Mikor a hiány már
jelenlétté válik;
mikor már nem fáj, hanem
mosolyogsz, ha eszedbe jut,
mert persze eszedbe jut.
Mindig,
mindenről.
Tárgyakról köröttem,
a teliholdról,
egy lehullott gesztenyéről.
Vagy ha azt mondja - mert mondja-,
okkal, naponta:
"te vén fasz".

Jó ez, hogy nem
emlékezem, hanem
velem van
egy nincs-vége történetben.

Szerző: rás  2018.10.27. 17:46

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr5814325763