Tegnap a Moszkva téren (na jó, a „Kalefen”) belebotlottam a 4K! standjába; jóarcú, 18-20 éves, szórólapozásban láthatólag járatlan fiatalemberek ácsorogtak a párt(?) választási(?) röplapjaival, inkább egymással, semmint a járókelőkkel foglalkozva. Némi erőfeszítéssel sikerült mégis szereznem.

A „negyedik köztársaságot” követelő fiatalok elutasítják a „legkisebb rossz” választását, totális csődnek tartják a rendszerváltás két évtizedét.

„Ma csak az nem látja, hogy zsákutcába jutott az ország, aki nem akarja látni.

Ez a katasztrófa nem egyetlen hataloméhes őrült műve, hanem a rendszerváltás rendszerének katasztrófája.

Az országot a rendszerváltáskor egy politikai maffia kerítette hatalmába. A kezdeti jó szándékú értelmiségi politizálás után a pártok gazdasági érdekcsoportok intézőivé változtak…

És miközben odafönt ment a maffiaharc… (t)önkrement az iparunk, kivéreztek a közszolgáltatások, megnőttek az egyenlőtlenségek és terjedni kezdett a legsötétebb nyomor. ..

Így teltek az évek, míg valami meg nem változott! Az egyik maffiacsoport túlnyerte magát és elkezdte a végső leszámolást. A győztes teljes mértékben megszállta a magyar államot, saját kénye-kedve szerint alakít át minden szabályt, hogy a közpénzt saját embereinek szivattyúzza ki, miközben irgalmatlan módon sanyargatja az egyszerű embereket, hogy minden pénzt kinyerjen belőlük…

A feladatunk azonban nem az, hogy… helyreállítsuk a maffiacsoportok közti egyensúlyt…

A feladatunk az, hogy véget vessünk a politikai maffiák uralmának Magyarországon. A feladatunk az, hogy lezárjunk egy korszakot, a rendszerváltás elrontott évtizedét, és új irányba indítsuk el az országot.”

A röplapon a 4K! „új, patrióta, szociáldemokrata pártként” definiálja önmagát, emlékeztetve arra, hogy 2012-ben a pártot olyan fiatalok alapították, akik korábban nem politizáltak máshol, viszont több civil mozgalomban is részt vettek.

„A 4K! azoknak a pártja, akiknek elegük van az elmúlt 20 évből, de nem akarnak fasisztákra szavazni…

A 4K! valódi, új köztársaságot akar…

A 4K! fejlesztő államot, megfizethető adókat, szociális igazságosságot, visszahívható politikusokat és valódi önkormányzatiságot akar.

A 4K! Orbán bukása után népi alkotmányozást akar, és nem az oligarchák visszatérését.”

Rokonszenves szavak, rokonszenves gondolatok, célok. És ami talán fontosabb: nekik elhiszem, hogy komolyan gondolják. De…

Mondjuk, kicsit zavar a Brecht óta már közhelyessé vált kapitalizmus – maffia/gengsztervilág metafora, amely aktuális használatában (a 4K! mellett lásd pl. Magyar Bálinték könyvét is!) összemossa a felszínt – egy gátlástalan, hatalom- és pénzéhes társaság uralmát – egy történelmi léptékű gazdasági-társadalmi változás tartalmával és következményeivel. De ez elméleti kérdés. Problematikusabb a számomra szimpatikus, általam is vallott értékeket valló politikai mozgalom realitásérzéke. A realitásérzék hiánya? Nem biztos, hiszen a 4K! honlapjára klikkelve némi megdöbbenéssel láttam a fejlécen Dózsa Györgyöt és a „Dózsa népe – Új lázadás 1514–2014” feliratot. Ami ugye azt jelenti, hogy a 4K! nem választásban, hanem a sanyargatott, elnyomott nép fegyveres lázadásában látja a megoldást. Ezt most inkább nem gondolnám végig. Pedig…

Mostanáig egy – bármily szimpatikus, de mégiscsak – marginális politikai csoportosulással foglalkoztam, holott persze az igazi esemény, hogy az utolsó pillanatban talán létrejön a mai magyar politikai színtér valóban számottevő, magát baloldalinak nevező/tartó (mások által baloldalinak tartott) pártjainak választási összefogása.

Már többször leírtam: sem az MSZP, sem Bajnai nem baloldali, Gyurcsányt pedig olyan politikai kalandornak tartom, aki nagymértékben felelős Orbán ránk szabadításáért. Csak éppen… Csak éppen a különbség köztük és a Fidesz közt nem egyszerűen abban van, hogy Orbánék mohóbban és gátlástalanabbul rabolnak, hanem hogy sem az MSZP, sem Bajnai, sem Gyurcsány soha nem tette kétségessé a változás – leváltásuk, egy másik politikai erő, nézetrendszer hatalomra kerülésének – lehetőségét, reményét. A demokráciát, a demokratikus intézményrendszert. A jogrendszer relativizálása, napi politikai célok alá rendelése, az Alkotmánybíróság, a Számvevőszék, az ügyészség -- sőt, a parlament! -- stb. megszállása és funkcionális kiüresítése, a közmédia „philipizálása” nem azért katasztrófa, mert a demokratikus intézmények önmagukban szépek, tiszteletreméltóak, sőt „európaiak”, hanem mert hiányuk kiszolgáltatottá teszi a társadalmat, alattvalókká, szolgalelkű alkalmazkodókká  az állampolgárokat. Amire történelmi okok, tapasztalatok miatt ez a társadalom amúgy is hajlamos.

Áprilisban ez a tét.

Négy éve, sok barátom értetlenségét, sőt elítélését kiváltva, nem mentem el szavazni (ajánlócédulámat a Kétfarkú Kutya Pártnak adtam); akkor én mondtam: hogy elegem van abból, hogy a „kisebbik rosszat” válasszam. Most minden szkepszisem ellenére fogok szavazni. Nem remélem a csodát, ma biztosnak gondolom Orbán győzelmét, és nem lett szimpatikusabb számomra Mesterházy sem. Mégis, rá kell szavaznom, hogy egyszer majd érdemes és lehetséges legyen a 4K!-ra.

Vagy marad a lázadás.