"A régi városligeti színkör fából volt, s Feld Zsigmond sem szerette színháznak nevezni intézetét akkoriban. Színkör volt a neve a bódénak, nyáron estenden nyitva voltak az ablakok, és a környék népe csoportba verődve hallgatta a nagy fák alatt a csengő színházi muzsikát.

Szép világ volt itt. Bizonyára sokan gondolunk meghatottsággal a ligeti arénára, ifjúságunkra, egy elmerült, szép szigetre, amely nyomtalanul eltűnt a tengerben. A forradalmár ifjú hírlapírók, akik már Sardou-ra, Dumas-ra és Csiky Gergelyre esküdtek a színjátszás terén, nyaranta Feld színkörében vagy az intézet környékén adtak találkát. A komolyabb ifjúság, aki klerikális vagy konzervatív lapoknál ette a „publicisztika sótalan kenyerét”, többnyire Budára járt, és az ottani operetténekesnőnek színeit viselte. Bárdos kisasszony tarlatánszoknyácskája a gellérthegyi alagúton túl, igen erős mozgalomra adott alkalmat, míg a zömök Németh úr a tenort fújta, hogy a budai polgárkisasszonyok róla álmodjanak. Hadrik úrnő a drámában képviselte a modern irányzatot, szép, szomorú szemét állandóan a bejáróra függesztve, hogy tán belép a kövér „doktor úr”, s megírja másnapra megváltó cikkét. Fái Flóra kisasszony mint egy meleg, pufók amorettek kagylóajkáról elgördülő kacagás és rózsaszínű jókedv ugrott a színpadra nagyszerű trikójában, a gimnáziumi ifjúság sápadtan jött elő a második és harmadik felvonás között a Horváth-kert bokraiból. Krecsányi ősz hajával ünnepélyesen, finomkodva, megindultan időzött az előcsarnokban, mint egy régi londoni színművész, aki még Anna királynő udvarában játszotta Shakespeare-t. Tehát itt nőtt föl a komolyabb ifjúság hajdanán, akik később Deák Ferenc elveit vallották a politikában, a hírlapírásban szerették a közgazdasági és szociológiai rovatot, az ügyvédi pályán a sommás keresetet, valamint a bankokat, belvárosi kávéházba jártak, és a befolyásos emberek csúnya leányainak udvaroltak. Egyik-másik a minisztériumba jutott, azóta tán segédfogalmazó lett, mert mindennap feladta a főnöke kabátját." (Krúdy Gyula: A vörös postakocsi)

A színésznő és lába címet viselő második fejezet kezdődik így Krúdy regényében. Krúdy nekem kimaradt, noha vagy ötven éve egy barátom azt mondta, ez nagyon nekem való. Megpróbáltam, untam. Mint az a korábbi Olvasónaplókból is kiderülhetett, a nagy, mondhatni szégyenteljes, hiányok ledolgozásának korát (is) élem. Talán a kötelességtudat vetette elő most velem Krúdyt - de nagyon élvezem. A közelmúltban volt két-három némileg szabadabb hetem, és Szinbád novellákat olvastam, aztán egy Szinbád regényt, A francia kastélyt, most meg A vörös postakocsit. Megint dolgosabb napokat élek, úgyhogy csak esténként, elalvás előtt kortyolgatok belőle néhány oldalt, Gyönyörűség. Szinte lubickolok a (múlt) század eleji hangulatot árasztó, finom, elegáns, nyugodt mondatokat olvasni. Némelyiket úgy olvasom el még egyszer, ahogy egy finom konyakot forgat meg az ember a szájában. Habent sua fata libelli... Nem csak a könyveknek, könyv és olvasó találkozásának is megvan a maga sorsa.

Szerző: rás  2019.03.31. 20:59 9 komment

Címkék: irodalom Krúdy Gyula

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr3014730409

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2019.03.31. 23:35:13

rás:az utolsó mondatoddal 100 %-ig egyetértek. Ezeket olvastam Krúdytól: Mohács, Festett király, A vörös postakocsi,ez utóbbit Vígszínházban láttuk is családostól./Darvas Iván remekül játszott./ A Szinbád novellákat szintén olvastam és a filmet is láttuk. Tudod az én munkám olyan volt, hogy mellette nem kellett elköteleződnöm semmilyen politika felé, soha nem voltam semmilyen Pártnak a tagja és miután a kulturális szolgáltatóiparban dolgoztam, és nem kellett , hogy úgy mondjam témák után loholnom, mint egy rádiósnak, tévésnek, újságírónak, olyan szabadon olvastam mindenfélét, amikor a gyerekeink már leváltak rólunk hatványozottan, de mindig ráérősen, viszont ennek a sporadikus olvasásnak az a hátránya, hogy nincsenek megfelelő előtanulmányaim. Minden véleményt magamból kellett kiszenvednem. Sokszor tévedtem is, a férjem segítsége nélkül ez nem ment és ma sem megy. Jó magam mindig a hiányaimmal küszködök, de ma már kezdem azt gondolni, hogy többet ér, ha azokat a műveket, amelyek igazán megmozgatták az elmémet, többször is elolvasom, mintha mindenféle kordivatnak behódolok.
Jelenleg egy argentin szerző munkásságának egy-egy részét olvasom, most kicsit jegelve, mert fárasztó.
Olvastam, hogy van egy új Almási Miklós könyv, a hét közepére meglesz a Bookline-ban, és várom még Spiró:Egyéni javaslatát, amitől egy kicsit fázom, félek, hogy humoreszk ide-humoreszk oda, túl fárasztó lesz, annak alapján gondolom, amelyek írások már itt-ott megjelentek.

egy nagyi 2019.04.01. 16:37:50

hibásan írtam ezeket, így helyes:küszködöm
amely írások

látjátok feleim szümtükkel 2019.04.02. 21:01:59

"Nem csak a könyveknek, könyv és olvasó találkozásának is megvan a maga sorsa."

Erről eszembe jutott egy régi bölcsület, miszerint mindennek meg van a maga ideje, mint tavasszal a pitének.

Egyes könyvek ideje késön jön el, de lehet, hogy pont jókor, másoké talán sosem jön el.

Nekem A podolini kísértett-el korán jött, de akkoriban Szinbádot nem szerettem, és csak korosabbként tudtam elolvasni.

Dupla · https://doppeldupla.home.blog/ 2019.04.03. 22:03:00

Lichtenberg szerint, ha egy könyv és egy olvasó (fej) összetalálkozik és üresen kong, nem mindig a könyv a hibás. :)

egy nagyi 2019.04.03. 23:48:05

@Dupla: ez jó, például alcsútházi, felsőalcsúti disznófejű gázfenomén Lőrinc esetében.

Viccen kívül az én fejem is üresen kong:Ki az a Lichtenberg,egyszerűbb most kérdeznem, mint googlizni.

egy nagyi 2019.04.04. 10:11:13

@Dupla: nem bírtam ki, kiguglíztam, így más az optikája amit írtál. Gyerekkoromban , amikor fájt a fejem úgy könnyítettem rajta ösztönösen, hogy többször is jól a kemény falba vertem, a fal sem tehetett róla, hogy kongás volt adott pillanatban,viszont elmúlt a fejfájásom.
A mai fizikai,biofizikai kutatások L.előfutára volt. Az unokáimat, vejemet szoktam kérdezni, hogy ma hogyan épül a mindennapjainkba például a nanotechnika. csak olyan vagyok, mint az elefánt nehezen tanulok,könnyen felejtek.

látjátok feleim szümtükkel 2019.04.04. 12:58:12

@Dupla:

Amennyiben a fizikusról van szó, akkor helytálló a gondolat.:D

Dupla · https://doppeldupla.home.blog/ 2019.04.09. 21:23:11

@egy nagyi: bocsi, elsodortak az események, ezért nem válaszoltam. Különben a mondást egy germanistától ismerem, aki a német könyvklubunkban idézte többször. Németül talán még jobban hangzik. Különben tipikus felvilágosodás korabeli sziporka (lényeg, hogy legyen benne egy adag esprit)