A Facebookon két napja (sokakhoz hasonlóan) egy rövid bejegyzésben hangot adtam annak a véleményemnek, hogy Orbán eltávolításának alapfeltétele Gyurcsány távozása a közéletből. Ezzel persze "ezen az oldalon" sokan nem értenek egyet. Egykori kedves kollégám ellenvetésére ott "hozzászólásban" már közöltem egy 2009-es blogbejegyzésemet, most még egy évvel korábbra megyek vissza: 2008. márciusában, a "szociális népszavazás" után írtam "Mi van? Mi lesz? Gondolatkísérlet"  címmel.

(A vajszínű árnyalat vendégbloggereként írtam)

"- Minden esemény egyetlen láncsort alkot ezen a legeslegjobb világon; mert hisz ha nem rúgják fenéken, s nem ebrudalják ki egy szép kastélyból Kunigunda kisasszonyért, illetve szerelme miatt; ha nem gyötri meg az inkvizíció; ha nem járja be gyalog Amerikát; ha nem döfi le az ifjú bárót, és ha nem veszíti el száz eldorádói juhocskáját, bizony nem ehetne itt befőtt cédrátot és pisztáciát.

- Igaz, úgy van - felelte Candide. - De vár ám a munka a kertben. "

1. tétel: Gyurcsány és az MSZP-SZDSZ-kormány megbukott. Kultúrországokban, nyugat-európai parlamenti demokráciákban ilyen népszavazási eredmény után - vagyis a társadalom politikai bizalmának ilyen nyilvánvaló megroppanása után a kormány lemond és új választásokat írnak ki. Magyarország - a Balkán többi országához hasonlóan - nem ilyen ország, de attól még a bukás tény. A kérdés csupán az, hogy az MSZP mikor és hogyan vállalja ennek következményeit. GY. F. "küldetéses", megszállott ember, tőle ez nem várható, az MSZP vezetésében pedig egymást bénítják meg a vezető (immár nem vezéri - s ez fontos!) szerepre önmagukat alkalmasnak tartók. Március 29-én országos pártértekezletet tartanak, amely elvben nem jogosult új miniszterelnök jelölésére (ez a kongresszus joga), dehát lehet változtatni a szabályokon, lehet akár kongresszust is összehívni, de ennek csak akkor van értelme, ha már megvan a jelölt (és aki erre azt mondja, hogy akkor hol a demokrácia, annak azt felelem, hogy "hülye vagy"). Nehezíti a helyzetet, hogy jó volna még Gyurcsányra terhelni az esetleges évvégi tb-népszavazás és a jövő évi EP-választás várható nagy vereségét is, de ezt így tétlenül már aligha viseli el a párt.

2. tétel: Az MSZP veresége a baloldal bukása? 

A parlament azonnali feloszlatása és egy új választás kiírása a Fidesz kétharmados mandátumtöbbségét hozná, az SZDSZ eltűnne a parlamentből, így erre aligha kerül sor. Bár ez tiszta helyzetet teremtene, megrövidítené az agóniát, s az MSZP hamarabb kezdhetné el azt a 10-15 év ellenzéki létet, ami esélyt ad majd számára a dolgok újragondolására, egy új párt felépítésére. Minthogy azonban a hatalom nagyon sok ember számára egzisztenciális kérdés (és itt nem is elsősorban a politikusokról van szó) meg mert nagyon erős az Orbán-fóbia, a végsőkig (azaz 2010 tavaszáig) megpróbálnak kitartani, hátha majd csoda történik. Nem fog, de a remény hal meg utoljára.

Politikai elemzők, kommentátorok a "baloldal vereségéről" beszélnek. Ez igaz, ha baloldalon a jelenlegi kormánypártokat értjük. Dehát, könyörgöm, mitől lenne baloldali párt az SZDSZ? És az MSZP?

Magyarországon a baloldal történelmi vereséget szenvedett - kétszer is. Először, amikor - alternatíva híján - azonossá vált egy működésképtelennek bizonyult és a világpolitikai körülmények miatt megbukó rendszerrel. Másodszor akkor, amikor (a jobboldali kormány népszerűtlensége - valójában a rendszerváltás társadalmi elutasítottsága miatt) 1994-ben túl korán került hatalomra, s ő kényszerült végrehajtani egy lényegét tekintve jobboldali - a neoliberális globálkapitalizmusba, annak politikai, gazdasági és kulturális intézményrendszerébe integráló - politikát. 2002-ben - az Orbánék arroganciájának köszönhető második visszatéréskor - ez a párt már egyáltalán nem volt baloldali (még ha hatalmi okoból tett is populista intézkedéseket).

Ma a magyar politikában a baloldal két formában van jelen: Orbán Viktor demagóg (de a jövendő politikai cselekvése szempontjából irreleváns) hordószónoklataiban, illetve a politikai élet margóján létező újbaloldali, globalizációkritikus csoportokban, írásokban.

3. tétel: A népszavazás mint a baloldali, demokratikus mentalitás győzelme. Természetesen (szerintem) igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy ilyesminek nem lett volna szabad megtörténnie, hogy egy komoly parlamenti demokráciában nem lehet népszavazásra bocsátani, hogy akarsz-e fizetni állampolgár, vagy nem akarsz fizetni. Akkor viszont valójában az a kérdés, hogy jó dolog-e a parlamenti demokrácia (tudom, már Churchill is megmondta, hogy nem jó, de nincs jobb), és valójában mi köze van/lehet az embereknek a politikához (s benne elsőrendűen a közpénzek beszedéséhez, kezeléséhez, elosztásához), van- e, lehet-e olyan politika, amely az "emberek" (egy sokféleképpen struktúrált társadalom) véleményét fejezi ki. Ez valószínűleg hamis kérdés, mert a politikának nem az "emberek" véleményét, hanem a (sokféleképpen struktúrált) társadalom érdekeit kell kifejeznie. Innen nézve kétféle következtetés lehetséges: 1./ az embereket nem kell megkérdezni (illetve csak álkérdést szabad nekik föltenni: melyik pártra, melyik politikusra szavazol), érdemi ügyekben kizárólag vezetni és meggyőzni kell őket. 2./ Tudomásul veszem az adott társadalom mentalitását, igényeit - azt, hogy a társadalom különböző csoportjai miként élik és fogalmazzák meg érdekeiket - s ennek alapján (meg a nagymértékben a környező világ által meghatárott feltételek figyelembe vételével) próbálom alakítani a politikát.

A vasárnapi népszavazáson (teljesen mindegy, hogy indokolt vagy demagóg kérdések alapján) egyértelműen kiderült, hogy ma a magyar társadalom döntő többsége úgy véli: az oktatás, az egészségügy közfeladat, amit az államnak kell teljesítenie. Elutasítja a privatizációt, mert - két évtizedes tapasztalatai alapján - ez azonos a lopással. És az is egyértelmű, hogy a magyar társadalom mentalitása demokratikus, mert elutasítja a hatalmi arroganciát, a gőgöt - most Gyurcsányét, ahogy korábban Antallét (ó, istenem, ő azért volt valaki!) meg Orbánét.

(És emellett elege van a kormányzati inkompetenciából - szerintem elsősorban ezért bukik az MSZP a következő választáson, de ez egy másik szál.)

4. tétel: Mi következik mindebből? Semmi. A semmi. Magyarország ma szükségképpen és elkerülhetetlenül része a politikai és gazdasági világhatalmak (országok és multinacionális nagyvállalatok) által uralt globális kapitalista világrendszernek. Tartósan, a belátható jövőben semmi olyan nem történhet, ami e rendszer logikájának, érdekeinek ellentmond. Minthogy azonban kis ország vagyunk, nem vagyunk fontos tétel a nagy világjátszmában, ezért rövid távon és a felszínen bármi megtörténhet. Én két lehetőséget látok. Az egyik, hogy a következő hónapokban politikai szerepet vállal a (most ne firtassuk milyen módon létrejött, megizmosodott és ma már a nemzetközi nagytőkével összefonódott) magyar nagytőke, és - mondjuk - egy Csányi Sándor vezette "szakértői"/"konszolidációs"/"nemzeti egység-" kormány jön létre mindkét nagy párt részvételével vagy támogatásával. A másik - és ez a valószínűbb - folytatódik az MSZP töketlenkedése (Gyurcsánnyal vagy Gyurcsány nélkül), 2010-ben győz a Fidesz, és kemény kormányzással megvalósítja mindazt, amiről az MSZP csak szerencsétlenül ötletelni volt képes: a neoliberális gazdaság- és társadalompolitikát. Leöntve persze keresztény-nemzeti szósszal, amitől nagyon szerencsétlenül fogom magam érezni, de az ország működni fog, rend lesz.

Boszorkányokról (baloldali politikáról) pedig, melyek nincsenek, szó ne essék.

Szerző: rás  2018.09.20. 11:16 7 komment

Címkék: baloldal Gyurcsány

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr9814250887

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2018.09.20. 23:30:19

rás:ezt a bejegyzésedet nem ismertem.
Mint tudod adott ponton a folyó sem mindig ugyanaz és a belelépni készülő ember is változik. az alternatíváid akkor elég jók voltak.
Egy mára vonatkozó kérdés, ha Gyurcsány eltűnik a közéletből, akkor mitől bukik meg Orbán, mint fentebb véled. És ha Gyurcsány benne van a közéletben betojik a Fidesz, nem vennék föl rá hitelt.

rás · http://ras2.blog.hu 2018.09.20. 23:43:24

@egy nagyi: Két héttel ezelőtt azért idéztem Adyt, mert bizonyos szempontból ugyanabban a folyóban tapicskolunk, mint 120 éve.

egy nagyi 2018.09.20. 23:59:12

@rás: persze vannak párhuzamosságok, ismétlődések a történelemben. A mostani folyónk víztükre nem látszik a szeméttől, s a belépni szándékozó ember személyisége szétesett. /nincsenek egységes pártok, a Fidesz mindegyiket szétverte, kivéve a DK-t/.

látjátok feleim szümtükkel 2018.09.29. 11:09:00

Nem ugyan abba a folyóban vagyunk, ez csak hasonlít, de a különbség lényeges.

Ez viszon nagyon telibe talált: " Leöntve persze keresztény-nemzeti szósszal, amitől nagyon szerencsétlenül fogom magam érezni, de az ország működni fog, rend lesz."

Persze a rendet is lehet innen, meg onnan is szemlélni. Én pl. azt a rendet látom vélni, amelyik bebújik az emberek bőre alá.
Tegnap olvastam, hogy a szerbeknél a satdion avatón nem adtak akkreditációt az index 4 tagú stábjának, mert Budapestről azt mondták, onnan csak egy főt engedhetnek be.
Lehet mondani, hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam?

rás · http://ras2.blog.hu 2018.09.29. 12:02:48

@látjátok feleim szümtükkel: Avagy József Attilával:
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

látjátok feleim szümtükkel 2018.09.29. 20:13:06

@rás:

Sajnos aktuális ma is.
Nincs új a nap alatt. Mondják azt is, hogy egy a valóság, de ezer a ruhája.

egy nagyi 2018.10.05. 02:01:03

Most nem folyóba lépünk, hanem szarban tapicskolunk. Félek, hogy nőni fog a depressziós megbetegedések száma és a szívinfarktus az értelmiség körében.

Hogyan?