Meghalt Székhelyi József. 72 éves volt. Illetve novemberben lett volna 72. Egy jó, egy igaz emberrel lett megint kevesebb. Tudtuk, mert nem titkolta, hogy régóta beteg volt, betegen játszott. Pár hónapja még láttam a főszereplésével a Jó estét. Mr. Green-t, nagyszerű volt, teljes értékű alakítás.…

A napokban van húsz éve, hogy egy merész ugrással az újságírásból, rádiózásból átváltottam a politikai kommunikációra, a Magyar Rádióból a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) Sajtóirodájába. (Miniszterelnök: Horn Gyula) Egykori kedves kolléganőm, a Sajtóiroda vezetője hívott, és engem izgatott az új…

Honnan lesznek a barátok? A szomszéd házból, az iskolából, munkahelyről – meg csak úgy, véletlenül. Izgalmasabb kérdés, hogy mitől barát a barát, mi különbözteti meg a havertől, a jó ismerőstől. Azt hiszem, a legfőbb kritérium – legalábbis számomra –, hogy jelen legyünk egymás életében, fontosak…

in memoriam Máté Kerek születésnaphoz közeledve fogamzott meg bennem a gondolat, hogy önéletrajzi sorozatot indítok, jórészt korábbi bejegyzésekre alapozva. Rögtön eszembe jutott, hogy „Cserepek” – Máté kezdett valamikor ciklust ezzel a címmel saját életéből, aztán Ancsa abbahagyatta vele; egy…

Nem jó bevallani – igaz, elszenvedni se kellemes. Két hónapja kezdtem el önkéntesként mentorálni egy 16 éves cigány srácot, aki harmadszor járja az ötödik osztályt, és nem azért mintha értelmi fogyatékos lenne. Budapesttől 50 perces vonatútra, egy kétezres faluban él, és a…

Vannak fura dolgok. A Külker Parkban, ahova naponta járok úszni, van egy hely, kb. félúton a fenti bejárattól az úszómedencék és az öltöző felé, amit Máté pontnak hívok: anno ott kapcsoltam ki mindig a mobilomat (értsd, addig bekapcsolva hagytam, hogy ha akar elérjen, ez hozzá…

Az előző éjszakai hánykolódás után most pihentető hétórás alvás, plusz egy óra szendergés, félálom. A többnyire patchwork jellegű álmaimra szinte soha nem emlékszem, most egy momentum marad meg: mosolygó, középkorú (értsd: velem egyidős, hehe) nő, egykori iskolatársam,…

Séták mint a történetem, az életem. Jó másfél órát sétáltam a déli napsütésben; Pasarét, Törökvész; majd este megint elmondom Máténak, ha kérdezi… Nem mondom el. Ebből született ez a bejegyzés. (vö. Karinthy: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát…

Nagy tisztesség, ha az ember, illetve az ember blogbejegyzése kikerül a blog.hu (vagy az Index? - tényleg nem tudom, hogy működik a dolog) főoldalára, és a napi szolid, átlagosan 30 körüli látogatóból több mint 1200 lesz, 1800-hoz közelítő oldalletöltéssel. De ez persze csak…

Egyre jobban nyomaszt, hogy már rég nem írtam "igazi" bejegyzést. Nem mintha nem lenne témám - időm, energiám nincs. Tanítás, felkészülés.. Meg többfogásos családi ebédek, amelyek december végén persze majd besűrűsödnek. (Gyengébbek kedvéért: nem a megevésükkel van…