Bécsben élő barátom, Doppeldupla, a fenti címen tett közzé blogbejegyzést - beleöntve minden keserűségét és szarkazmusát. Nekem meg ösztönzést adva, hogy három hét után újra "megszólaljak". A napokban már emdefallától amúgyis aggódó üzenetet kaptam, hogy tán nincs-e valami baj a hallgatásom mögött.

Baj nincs - már ha eltekintünk a nagy bajoktól: Covidtól, Orbántól. Meg egyre előrehaladóbb életkoromtól, amely, úgy látszik ellustít. Időről időre eszembe villan valami, amit meg kéne írni, aztán vagy más dolgom akad, vagy csak pár mondat Facebook-bejegyzés lesz belőle.

Az egyik ilyen téma persze Trump volt. A Capitolium január 6-i megtámadásáról nekem a 2006-os budapesti tévészékház-ostrom meg egy 2022-es (esetleges) Fidesz-vereség után bekövetkezhető fejlemények - lényegében az állandósult honi polgárháború - jutott eszembe, de csak annyit írtam a FB-ra hogy "Trump = Orbán és a csőcselék is ugyanaz." Ezen aztán Pocakos kiakadt, mert hogy lehet felemelni Orbánt az USA elnökének szintjére: "az amerikai demokráciát nem lehet összehasonlítani a magyar állapotokkal". Tulajdonképpen igaza van. Meg nekem is. Csak éppen a dolog más-más aspektusáról beszélünk. Azt viszont én is nagyon fontosnak és megnyugtatónak tartom, hogy végül is az amerikai demokratikus intézményrendszer (egy alapvetően antidemokratikus társadalmi-gazdasági rendszeren - a kapitalizmuson - belül és egy nagyon is vitatott választási rendszer mellett) szilárdnak bizonyult. Végül is a világ jelenlegi vezető hatalmáról van szó. (Nem biztos, hogy Kína jobb lesz...)

Egy másik téma az irodalom lehetett volna. Rövid olvasnivalókra vágyva, lényegében találomra vettem le a könyvespolcról Joyce Carol Oatesnak magyarul 1980-ban az Európa Zsebkönyvek sorozatban megjelent novelláskötetét (Norman és a gyilkos). A könyv negyven éve itt van, de korábban semmit nem olvastam tőle, noha persze a nevét ismertem, és tudom, hogy időről időre Nobel-díj-esélyeként is emlegetik. Lenyűgözött az ereje, a feszültségteremtő képessége, az a szerkesztésmódja, hogy gyakran a levegőben hagyja a történet végét. Tegnap meg befejeztem Thomas Mann Egy szélhámos vallomásai című regénytöredékét. Thomas Mann az egyik kedvencem (Dosztojevszkij mellett), de ez - noha szintén évtizedek óta a tulajdonom, mármint egy olcsó könyvtári kiadása - eddig elkerült. Pontosabban, még valamikor az 50-es évek végén láttam a belőle készült filmet, de a történetre persze nem emlékeztem, csak arra, hogy Horst Buchholz volt a főszereplője. (Hogy ellenőrizem magam, az imént beütöttem a gugliba a nevét, és az első találat az volt, hogy "Öngyűlölő biszexuális volt a világ egyik legszebb férfiszínésze".) Szóval, nem tudtam, hogy a Mann-.regény csak töredék, elkezdtem olvasni, és borzasztóan élveztem a stílusát, a szellemességét, felfedeztem benne Mann homoerotikus vonzalmainak jellit is, lekötött a fordulatos, pikareszk történet. Aztán, a közepén hirtelen megváltozik a stílus, leül a történetszövés, pontosabban történetmesélésnek lazán álcázott természettudományos ismeretterjesztés folyik hosszú oldalakon keresztül. Az utószóhoz lapoztam, s így megtudtam, hogy Th. M. fiatalon kezdte el írni, négy kötetre tervezte, de nem jutott túl az elsőn, amelyet élete végén (látható sietséggel) rekesztett be. 

És persze lehetne írni - de minek - a járvány okozta korlátozott életmód keserűségéről, az emberi találkozások fájó hiányáról, a pótszernek használt zoomos - amúgy kiváló - művészettörténeti előadásokról, streamelt színházról...

De most legyen elég ennyi.

Szerző: rás  2021.01.24. 12:14 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr5016401404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2021.01.25. 01:21:32

rás: egy kicsit aggódtam miattad, eszembe jutott,hogy az előző posztod hozzászólásában írtad, hogy emailt küldtél a doktornődnek.Azért félek az emberekért, mert például az unokaöcsém hirtelen rosszul lett, s már ötödik hete kórházban van, leukémia,kemo, vakbélműtét, májtályog, egymásután és idén lesz ötven éves. Nem covidos, de sokszorosan veszélyeztetett.
Oates.Földi gyönyörök kertje könyvét olvastam, Félix Krull alakja imádott regényhősöm, többször olvastam ezt a Mann művet.
süti beállítások módosítása