Ez nem az az Isztambul, amit két-három napos turistautakról ismerünk, a nyüzsgő bazárral, az Hagia Sophiával, a dzsámikkal meg a Topkapi szerájjal. Illetve ott vannak persze ezek is, de valahogy csak mellékesen, a háttérben. 

A Nobel-díjas író könyve városregény, amelyben a főszereplő Isztambul hangulata, ahogy az 1952-ben született író visszaemlékezik gyerek- és ifjúkorára, mert az akkor még alig egymilliós várost belengő, a hajdani dicső, oszmán múlt pusztuló emlékei feletti nosztalgia, szomorúság, a hüzün, a saját jövőnélküliség érzésével vegyül. Megidézi azokat a külföldi - főleg francia - írókat, akik a 19. században, még az Oszmán Birodalom idején jártak a városban, de ők is éreztek valami furcsa hangulatot, meg azokat a huszadik századi törököket, akik hozzátartoznak a város múltjához, kultúrájához. A könyvet átszövi a Boszporusz és a régi, szűk utcák iránti, szinte szerelmi vonzalom. De benne van az oszmán örökség, a huszadik század eleji, erőszakos, a múltat eltörölni akaró atatürki nyugatosítás, és a már kulturálisan "nyugativá" váló isztambuli értelmiség fura kisebbrendűségi érzése, a sehova se tartozás.

Gyönyörű könyv, gyönyörű a szöveg (Nemes Krisztián fordítása), és gyönyörű az író által összeválogatott számtalan fénykép a régi Isztambulról.

Szerző: rás  2019.07.31. 16:22 10 komment

Címkék: irodalom Isztambul Orhan Pamuk

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr5614988732

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

EfPeti 2019.08.01. 12:26:19

Felvéve a megvásárolandó és elolvasandó listára. Köszönöm.

rás · http://ras2.blog.hu 2019.08.01. 17:09:21

@EfPeti: Azt hiszem, nem fogsz csalódni.

egy nagyi 2019.08.03. 17:02:31

nem ismerem ezt a könyvet, s ahogy ismertetted érdekesnek találom az Atatürkhöz való hozzáállását, mert én pozitív értelmezésekkel találkoztam eddig.Persze minden nemzetnek, népcsoportnak, mint zárt rendszernek nagy kihívás a beolvadás, integráció, ha nem így lett volna, s ma is így van, nem ismernénk a háború fogalmát.
Az egyén akkor is frusztrált, ha a társadalmi hierarchiában feljebb lép, s nagyon sok esetben nemcsak anyagi vonatkozásban, hanem gyökerek megtagadása alkalmával is marginalizálódik.
következmény lehet öngyilkosság, de Napóleon-effektus is előfordul.

rás · http://ras2.blog.hu 2019.08.03. 17:46:38

@egy nagyi: Az Atatürkhöz való viszonya ambivalens. Egyrészt fáj a kifinomult oszmán kultúra pusztulása-pusztítása, másrészt viszont egyértelműen a nyugatosodás mellett van - a családja is vallástalan, nyugati műveltségű, (tönkremenő) nagypolgári família. Ez a szellemi feszültség fontos vonulat a könyvben.

egy nagyi 2019.08.03. 20:03:00

@rás: mindenképp beszerzem a könyvet, egyébként Isztambulban egyszer voltunk négy napot, másodszorra kettőt, ekkor 12 napot töltöttünk Törökországban, s erősen látszik egyik felén a nyugatosodás, a másik részén pedig az évszázados elmaradottság. Isztambul a Boszporusz két partján egy hihetetlen nagy város, elementáris élményem volt ott lenni.

egy nagyi 2019.08.05. 00:36:00

@rás: e-könyvben megvettük, 47.oldalt fejeztem most be. Jó a könyv, én is egy ilyen melankolikus álmodozó gyerek voltam, de én nem unalomból, hanem menekülésből.

rás · http://ras2.blog.hu 2019.08.05. 23:34:03

@egy nagyi: :) Zulajdonképpen ő is menekült a családi zavarok elől.

egy nagyi 2019.08.09. 00:49:17

@rás: a következő 28.)Isztambuli képeim fejezetnél tartok, ma csak 40 oldalt sikerült olvasnom, mert délután elaludtam, s egy jó filmet is megnéztem. Még nem tudok elhatárolódni a törökök Európában játszott történetétől.

egy nagyi 2019.08.11. 00:25:36

@rás: elolvastam a könyvet, vagyis az író szavaival, a memoárt. Jó, hogy írtál róla, mert elkerülte volna a figyelmem. Köszönöm. Sok apró részletre is felfigyeltem,gyermeklélektani és művészet pszichológiai vonatkozásokra. És az is érdekes, hogy a török írók , kivéve a nacionalistákat, a nyugatiság és keletiség ambivalenciáját az esztétikum oldaláról fogja meg.