Tulajdonképpen semmi szükség nincs rá, hogy én is elsirassam, megteszik ezt nálam szebben, jobban - most már egykori - színésztársai, kritikusok, színházrajongók, rengetegen, akik nemcsak szerették, hanem közelről ismerték. És mégis. Mert személyes halottam. Nem azért, mert a valahai Magyar Rádióban egyórás dokumentumműsort is készítettünk vele, hanem mert szeretem a színházat, a színészeket - szeretem (még nem tudom múlt időbe tenni) Törőcsik Marit.

Az 1959-es Kölyök című filmben láttam először - többször. Az évekkel korábban készült, sokkal híresebb és fontosabb Körhinta csak érettebb koromban ért utol - értem utol. És persze azonnal eszembe jut a Szerelem is. A további felsorolást mellőzöm, csak két - talán utolsó? - színházi szerepét említem még: az Alföldi-féle Nemzetiben Tábori György Mein Kampf című darabjában és Vidnyánszky Nemzetijében A szarvassá változott fiú című előadásban. A pálya részletes méltatása másoktól. Én csak azt ismétlem meg, hogy szerettem és hiányzik.

 

Szerző: rás  2021.04.16. 11:25 1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr2016503000

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

egy nagyi 2021.04.16. 22:34:26

egyik nagy élményem tőle a Varsói melódia Helgája, Viktor pedig Sztankay István volt, Iglódi rendezte.Sok darabban láttam.
süti beállítások módosítása