A másfél órás előadás végén lemegy a függöny, a zsúfolásig telt Nemzeti Színházban (hál' istennek megint sok fiatal is) néma csend, nincs taps, aztán az emberek lassan elkezdenek kikászálódni. Kell néhány perc, míg meg tudunk szólalni.
Peter Weiss 1965-ben írt A vizsgálat című - műfaji megjelölése szerint - oratóriumának rövidített, felolvasószínházi változatát láttuk a magyar holokauszt emléknapján. 1963-66-ban zajlott Frankfurtban az auschwitzi haláltábor személyzetéből huszonkét beosztott parancsnok, őr, orvos SS-tiszt stb. pere. Weiss - akiről a magyar wikipedián nincs szócikk, ezért az angolt linkelem - végigülte a tárgyalásokat, és a per jegyzőkönyvéből írt drámát, amelyet egyazon napon 14 német színház valamint az angol Royal Shakespeare Company mutatott be. A frankfurti per - és a hatalmas botrányt kiváltó A vizsgálat - mérföldkő volt a (nyugat)német társadalom háború utáni eszmélésében, önismeretében, hozzájárulva egyúttal a "68-as nemzedék" formálódásához is. Nem elsősorban a perben és a darabban elhangzó borzalmak miatt, hanem annak az önáltató mítosznak a lerombolásával, hogy azért, ami történt, egyedül Hitler és a náci vezetők szűk köre felelős, mindenki más csak "parancsra cselekedett", és a német társadalom - "az emberek" - nem tudott a táborokról, emberek millióinak megsemmisítéséről.
A mai budapesti előadás - a többi között Alföldi Róbert, Básti Juli, Csákányi Eszter, Mácsai Pál, Máté Gábor, Molnár Piroska, Nagy Zsolt közreműködésével - valójában demonstráció volt, rólunk szólt: tiltakozás a nácizmus, a gyűlölet újbóli megjelenése, s benne a tudatlanságon és az önfelmentő felejtésen alapuló holokauszttagadás ellen.
Utolsó kommentek