Ha egy igazán jó könyvet többször is elolvas az ember, mindig talál benne valami újat, mindig valahol másutt van a hangsúly. Persze, mert közben az olvasó (meg a világ) is változik. Korosztályom számára a Bulgakov-regény kult-, sőt: kultikus - könyv. Legalább háromszor olvastam már, s arra emlékszem, hogy legutóbb a Jézus-történet fogott meg. A mostani újraolvasás (még a felénél se tartok) különleges: ez az első eset, hogy oroszul olvasom. Annak is története van, hogy miért. Március 15-én, a Kétfarkú Kutyapárt Békemenetén összetalálkoztam egy kedves ismerősömmel, egykori egyetemi évfolyamtársnőmmel, aki elújságolta, hogy ő már orosz irodalmat csak oroszul olvas, a könyvespolcon megcserélte a műveket, a magyar változat a hátsó sorba került, s most épp A mester és Margaritát olvassa, ki tudja hanyadszor, de most először oroszul. Elszégyelltem magam, mert nagyon rég nem olvastam könyvet oroszul. E téren csúcsteljesítményként A Karamazov testvéreket tartom számon, de azóta jócskán megkopott a nyelvtudásom. Szóval levettem a polcról az orosz Bulgakovot (mert persze itt volt). Jóval lassabban megy persze, mint magyarul, de óriási élmény. Egyrészt lubickolok az orosz szövegben, ami olyan stílusrétegeket tartalmaz, ami a magyarban visszaadhatatlan. Másrészt viszont a lassúbb olvasási tempónak megvan az az előnye, hogy sokkal inkább elmélyedek a szövegben. Talán ennek köszönhető, hogy most óriási erővel csapnak fejbe a 30-as évek Szovjetuniójának a légkörét - a terror, a félelem légkörét és a manipulációt - ábrázoló részletek.

Tulajdonképpen óriási luxus az újraolvasás, miközben végeláthatatlan az elolvasandó könyvek listája. De mint minden luxus, nagyon jólesik.

Szerző: rás  2018.03.27. 23:42 5 komment

Címkék: irodalom orosz nyelv Bulgakov

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr2413784790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

látjátok feleim szümtükkel 2018.04.03. 21:31:47

"Ha egy igazán jó könyvet többször is elolvas az ember, mindig talál benne valami újat, mindig valahol másutt van a hangsúly. Persze, mert közben az olvasó (meg a világ) is változik."

Én ezt úgy mondom saját tapasztalásból, hogy ha egy igazán jó zenét többször is meghallgat az ember, mindig talál benne valami újat, mindig valahol másutt van a hangsúly. Persze, mert közben a hallgató (meg az előadó) is változik.

A jó könyv, és a jó zene is megérik az emberben, mint a jó sajt a kamrában.

egy nagyi 2018.04.04. 00:08:58

@látjátok feleim szümtükkel: saját tapasztalat, az ember érik meg a jó könyvhöz, és a jó zenéhez.
@rás: a novelláit jobban szeretem, már kétszer olvastam a Mestert, kétszer láttam
színházban, értem is, de valahogy nem tudom igazán szeretni.Lehet, hogy a fordítás miatt. Egyébként jó olvasást.

látjátok feleim szümtükkel 2018.04.06. 16:32:58

@egy nagyi:

Szerintem olvasd el még egyszer amit írtam, különösem az utolsó mondatot.

egy nagyi 2018.04.06. 23:24:51

@látjátok feleim szümtükkel: azt hiszed ugye, hogy szövegértési gondom van, egyszerűen megismételted rást a zene vonatkozásában. Ami az utolsó mondatot illeti ahhoz csak annyit fűznék hozzá, hogy olykor a kamrában egér is szokott lenni.
Viccen kívül, komolyan gondolom, hogyha egy ember nem elég érett egy műhöz, akkor a sznobság csapdájába esik. A hangsúlyok megtalálása, felfedezése nem lehetséges permanens tanulás nélkül. Az új hangsúlyok megtalálása mindig lebont egy korábbi hályogot.