Az elmúlt tíz évben a blogjaimon is többször, több szempontból foglalkoztam vele. Ma azért került  elő a téma, mert Kanadában engedélyezték a marihuána használatát, hosszú sorok kígyóztak az árusítóhelyek előtt, amelyek hamar kifogytak a készletekből. Sajnos, nem voltam (még?) Kanadában, de minden onnan, róla származó információm alapján nagyon rokonszenves, élhető, emberi helynek tartom, a mostani miniszterelnök, Justin Trudeau pedig különösen szimpatikus. S bár magam továbbra se fogyasztottam - valószínűleg már nem is fogok - drogot (ha leszámítom az ipari mennyiségben szedett vérnyomás- és koleszterincsökkentőt, altatót, vitaminkészítményeket, "étrendkiegészítőket", na meg persze a (mérsékelt) alkoholfogyasztást, a valahai, kb. 15 évig tartó cigarettázást), kezdeti, szigorúan elutasító véleményem sokat enyhült az évek során. Legalábbis, ami a marihuánát illeti. Másrészt viszont tudom, hogy az olcsó, tehát bárki számára hozzáférhetővé vált drogok - a herbál, a biofű meg mit tudom én minek nevezett szörnyűséges keverékek - elterjedése nyomán a magyarországi droghelyzet tragikussá vált. Történetesen éppen egy 15 éves cigány srácot mentorálok, aki évek óta drogozott és a droghoz jutás érdekében mindent lopott, amihez csak hozzáfért. Ezért a telepen és a faluban rendszeresen megverték, most pedig bírósági tárgyalásra vár. (Én meg néha már azt remélem, hogy mégis ember lesz - lehet - belőle, de ez most mellékszál.)

A fentiek bevezetőül szolgálnak ahhoz, hogy felidézzem - egy link segítségével - egy tíz évvel ezelőtti bejegyzésemet, amely nagyrészt Platen barátom egy bejegyzésén (azóta elvitte a cica, illetve a megszűnő Freeblog), illetve azt követő vitánkon alapult, de szó van benne a gyávaságomról meg Nagy Feró Garázsáról is. Mindenekelőtt azonban Lou Reed egy témába vágó felvétele, amit szégyenkező rajongással tettem közzé 2010. februárban. (Egy balos portálon találtam, ami persze további spekulációkra adhat alkalmat arról, hogy mivel kábítom magamat.)

 

 

És akkor az említett, 2008. decemberi (hosszú) bejegyzés: itt

Szerző: rás  2018.10.21. 21:30 1 komment

Címkék: drog Ricsi Lou Reed Platen

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr3014314411

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2018.10.21. 23:20:06

rás:ez számomra filozófiai kérdés is, hogy például a személyi szabadságomnak az is a része,hogy mivel teszem magam tönkre.
Persze a kanadai törvényt jónak látom, mert a marihuána kevesebb kárt okoz, mint az alkohol, s kiiktatja az illegális kereskedelmét, s kizárja a drogbárókat.
Egyébként a csokoládék egyik alapanyaga a cannabis.
Személyemben mentes vagyok minden ilyen tudatmódosító dologtól, szerintem a reguláris gyógyszerek nem drogok. Talán a csokoládéval vagyok szertele, ha ajándékba kapok, de nem tartok itthon, mert hízom egyfelől, másrészt nem akarom a férjem frusztrálni, mert cukorbeteg.
Annyira erős a fantáziám és a kíváncsiságom a világ iránt, hogy nincs szükségem semmilyen drogra, mindig jár az agyam valamin és nem akarok elkábulni. Altatót ritkán veszek be, miután többnyire itthon vagyok,addig vagyok ébren, amíg öntudatlanul nem esek be az ágyba.
Persze ez csak eddig rólam szólt.
Viszont, ha megvizsgáljuk a drogfogyasztók társadalmi rétegződését és kulturáltságát és a fogyasztás kultúráját megkapjuk a társadalmi hierarchiát.
Sajnos én családilag láttam, hogy például az alkohol, hogy tesz tönkre egy embert.