzésem került ki néhány órára a főoldalra. 3800 letöltésnél tartok és 87 kommentnél. Utóbbiakból mindössze kettő az én reagálásom, a maradék 85 legalább kétharmada viszont egymást mocskoló, komcsizó és fityiszező trollok megnyilvánulása. Semmi okom örömre, büszkeségre. 

Szerző: rás  2017.09.06. 18:21 10 komment

Címkék: blog index trollok

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr9112808120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.09.07. 09:41:00

A probléma megoldódik: ma reggel segítő üzenetet kaptam az index szerkesztőjétől, hogy egyszerűen állítsam át hirdetésmentessé a blogot, mert akkor nem kerülhet ki az index2-re. Megtettem. :)

egy nagyi 2017.09.07. 16:13:57

rás:jól tetted, hogy leállítottad a hirdetést. Viszont csak egy aprócska figyelmeztetés, szeretetből, próbálj egy ici-picit diplomatikusabban fogalmazni a régi és új pártok vonatkozásában. Mint régen, amikor a sorok közötti szöveg informált minket, hidd el a vájt fülűek egyből tudják miről beszélsz, a trollok meg csak találgassanak.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.09.07. 18:42:10

@egy nagyi: Köszönöm a tanácsot és a szeretetteljes féltést. :) Nem szándékozom visszafogni magam, viszont normál üzemmenetben trollok nem is szokták megtalálni a blogomat.

beszélő név 2017.09.07. 18:56:01

Ilyen műfaj ez, valamit valamiért. Jó lenne úgy gondolni rá, mint az egyik leginkább demokratikusra, és tulajdonképpen az is, csak éppen itt is visszaköszön az, amiről nem oly rég diskuráltunk a tömegdemokrácia kapcsán (Napi 7. - Apokaliptikus letargia). A publicisztika tradicionális csatornái és műfajai biztosította távolságtartás a múltté. A kulturális fogyasztó – mert korántsem a blog az egyetlen példa – hovatovább ellopja a show-t. Már várom azt a következő stádiumot, amikor nem csak a komment-zónát változtatja csatatérré, hanem jogosítványt szerez a szövegek utólagos alakításához, úgy "vitatkozik", hogy egyből módosítja is az eredeti véleményt. Aki értő olvasóra, illetve szellemi partnernek tekinthető kommentelőket szeretne, annak vagy örökösen szeméthegyek között kell turkálnia igazgyöngyökért, vagy magányos szigeten várakoznia, hogy partra sodorjon egyet-egyet az internet óceánja.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.09.07. 19:21:12

@beszélő név: Persze. Hagyományos publicistaként megmondhattam a "tutit", és nem voltam kitéve annak, hogy valaki vitatja az igazságomat ("igazságomat"). Bloggerként vágyom vitapartnerre - reagálásra -, de nincs kedvem szeméthegyben turkálni.

egy nagyi 2017.09.08. 01:36:36

rás:ebben a világban csak a magányos várakozó tudja meglelni az igazgyöngyöt, ha képes a keresésére, sokszor van az, hogy találunk egy rozsda ette valamit, de ha kezünkben van az eszköz, kifényesíthetjük, de ahhoz , hogy ezt elérjük sok lomtalanítási port kell beszívnunk. És el kell azon is gondolkodnunk, hogy hol vagyunk mi magunk is rozsdásak, de ehhez magunknak is bele kéne nézni a tükörbe.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.09.08. 18:46:52

@egy nagyi: Nem szeretnék "magányos várakozó" lenni.

egy nagyi 2017.09.08. 23:38:45

@rás: nem vagy, és nem is leszel.
Azért nyúltam a klaviatúrához, s hogy pont itt mondjam el mit gondolok a Momentumról s úgy általában kicsi hazánkról, mert nem szeretnék a 87 bejegyzés közé vegyülni.
Lehet, hogy van esélye a Momentumnak bejutni a parlamentbe, de lehet, hogy ő lesz a mérleg nyelve, s akkor meglátjuk.
Lelkes híve voltam nekik, sőt támogattuk is szerényen őket, de már kiábrándultam belőlük. S hogy miért, nem azért, mert fiatalok, s új arcok jelennek meg, hanem azért, mert nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy itt olyan évszázados lemaradásokat, az organikus társadalmi/polgári/fejlődés majdnem teljes hiányát, egy olyan jövőképpel
akarják megreformálni, kulturális-technikai modernizációval, amire ez a nép nem fogékony, s a kassza is üres.
Sajnos, tisztelet a kivételnek, ez a nép csak kapni akar, semmi áldozat nélkül, s azt a cumit veszi be, amelyik a mannát ígéri neki. Pontosan ezért, mert így gondolkodom minden párttól jövő telefont a második mondat után elnyomom. Miután agglomerációban élek, majd a helyi kínálat alapján fogok dönteni a szavazáskor. S akárhány párt lesz is, akár miket is ígérhetnek, egyelőre a sakktáblán még mindig a gyalog kezében van a döntés joga, és, ha tömegesen nem szavaznak, akkor világlik teljesen, hogy ők tudják, itt mindenki csak király vagy királynő akar lenni.

rás · http://ras2.blog.hu 2017.09.09. 10:11:08

@egy nagyi: Köszönöm, logikus és számomra is elfogadható, amit írtál, még ha én egyelőre nagyobb bizalommal vagyok is irántuk. De hát valamiben csak kell reménykedni... Ez a "valami" egyelőre éppen az, hogy nagyon mások, mint mi. Még ha ezt időnként fájdalmas is tudomásul venni.