A bejegyzés címe szándékom szerint egyszerre tükrözi, hogy fontos dolgok történnek Amerikában, illetve azt, hogy bizonytalan vagyok e fontos dolgok megítélésében.

Az utóbbi napokban sok okosat olvastam arról a forrongásról, ami George Floyd meggyilkolása nyomán végbemegy az Egyesült Államokban. Sok egymásnak ellentmondó okos véleményt. Faji lázadás? Több évszázados bűnök számonkérése? Felkelés a súlyos társadalmi igazságtalanságokat szülő rendszer ellen? Egy olyan társadalmi rendszer ellen, amelyben a faji diszkrimináció csak egyike az igazságtalanságoknak. "A múltat végképp eltörölni! Rabszolgahad, indulj velünk!" ?? Azt látom, hogy a Föld nem fog "sarkából kidőlni", hiszen a világ sorsát kézben tartó multicégek gyorsan "felvették a ritmust" - lásd a Johnson & Johnson fekete és barna sebtapaszait, az Uncle Ben's névváltoztatását stb. Innen, a fotelemből nézve nevetséges gesztusok. De hát én nevetségesnek - illetve felháborítóan primitívnek - tartottam azt is, amikor a píszí jegyében megtisztították a nigger szótól Mark Twain Huckleberry Finnjét, vagy hogy lényegében feketelistára tették a Tamás bátya kunyhóját, ifjúságom kedves regényét. Persze, tudom, ma már nem niggerezünk, és nem hatódunk meg egy készséges rabszolga sorsán. Sőt, ma már ott tartunk, hogy Tamás bátyának kell tekintenünk a 60-as évek fekete polgárjogi mozgalmának vezéralakját, Martin Luther Kinget, mert békés úton akarta elérni az egyenjogúságot. Az egyenlő jog - ha a törvény betűjét tekintjük - meg is valósult, az egyenlő lehetőségek távolról sem. Vagyis sz...t se ért, amit King tiszteletes elért?! Vissza a 60-as évek másik útjához, Malcolm X-hez, a Fekete Párducokhoz, a nagyvárosok nyaranta lángba boruló fekete gettóihoz?

Vagy a jogos elégedetlenséget, indulatokat levezeti a szobordöntés, a 19. századi polgárháború rabszolgaságpárti - vesztes - alakjainak száműzése a közterekről, a nemzeti emlékezetből? És nem csak az övéké. Hiszen rabszolgatartó volt az Egyesült Államok alapító atyáinak sora, élükön George Washingtonnal és Thomas Jeffersonnal. És rémséges történelmi bűnökért felelős Kolumbusz is, aki nemcsak felfedezte Amerikát, hanem megkezdte az őslakosság kiirtását is, és tulajdonképpen első számú jelképe a földrész feletti európai, fehér uralomnak.

Tegyük fel, hogy eltávolítják Lee tábornok, Jefferson és Kolumbusz összes szobrát, átneveznek többezer utcát és teret. És akkor mi van? Úgy értem, a szimbolikus téren kívül mi változik? Egy olyan társadalomban - nevezzük nevén: a kapitalizmusban - amelynek lényegéhez tartozik az egyenlőtlenség. Tegyük hozzá: a növekvő egyenlőtlenség, mert úgy tűnik, a második világháború utáni évtizedek (inkább nyugat-európai) "gondoskodó", "szociális" kapitalizmusa a múlté. 

Lesz-e egy lefilmezett aljas gyilkosság okozta zsigeri felháborodásból tudatos rendszerváltoztatást szándékoló, forradalmi mozgalom? Szimpatizálok a seattle-i utcafoglalókkal - ahogy szimpatizáltam 1968 berkeley-i egyetemfoglalóival, a párizsi diákokkal. De tartok tőle, hogy a rendszer erősebb, végül is integrálja, semlegesíti őket. (Is.)

Vissza a szobrokhoz. Politikusok, más közéleti emberek, de akár írók művészek köztéri szobrai (meg a róluk elnevezett utcák, terek) egy társadalom konkrét időszakának, állapotának értékrendjét fejezik ki. Vagyis részei az adott társadalom történetének, eszmélésének - és persze ezek zavarainak. És ez a történelem nem tüntethető el, akkor sem, ha a következő évtizedek, századok emberei - ugyanazon társadalom ma élő egyedeinek bizonyos csoportjai - már másképp ítélik meg a tevékenységüket.

Nem szabad hát szobrot dönteni? Marhaság. Nyilván nem kívánom vissza a budapesti Sztálin-szobrot. De van egy lényeges különbség, mondjuk, Jefferson és Sztálin szobra között. Thomas Jeffersonnak, a Függetlenségi Nyilatkozat szerzőjének egy egész társadalom (jó, mínusz indiánok, fekete rabszolgák) értékítélete állított szobrot, Sztálinnak egy szűk, a társadalmon erőszakot tevő, talpnyaló politikai csoport. És bár most a Jefferson rabszolgatartó mivolta miatt a szobrát (is) eltávolítani kívánók van előtérben, nincs kétségem afelől, hogy az Egyesült Államok társadalmának többsége más véleményen van. Miként - hogy visszaugorjak Európába - Churchillt (Angliában egyesek az ő szobrát, emlékét is kikezdték) se azért "szeretjük", mert a brit gyarmatbirodalmat védelmezte, hanem mert képes volt összehozni a Hitlert végül térdre kényszerítő koalíciót. (Plusz persze vannak, sokan, akik kérlelhetetlen antikommunistaságáért is tisztelik.) 

A szobordöntéssel - és tulajdonképpen magával a szoborállítással! - alapvető probléma az is, hogy nem lehet megmondani, hol a határ. Jó, Sztálin szobrát el kellett távolítani. De Károlyiét? Miért kéne jobban tisztelnünk a helyére visszaállított Tisza Istvánt? Száz évvel ezelőtt élő és indokolt volt minden Trianon-emlékmű, egy társadalom valódi fájdalmát fejezte ki. De most indokolja valami a Kossuth téri Trianon-árkot? Már a sebek kéjes felvakarásán túl? (Persze. Egy velejéig hazug politikai banda - amúgy szerintem téves - napi taktikázása.)

Mint már többször megírtam, szemben ifjúkori önmagammal, már nem hiszem, hogy a múltat el lehetne törölni. A múltat, a múltunkat megérteni kell.

Szerző: rás  2020.06.22. 12:17 12 komment

Címkék: történelem szobrok szobordöntés

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr6415906008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

DrotosRiChard 2020.06.22. 21:09:30

A bejegyzés utolsó mondatáról jut eszembe: József Attila (szobra) még mindig nyakig ül a vízben, ha árad a Duna?

rás · http://ras2.blog.hu 2020.06.22. 21:29:56

@DrotosRiChard: Nem tudok róla, hogy bármikor is nyakig ült volna. Ez a dolog egy kicsit túl lett hisztizve.

egy nagyi 2020.06.22. 23:00:41

rás:sajnos úgy látom, hogy soha nem lesz egyenlőség, még ha a jog ki is mondja, és ehhez nem kell kimondottan színes bőrűnek lenni. Mai itthoni beszélgetésünk az index sorsáról, és a magyar baloldalról, sajnos a piac törvényei szerint, ahhoz, hogy a tőke működjön nincs jobb vagy baloldal, összefonódás van. Ezt csak azért hoztam föl, hogy megértettem, hogy miért vannak az úgy nevezett látszatdemokráciák. A népharag és az indulat nem teszi az amerikai forrongókat még forradalmárrá.
Tudom, hogy számos helyen a világban van antirasszista tüntetés, ez mindenképp jó. A szobordöngetés pedig nem új keletű.
Elgondolkoztam azon, hogy a művészetben és az ideológiákban miért is van szüksége az emberiségnek szobrokra. Egy kultikus teret képeznek, amelyben az ideáik képződnek meg. Az őskorban 30000 évvel ezelőtt alkották meg a Willendorfi Vénuszt, az anyaság szimbólumát. Az ideák természetrajza természetesen a szobrokon keresztül historikusan is kimutatható. A szobrok statikussága persze kihívja párbajba a szemlélő róla való tudását, ha ez nincs jön a döntögetés.

beszélő név 2020.06.23. 15:12:27

Tőlem szokatlanul előre veszem a konklúziót és baloldali leszek. Adottságnak véve, hogy az ember olyan lény, amelyik hajlamos tömegként fellépni, és hogy ilyenkor hajlamos agresszívebben megnyilvánulni, mint egyébként, tételmondatom a következő: a tömeg fellépése akkor lenne adekvát az amerikai társadalomban meglévő feszültségekhez képest, ha szobrok helyet a gazdagok házait döntögetné.

A konklúzióhoz vezető kérdésfeltevés pedig: abból a látványból, hogy egy fehér rendőr rosszul érti-végzi feladatát, aminek történetesen egy fekete bűnöző látja kárát, miért következik ma Amerikában olyan magától értetődően, hogy a rasszizmus egy megnyilvánulását látjuk?

Egyrészt azért, mert ebben ezt egyszerűbb látni. E mögött a válasz mögött az problémakör van, hogy milyen irányban halad az, amit információáramlásnak nevezünk. Az emberek többsége, akikből tömeg lesz, milyen csatornákon, milyen minőségű információkra fogékony.

Másrészt azért, mert a (nemcsak) amerikai társadalomnak jóléti tengelytörésének egyre nyilvánvalóbb tényével szemben a politikacsinálók (=gazdagok) és a gazdasági elit (= még gazdagabbak) nem a felszámolásban érdekelt (ehhez javakról kéne lemondaniuk), hanem az elleplezésében.

A kettő találkozásának eklatáns példája, ami zajlik. Ajánlott olvasmány: Molnár Ferenc Széntolvajok című apró remeke.

egy nagyi 2020.06.23. 23:01:21

@beszélő név: egy apróság: helyett, így helyes

egyébként az információd, ajánlatod alapján megrendeltük a Molnár Ferenc novelláskötetet, 30.-a a határidő.
Amikor 1975-ben megjelent éppen szültem, és babáztam,így kimaradt.

Dupla · https://doppeldupla.home.blog/ 2020.06.30. 16:48:15

Megoldásként két extrém példára utalsz: King békemozgalmára és az erőszakos ellenpólusra. Mintha a kettő között nem lenne semmi. Pedig pont, hogy az vihet a megoldás felé, ha elsősorban törvényes eszközökkel, aprómunkával próbálják felszámolni a strukturális rasszizmust (az USA-ban számos közhivatalnokot választanak, pl a sheriffet és az államügyészt is). Persze most betelt a pohár, ami szintén érthető...
Ajánlom mindenkinek a figyelmébe James Baldwin meleg és fekete író interjúit, írásait. Nagyon tanulságos dolgokat mondott a feketék helyzetéről Amerikában.
Amit hiányolok ebből az írásból, azok éppenséggel maguk a feketék. A rabszolgaság eltörlése után még számos jogi akadály miatt évszázadokig gyakorlatilag rabszolgasorban tartották az afroamerikaiakat, bizonyos államokban a teljes jogi egyenjogúság mindössze 50 éves múltra tekint vissza. 300 évnyi elnyomást ennyi idő alatt nem lehet leküzdeni. A büntetőjogon keresztül gyakorlatilag számos államban de facto visszakerültek a rabszolgasorba.
"Tegyük fel, hogy eltávolítják Lee tábornok, Jefferson és Kolumbusz összes szobrát, átneveznek többezer utcát és teret. És akkor mi van?" Átírhatnák ezt így is: "Tegyük fel felállítanak több száz Holokauszt-emlékművet, elneveznek az áldozatokról és az ebben az időben emberségüket megőrző személyekről utcákat" És akkor mi van?"
Disztingválni kellene a személyek között is: Washington végrendeletileg felszabadította rabszolgáit és még a törvényben előírt pénzösszeget is elkülönítette számukra. Jefferson ennél bonyolultabb a dolog. De, hogy Colston, de különösen II. Lipót belga királynak szobra áll bárhol is, az egyszerűen szégyen. Tessék utánanézni, mi történt Kongóban a belga fennhatóság idején.
Én korábban is nagyon kritikus voltam a brit kulturális emlékezettel, mely mélyen hallgatott a 19. században elkövetett embertelenségekről. A kolonializmus szülte rasszizmusban már számos eleme megtalálható a nácik rasszista gyakorlatának: aki alsóbbrendű, az nem számít embernek, jogfosztott, aki ingyen dolgoztatható, orvosi kísérleteknek vethető alá, vagy akár az életét is el lehet venni jogkövetkezmény nélkül (vö. lincselés). Innen nézve megértem egy színesbőrű dühét, hogy nem akarja egykori elnyomóit naponta, heroikus pózba öntve látni.
Ugyanakkor vannak (köztük természetesen feketék is), akik szerint a szobrok eltávolítása nem segít. Sokak szerint olyan feliratokkal lehetne ellátni a szobrokat, melyek megfelelő történelmi kontextusba helyezik az ábrázolt személyeket.

rás · http://ras2.blog.hu 2020.06.30. 18:23:23

@Dupla:
1./Nem tudom, Martin Luther King (nem béke-, hanem) békés polgárjogi mozgalma mennyiben "extrém" példa. És a 60-as években a feketék számára ez a két út létezett (már a sorsukba, jogfosztottságukba való további belenyugváson túl). King a törvényes, törvényhozási megoldásokért szervezett tömegmozgalmat.

2./ "Amit hiányolok ebből az írásból, azok éppenséggel maguk a feketék." A bejegyzés valóban nem róluk szól, hanem a múltunkhoz való viszonyról. A többes szám első személy éppúgy jelent minket, mint az amerikai - megosztott - társadalmat. Sőt, valójában az a kérdés, hogy
a./ egy megosztott társadalomnak lehet-e közös történelmi emlékezete;
b./ a bűntudattal küszködő amerikai fehér társadalomnak - jobban mondva az amerikai fehér társadalom bűntudattal küszködő részének - át kell-e vennie a feketék történelmi emlékezetét, vagy helye van mindkettőnek?

3./ "Tegyük fel, hogy eltávolítják Lee tábornok, Jefferson és Kolumbusz összes szobrát, átneveznek többezer utcát és teret. És akkor mi van?" - idézed tőlem, majd hozzáteszed: "Átírhatnák ezt így is: 'Tegyük fel felállítanak több száz Holokauszt-emlékművet, elneveznek az áldozatokról és az ebben az időben emberségüket megőrző személyekről utcákat' És akkor mi van?" A szobor- (emlékmű-) eltávolítás nem azonos a szobor-, emlékműállítással. De nem ez a lényeges különbség. A holokauszt befejezett, megmásíthatatlan tény, ezen már semmi nem változtathat (változás legfeljebb az emlékezésben - vagy nem emlékezésben - lehet. A mostani szobordöntési hullám a jelen problémáján - a továbbra is létező diszkrimináción, rasszizmuson - próbál segíteni(?) azzal, hogy a történelmen vesz elégtételt. Vagy legalábbis megpróbálja szimbolikus aktusokkal, mert a történelem persze nem változik.

4./ Természetesen tudom, hogy mit tett Lipót belga király Kongóban, és nem kedvelem a rabszolga-kereskedőket sem. (Bár Colson nem e minőségében kapott szobrot Bristolban, hanem mint aki sokat tett a városért. A rabszolga-kereskedelemből nyert pénzen.) Tehát szobrának eltávolítását éppúgy megértem, mint a Sztálin-szoborét.

5./ Úgy tűnik, elkerülte a figyelmedet a bejegyzés töprengő jellege. Az - amit rögtön az elején írtam -, hogy bizonytalan vagyok az Amerikában végbemenő dolgok megítélésében.

egy nagyi 2020.06.30. 19:21:10

@beszélő név: köszönöm, hogy felhívtad a figyelmünket a Széntolvajok című Molnár Ferenc novellára, nem fűzök hozzá semmit, nagyon jó alkotás. Ma este elolvasom a többi novellát is.

Dupla · https://doppeldupla.home.blog/ 2020.06.30. 19:45:21

3) Én nem gondolom, hogy a "történelmen" vesznek elégtételt és biztos vagyok benne, hogy a szobordöntők is tudják, hogy a szobor eltávolítása nem oldja meg a rasszizmus kérdését. A szobor állítás és eltávolítás is szimbolikus aktus, de egy szobor jelenlétét nem lehet elintézni azzal, hogy "és akkor mi van?".
5) Természetesen nem kerülte el a figyelmemet a töprengés, de ha már a múlt megértésről írsz, akkor a mostani szobordöntögetés kontextusa a feketék sorsa és a kolonializmus.

Dupla · https://doppeldupla.home.blog/ 2020.07.01. 14:34:27

Ami a békemozgalmat illeti: jót nevettem magamon, ugyanis ez a fogalom tényleg csak a békepapsággal összefüggésben (vö. KAPOR BÉBI) használható.

rás · http://ras2.blog.hu 2020.07.01. 15:37:07

@Dupla: Nem! A békemozgalom sokkal átfogóbb és sokrétűbb dolog volt a hidegháború időszakában, vagyis kb. 1947-től (ha most nem számítom bele pl. a század eleji, az első világháborút megelőző európai békemozgalmat) a 80-as évekig. Fő vonulata persze a Szovjetunió által szponzorált Béke Világtanács és csatolt részei voltak, de békemozgalom volt a vietnami háború ellen tiltakozó mozgalom az USA-ban és Nyugat-Európában, vagy a nyugat-európai atomleszerelési mozgalmak.