Nem hagytam elrontani az élményt, amit ez a könyv jelentett.

Már nem emlékszem, ki, hol és mivel ajánlotta Bartis regényét, de szerepelt az elolvasandó könyvek listáján. Amikor levettem a könyvtári polcról, kicsit visszariadtam, mert 600 oldal. Aztán amikor elkezdtem olvasni, néhány oldal után beszippantott, fejbe csapott, letehetetlen volt. A két részből és - két hosszabb monológtól eltekintve - rövid jelenetekből, emlék- és gondolatfutamokból álló regény egy kamasz, majd felnőtt fiatalember harca apjával, aztán élettársával - és legfőképpen önmagával. Nem fejlődéstörténet, mert már az elején megtudjuk a végét, azt, hogy világsztár fotóművész lett, és hogy elhagyta az élettársa. A hatszáz oldalon egymást követő eseményekből, azok hol szenvedélyes, hol hangsúlyozottan kívülálló leírásából egyik se következik. A főhős, Szabad András mégis hiteles, élő figura, a történet logikus. A kritikusok szerint a főhős, borzalmas, a világirodalom egyik legellenszenvesebb, másrészt viszont nagyon kétségesen ábrázolt alakja. Történt ugyanis, hogy körülbelül az ötvenedik oldalnál tarthattam, amikor kíváncsi lettem, vajon mit mondtak a 2015-ben megjelent regényről a kritikusok. A Revizor kritikai portál recenzense Szent Ágostontól indít, és azt mondja, "Bartis Attila új regénye arra keresi a választ, hogy lefényképezhető-e Isten, és leírható-e, ami az elbeszélhetőség végén van. Ha nem, akkor ami körülöttük, helyettük van, arra van-e fényképészeti technika, van-e rá nyelv." Igen, valószínűleg ez is benne van, csak ehhez nem vagyok elég okos, én nem így olvastam. Azért tisztességes sznobként megnéztem az Élet és Irodalom "És kvartett"-jét, amelyben négy tekintélyes irodalmár boncolgat és értelmez két újságoldalon át havonta egy-egy művet. "Giccs", "lektűr, amely szépirodalomnak álcázza magát", "nagyképű", "közhelyes" stb., stb. És bár ezt így nem mondták ki kerek-perec, "macsóságát", szexkalandjait feddő hangsúllyal felhánytorgatva a hőst - és vele Bartist - genderszempontból nem igazán píszí magatartással vádolták meg. Hogy enyhén fogalmazzak: nem szerették Bartis Attila regényét. Annyira megdöbbentem, hogy néhány bekezdés után nem is olvastam tovább a "kvartettet", csak miután ma befejeztem A végét. Mert természetesen visszatértem a regényhez, amelyet szinte felfaltam. A "borzasztó", kétségtelenül deviáns főhős az empátiámat hívta elő: vele éltem a hatszáz oldalt, és nem tudtam kívülről, felülről, hűvösen megítélni. Lehet, hogy ettől "lektűr", vagyis olyan könyv, amely olvastatja magát. 

*

Ez az év egyébként elég gazdag volt olvasmányélményekben: Proust, Musil, Bulgakov - hogy csak a blogon is megemlített szerzők közül idézzek fel néhányat. 

És ezzel kívánok boldog új évet kedves olvasóimnak, látogatóimnak, kommentelőimnek.

Szerző: rás  2018.12.31. 21:46 15 komment

Címkék: irodalom Bartis Attila

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr2214525898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EfPeti 2019.01.01. 18:37:12

Akkor legyek én az első kommentelő 2019-ben. Ismét búék Neked és csak megerősíteni tudom, hogy Bartis könyve szuper, akármit is írnak róla a kritikusok! Amúgy pedig kíváncsi lennék, hogy, akiknek nem tetszett, azok milyen regényeket írtak.

emdefalla 2019.01.01. 22:18:04

Kívánom idénre, legyen mindenből elég - kedvet csináltál a könyvhöz ;) Köszönöm!

rás · http://ras2.blog.hu 2019.01.01. 22:22:24

@EfPeti: Lehet, hogy te ajánlottad nekem?

Az És-kvartett nem regényírókból, hanem kritikusokból, szerkesztőkből, irodalomtörténészekből áll.

rás · http://ras2.blog.hu 2019.01.01. 22:23:02

@emdefalla: Köszönöm a jókívánságot, neked is a legjobbakat!

egy nagyi 2019.01.02. 07:54:41

@rás: most jó, hogy írtál erről a könyvről, mert a nagylányom véleményét erősíted. Ő is proponálta nekem, hogy olvassam el ezt a könyvet. Majd elővettem a rövid távú memóriámat és el kezdtem nézegetni az e-olvasónk tartalomjegyzékét, s hopp megvolt ez a könyv Bartis:Nyugalom kötetével együtt, így , ha, az egészségügyi problémáim miatt kicsit hanyagolt esszékötetet, amit most olvasok, befejezem, akkor ez a kötet lesz, amit először fogok olvasni ebben az évben. Látod, erre is jó a blogolás!

rás · http://ras2.blog.hu 2019.01.02. 09:53:24

@egy nagyi: Persze, ha írok egy könyvről - vagy bármiről -, mindig ott van a befolyásolási szándék is.
Mellékes megjegyzésedhez kapcsolódva jó egészséget kívánok 2019-re (meg utána)!

EfPeti 2019.01.05. 13:16:01

@rás: Nem tudom, a könyvet én is kölcsönbe kaptam, persze miután elolvastam megvettem, mivel nem egyszer elolvasós könyv.

egy nagyi 2019.01.06. 01:10:30

@rás: köszönöm, hála a jó égnek visszatért az aktivitásom, csak időjárás függő igen enyhe fájdalmam van.

Ma este elkezdtem ezt a Bartis könyvet olvasni, 70. oldalnál tartok. Az első húsz oldalt egy általános iskolás hetedik osztályába járó gyerek is meg tudná írni, nagyon primitív a nyelve, amikor vált már olvashatóbb a szöveg, vagyis amikor jönnek az összetettebb mondatok. És való igaz, hogy sok benne a közhely. Mindenesetre elolvasom, hamar fogok végezni vele, lehet, hogy változik a véleményem, majd meglátjuk. Kicsit kényes az irodalmi ízlésem.

egy nagyi 2019.01.09. 01:20:31

@rás:most érkeztem el a második részhez.Igazad van, olvasható, nem csúcs az igaz, van benne egy két mondat igazi gyöngyszem. Az e-olvasónkban csak 353 oldal, a könyvtestben széthúzták a nyomtatást az oldalakon, így többe kerülhet. Tegnap mászkáltunk, meg szereltünk itthon , így csak keveset olvastam belőle, ma viszont 100 oldalt, már érzi a szemem.

rás · http://ras2.blog.hu 2019.01.09. 10:18:29

@egy nagyi: :) A "széthúzás" nem kereskedelmi célú: stiláris értéke, jelentése van, olyan amit egy digitális formátum sosem képes visszaadni. Ahogy egy nyomtatott újság tördelése is többet ad, mint az internetes portál hírhalmaza.

egy nagyi 2019.01.09. 19:17:45

@rás: talán igazad van, viszont én mondanivalóközpontúan olvasok, a digitális formátum előnye nálam, hogy fel lehet nagyítani a szöveget, mert például sok esetben az újságok apró betűit nem látom az olvasószemüvegemmel sem.
Viszont, mint politechen könyvkötést tanuló egykori diák pontosan tisztában vagyok a könyvművészet esztétikájával, csak néha az embert a korszellem is irányítja.

egy nagyi 2019.01.10. 22:18:13

@rás: befejeztem a regény olvasását, a végén már idegesített. Úgy gondolom, hogy a fikció non fiction-ként van eladva. A politikai mozgások, amiket felvázol közhelyesek. Az, amit álmában lát egy szeretkezésről, s hogy ez megtörténik, amikor Éva a férjével dug az utcán, s őt nézi közben az tömény giccs. Apja besúgó voltát már az első kötetben tudni lehet.A legérdekesebb a fényképezéshez való viszonyának a leírása. A stílus egyenetlen, többnyire primitív, ritkán csillan meg némi változás.

rás · http://ras2.blog.hu 2019.01.10. 23:38:08

@egy nagyi: De gustibus non est disputandum.