Bizony isten, nem sajnálom az iráni teokratikus-fasiszta rendszert, és azt gondolom, biztonságosabb a világ iráni atombomba nélkül. Csak éppen...

1./ Trump - vagyis az Egyesült Államok - mondta fel 2018-ban azt a nemzetközi megállapodást: az iráni "atomalkut", amelyben Irán elkötelezte magát, hogy csak békés célú nukleáris fejlesztést hajt végre, és amely nemzetközi ellenőrzést (Nemzetközi Atomenergia Ügynökség) biztosított az iráni nukleáris létesítményekben. Az "alku" nyilván nem volt tökéletes; végrehajtása - főleg az ellenőrzés hatékonysága - bzonytalan volt, de mégiscsak békés, tárgyalásos keretet biztosított Teherán féken tartására. A megállapodás felmondása lényegében jogalapot és szabad kezet biztosított Iránnak, hogy bármit mondott is a propagandában, továbblépjen a katonai célú nukleáris programmal. 

2./ Izrael a most folyó, Irán katonai képességét - hosszú évekre, de aligha véglegesen - lenullázó háborújával az iráni rezsimváltást is célul tűzte ki, s ehhez csatlakozott Trump is. Na most, ahol az USA (és nyugat-európai szövetségesei) az utóbbi évtizedekben "demokráciaexport" címszó alatt katonai erővel megdöntöttek diktatúrákat - Líbia, Afganisztán, Irak, Szíria - ott káosz, polgárháború és egy egész térséget fenyegető bizonytalanság, valamint migrációs hullám következett be. Az iráni belső helyzetre, a társadalmi hangulatra vonatkozó általam ismert elemzések nagy többsége legalábbis valószínűtlennek tartja, hogy a bombázások nyomán az ajatollahok elleni felkelés törjön ki.

Talán nem érdektelen röviden utalni a történelmi múltra. Az Iránban lényegében az 1920-as évek közepétől uralkodó Reza Pahlavi dinasztia diktatórikus uralmat gyakorolt, de Iránt nem utolsósorban a szekularizációval (pl. a női kendőviselés megtiltásával) lényegében átemelte a 20. századi nyugati világba. Az amerikai-angol elköteleződés - illetve befolyás - pedig különösen megerősödörr 1953 után, amikor a CIA megbuktatta Irán első demokratikusan választott kormányát, az olajipart államosító Mohammed Moszadik miniszterelnököt. A 70-es évekre a reformok révén Irán hatalmas gazdasági fejlődésen ment keresztül, miközben a sah rendszere kegyetlenül elnyomott bármilyen ellenzéki megnyilvánulást. A diktatúra és az azt támogató USA ellen robbant ki 1979-ben a hagyományos vallási és nemzeti értékek helyreállításának jegyében az "iszlám forradalom". A Nyugat "ellenzéki ajánlata" a teokratikus rendszer ellen ma is az utolsó sah emigrációban élő fia.

3./ Az USA ma hajnali belépése az Irán elleni háborúba nagyon rossz hír Ukrajnának. Az egyébként is kiszámíthatatlanul, egyoldalúan cselekvő Trump - vagyis a világ első számú katonai és gazdasági hatalma, az Egyesült Államok - lépése szükségképpen megerősíti Oroszország elszántságát az általa szükségesnek tartott biztonsági feltételek megszerzésére. Vagyis minél távolabb tudni a NATO-t a saját határaitól - ami azt is jelenti, hogy minél inkább nyugatra tolni a saját határait és feltétlen befolyási övezeteit, például akár a balti államok destabilizálásával. Putyin minden eddiginél szilárdabban fogja követelni Ukrajna demilitarizálását és távol tartását a nyugati szövetségi rendszerektől. Ukrajna legyűrése után pedig kísértésbe eshet egy Észtország vagy Lettország elleni gyors katonai akcióra, akár az ottani orosz kisebbség - tényleges! - diszkriminációjára hivatkozva, Ráadásul a várhatóan drasztikusan megemelkedő olajárak biztosítják Moszkva számára az Ukrajna elleni háború folytatásához szükséges anyagi forrásokat.

4./ A magyar "mellékhadszintér": ha a Hormuzi-szoros akár csak hetekre is megbénul, tarthatatlanná válik az EU-nak az orosz energiától való függetlenedési célkitűzése, és megint kiderül, hogy "Orbánnak nem igaza van, hanem igaza lesz".