Az ember tartsa karban a lelkét, ennek sokféle módja van. Ma délután például részt vettem az Ady halálának 100. évfordulója alkalmából a fenti mottóval szervezett sétán, az akkori temetési útvonal inverzén, azaz a Kerepesi temetőtől a Nemzeti Múzeumig. Az Ady van FB-csoport szervezte, kevéssé reklámozott eseményen mintegy háromszázan lehettünk. A síremléknél és aztán a Múzeum-kertben is elhangzottak Ady-versek és publicisztikák (többek közt Egger Gézától, Fodor Tamástól, Fullajtár Andreától, Galkó Balázstól, Nagy Zsolttól), és a séta alatt a menetet vezető kocsiból végig szóltak a versek (némelyik megzenésítve). Minden verssor, minden mondat ütött - itt és most.

Oda és visszafelé a buszon és a metrón természetesen Ady-publicisztikai írásainak kötetét olvasgattam.

A Nemzeti Múzeumnál ez a vers is elhangzott:

Szerző: rás  2019.01.27. 19:44 2 komment

Címkék: Ady

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr4014592260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2019.01.27. 22:29:08

rás: mi például úgy tartjuk ébren az Ady szeretetünket, hogy május elején egyénileg elmegyünk Nagyváradra, s elidőzünk, elmerengünk az ő világába, miután elég sok ismeretünk van róla. Tudom, hogy ma szinte minden versének, gondolatának aktualitása van. A publicisztikái és a novellái/ amelyek hihetetlen szépséges nyelven íródtak/ szeizmográf pontosságúak az emberről és a politikáról.
Egyébként jártunk Érmindszenten a szülőházában, számomra megható volt látni azt az ágyat, amelyben megszületett.

rás · http://ras2.blog.hu 2019.01.27. 22:57:51

@egy nagyi: Nyolcadikban, mikor oda értünk, a magyartanárnőnk - az ebben a blogban is elsiratott Judit néni - azt mondta: elsőben azért tanultunk meg olvasni, hogy Adyt olvassunk.