Soha nem tudtam, hogy szeretem Majkát és Curtist. Egy falu önkormányzati képviselő-jelöltje ébresztett rá. Kösz, Laci. :) Sok szerencsét holnapra!

Szerző: rás  2019.10.12. 22:45 4 komment

Ha az ember egyrészt lusta, szikkadt agyú, másrészt van valami - valaki - fontos, amiről/akiről írnia kell, akkor kapóra jön, ha van egy 11 évvel ezelőtti bejegyzés, amit megismételhet. Egy fontos barátság dokumentuma (és alkalom a számmisztikára):

Krisztusi kor

Szerző: rás  2019.10.05. 00:01 1 komment

Címkék: Attila Platen

Hallom a rádióban, hogy a helyreállítás után rövidesen megnyílik a Városliget legrégebbi épülete, az 1885-ben eredetileg Műcsarnoknak szánt, s az utóbbi évtizedekben Olof Palme Ház néven ismert kiállítóhely. Új neve: Millennium Háza. Ez tulajdonképpen rendben is lenne, hiszen az egykori svéd szociáldemokrata politikusnak nincs köze a képzőművészethez vagy a régi-új építménynek a 19-20. szd. fordulóját felidézni hivatott új rendeltetéséhez. Attól tartok viszont, hogy a névváltoztatás eléri majd a Liget egyik fő útvonalát, az Olof Palme sétányt is - mert hát mit keres ez a név, ez az ember az Orbán-rendszerben. 

olof_palme.jpgSzerintem ma már nagyon kevesen ismerik a nevét, ezért éreztem úgy, hogy néhány szót írnom kell róla. Nem volt akárki: Európa háború utáni aranykorának (60-as-80-as évek), és a nemzetközi szociáldemokrata mozgalom Willy Brandttal és Bruno Kreiskyvel fémjelzett  nagy korszakának egyik emblematikus alakja volt. Először 1969-76-ban volt Svédország miniszterelnöke, majd hosszabb ellenzéki lét után 1982-től 1986-ig, amikor merénylő pisztolygolyója végzett vele. A boldog európai békeidők jeleként ugyanis a miniszterelnök feleségével gyalog, testőr nélkül ment moziba, akkor lőtte le egy máig ismeretlen (vagy legalábbis el nem ítélt) merénylő.

Palme - eltérően a mai szociáldemokrata (vagy annak nevezett) politikusoktól - karakteres figura volt, neki még jelentett valamit a "baloldal" fogalma. Kormányfőként fontos szociális reformokat vezetett be, növelte a dolgozók beleszólási jogát a munkahelyi ügyekbe. Külpolitikailag pedig éppúgy elítélte az amerikaiak vietnami háborúját, mint a szovjetek csehszlovákiai katonai beavatkozását vagy az akkori dél-afrikai apartheidrendszert.

Méltó az emlékezésre.

Szerző: rás  2019.10.01. 15:15 1 komment

Sok ezer fiatal tüntetett ma délben Budapesten, a Parlament előtt - láthatóan szinte kizárólag középiskolás korúak - azonnali és hatékony intézkedéseket követelve a klímaváltozás megfékezésére. Greta Thunberg divatot csinált korosztályában a klímavédelemből, és vannak, akik emiatt fanyalognak. Én nem. Én egyrészt azt mondom, hogy soha rosszabb divatot. Másrészt azt gondolom, hogy a "beteg kislány" (Gulyás f@szfej Gergely közlése) éppen egy olyan korosztályt volt képes megmozgatni - tudatosítani, hogy róluk, a jövőjükről van szó -, amely hajlik arra, hogy ne foglalkozzon közügyekkel, mert azt látja, hogy védtelenek vagyunk a politika mocskos manipulációival, a felettük, kizárásukkal - felettünk, kizárásunkkal - születő döntésekkel szemben. A mai budapesti tüntetők követelései között, a közvetlen környezetvédelmi célok mellett, nem véletlenül szerepelt az is, hogy vonják be a társadalmat, a civil szervezeteket a klímavédelemmel kapcsolatos döntéshozatalba.

És van egy harmadik szempont, amit legalább ilyen fontosnak tartok. Ezek a fiatalok most egy cool ügyben mentek utcára, vették maguknak a fáradságot, hogy táblákat, transzparenseket készítsenek, cipeljenek. De azt remélem, hogy ez csak a kezdet - az első és éppen ezért a legfontosabb lépés a politikai tudatosság felé. És ők a jövő szavazói.

Szerző: rás  2019.09.27. 17:11 2 komment

Címkék: tüntetés klímavédelem Greta Thunberg fiatalok és politika

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli

Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.

Szerző: rás  2019.09.21. 00:01

Címkék: vers Kosztolányi Máté

Valószínűleg a nyár utolsó vasárnapját  (bár csillagászatilag van még egy) használtam ki egy másfél órás margit-szigeti sétára. Az egész azzal kezdődött, hogy reggel egy barátom a Facebookra feltett egy szigeti fotót. Ellenállhatatlan csábítást éreztem, és kora délután kimentem. Gyönyörű napsütés, még fű, fa, bokor élénkzöld. És - nem tudom máshogy mondani - élt a Sziget: rengetegen voltak, budapestiek, turisták, magyarok, külföldiek, és legnagyobb csodálatomra egyáltalán nem zavartak. Élveztem a rolleren, biciklin, "bringóhintón", elektromos járgányon mellettem elsuhanókat, a padon napozó, beszélgető, olvasó öregeket, a fűben heverő, beszélgető, kártyázó, kajáló fiatalokat, a Vadaskertnél pávákra, kacsákra és őzekre rácsodálkozó gyerekeket. Megint - ki tudja, hanyadszor, sétáltam a klastrom romjai között, bementem a Szent Mihály-kápolnába, gyönyörködtem a hatalmas platánokban, tölgyekben.

És eszembe jutott hajdani sorozatom, a Séta - történetek Margit-sziget darabja.

*

(Szolgálati közlemény: amikor a fenti bejegyzés végére belinkeltem a nyolc és fél évvel ezelőtti posztot, kiderült, hogy nem működik a baloldali oldalfal "Sorozatok" menüjében a "Séta - történetek". Az admin oldalon - nem egyszerűen - megtaláltam, hogy hol kell szerkeszteni a "Sorozatok"-at, és aprólékos munkával felvittem valamennyit. Aztán kiderült, hogy rosszul csináltam, és most valamennyi ott díszeleg, külön-külön. Ennyit informatikai tudásomról. Nem fogok hozzá újból, ott rohadjon meg valamennyi. Valaha Máté segített be és ki ilyen helyzetekben, de most fütyül rám onnan, fentről.)

Szerző: rás  2019.09.15. 18:33 1 komment

Heller, Rajk, Konrád - szörnyű sorozat, rohamosan szegényedünk.

Szerző: rás  2019.09.13. 20:06 1 komment

"Rajk László építész, látványtervező művész, politikus, az ország kevés bátor és tisztességes embereinek egyike ... tegnap este meghalt."

Rév István nekrológja. Minden benne van - korok, rendszerek is.

Szerző: rás  2019.09.12. 19:36 1 komment

Nem tudom, Houellebecq olvasott-e Turgenyevet, én orosz szakos egyetemistaként nagyon szerettem ezt a franciás műveltségű és könnyedségű  (Párizsban is halt meg) 19. századi orosz írót. Ő jutott eszembe az Elemi részecskék két főhőséről, a másképpen, de egyaránt szexuális problémáktól szenvedő féltestvérekről, Michelről és Brunóról. Michel aszexuális ("a farkát csak pisálásra használja", jellemzi Houellebecq), Brunó viszont egyszerűen fogalmazva kielégíthetetlen étvágyú - de kis farkú és ezért komplexusoktól gyötört - perverz. Turgenyev hősei természetesen egészen mások - az orosz író stílusáról, nyelvezetéről nem is beszélve -, ők nemesek, származási és erkölcsi értelemben is. A párhuzamot számomra Szőke tanár úr egy hajdani megjegyzése adja, miszerint Turgenyevnél a hősök nőkhöz való viszonya, általában kudarcos szerelmi viszonyaik - gyávaságuk, akaratgyengeségük, tehetetlenségük - a kulcs megértésükhöz, ahhoz, hogy nemes szándékaik, céljaik és tehetségük ellenére miért képtelenek a társadalmi tevékenységre. Hogy miért válnak  felesleges emberré.

Az Elemi részecskék a 20 század végére atomizálódott - részecskéire, individuumaira szétesett - társadalomról és az emberfaj feleslegességéről szól. Durván, obszcén jelenetekben tobzódva - és szomorúan. Időnként fizikai, biokémiai és filozófiai hablattyal dúsítva. 1998-ban az év legjobb francia regényének választották. De hát, mint tudjuk, a világ addigra már megérett a pusztulásra.

Szerző: rás  2019.08.29. 19:43 11 komment

Több mint a népi kollégiumok története, és ne riasszon el a - kényszerűen - eléggé fapados megvalósítás. Érdemes végignézni.

Szerző: rás  2019.08.18. 10:24 2 komment

Címkék: történelem értelmiség Gulyás Márton Partizán Gramsci