"Ami embertelen, az istentelen. Ezt egy ortodox keresztény humanista gondolkodó, Nyikolaj Bergyajev írta, és fején találta a szöget. Tökmindegy, hogy egy kormányzat, saját legitimitását erősítendő, hogyan piszkolja össze magával a kereszténységet, a trón és az oltár szövetsége iránti nosztalgiától vezérelve milyen előzékeny az általa bevettnek tekintett keresztény egyházakkal, ha a szegényekkel embertelenül bánik, a saját fejével lelkiismeretesen gondolkodó keresztény aligha formálhat róla más ítéletet...
Félreértés ne essék, a korábbi kormányzatok lelkiismeretét is sok minden terheli. Magyarország azok közé a posztkommunista országok közé tartozik, ahol a rendszerváltás a legrosszabbul sikerült. Miközben sokáig a piacgazdaság éltanulójának tűntünk, és mi voltunk a térségbe érkező tőkebefektetések bajnokai, az 1989-es adatokhoz viszonyítva az 1990-es évtized közepére arányaiban sehol nem zuhant akkorát a foglalkoztatás, mint nálunk, és a kialakult tragikusan alacsony aktivitási ráta sehol máshol nem bizonyult annyira érzéketlennek az átalakulási válság után elinduló gazdasági növekedésre, mint Magyarországon. A nyitott piacgazdaságra való átmenet leértékelte a képzetlenek munkaerejét. Aki hajlandó erről egy kicsit is olvasni, tisztában kell lennie vele, hogy a képzetlenek nagy aránya és a többi átalakuló országhoz viszonyítva is szélsőségesen alacsony szintű foglalkoztatása a kulcsprobléma. Ez a fő oka a munkaerőpiacról való tartós kiszorulásnak, a tartós és mély szegénységnek, a szegénység és kirekesztettség generációk közti átörökítésének, a többi rendszerváltó országhoz képest is lesújtó mértékű gyermekszegénységnek, a kilátástalanságnak. Erre a rendszerváltástól 2010-ig eltelt két évtized kormányainak nem sikerült semmilyen megoldást találniuk. Létrehoztuk viszont az egész fejlett világ egyik legigazságtalanabb, legkirekesztőbb oktatási rendszerét, ami ahelyett, hogy segítene leküzdeni a szegény gyerekek otthonról hozott hátrányait, a közoktatásban való részvételük kezdetétől fogva elkülöníti és kirekeszti őket az oktatásnak azokból a csatornáiból, amelyek a jobb életesélyekhez vezetnek. 1994-től egészen a válság körülbelül hat éve történt beköszöntéig, tehát kevés híján másfél évtizeden keresztül, Magyarország gazdasága lényegében töretlenül növekedett, miközben a társadalom szétesett, milliók körül kötött meg az egyre mélyebb nyomorúság betonja, a társadalmi mobilitás útjai elzáródtak, minimálisra csökkent a társadalmi bizalom, eluralkodott a depresszió, az anómia, a jövőtlenség. Ezt ráadásul úgy sikerült elérnünk, hogy a gazdasági növekedés időszakában, tehát a bőség idején, a rendszerváltó országok körében példátlan mértékben eladósodtunk, ami miatt a válság tehetetlenebbül ért minket, mint másokat.
Ez nem a második Orbán-kormány bűne. A jelenlegi kormányzat bűne az, hogy 2010 után minden még sokkal rosszabb lett, mégpedig nem a szokásos inkompetencia és felelőtlenség miatt, mint a korábbi kormányok idején, hanem tudatosan, egy embertelen társadalom-átalakító koncepciótól, szegénybüntető ideológiától vezetve."
Utolsó kommentek