A nevezetes Partizán-interjú óta rokonszenvezem Magyar Péterrel, drukkolok neki. Március 15-ei fel- és meghívásával kapcsolatban azonban ambivalens vagyok, még nem döntöttem el, hogy elmenjek-e. Több problémám is van. 

Baloldali (szélsőbaloldali?) ember vagyok. Magyar önmagát egyértelműen jobboldaliként határozza meg, és nekem ezzel semmi bajom, már 2022-ben, Márki-Zay ellenzéki miniszterelnök-jelöltségét is helyeseltem, mert úgy gondolom, hogy ma Magyarországon csak a mainstream "baloldali" pártoktól (MSZP, DK) elzárkózó tömegek megnyerésével lehet megbuktatni az Orbán-rendszert. Magyar azonban nemcsak a kétosztatú politikai tér lerombolásáról, hanem a "magyar embereket" mesterségesen elválasztó árkok felszámolásáról is beszél. "Aki magyar, velünk tart!" - hangzott az 1956. október 23-ai jelszó, amely már aznap este, a Rádió épületénél hamisnak bizonyult. "[K]özösen, felesleges ideológiáktól mentesen, pozitív célokért küzdve, képesek vagyunk Magyarországon a semmiből egy új, más világot építeni." - írja M. P., és ez nagyon szépen, szívmelengetően hangzik. Csakhogy: mi az, hogy "felesleges ideológiák"? Az ideológia világnézetet jelent, azt, ahogyan gondolkodom az engem körülvevő világról, annak megőrzéséről vagy meghaladásáról, az életemet, közéleti tevékenységemet, céljaimat meghatározó elveket jelent. Ideológia Magyar Péter "jobboldalisága", büszkén hangoztatott konzervatív családi öröksége meg az én (itt most nem részletezendő) baloldaliságom is. Ahogy ideológia a politikai jelszóként használt "magyar" is. Az (ideológiai) zavart fokozza a "a semmiből egy új, más világot építeni" jelszó. Igen, egyetértek, egy új és maitól nagyon eltérő világot kell(ene) építeni, csakhogy egyrészt nem biztos, hogy ugyanazt gondoljuk arról az új világról, másrészt tévedés, hogy a "semmiből" fogunk, a semmiből tudunk - remélhetőleg - építkezni. Nem. Egy adott - szétroncsolt - társadalom, súlyosan sérült mentalitás, valamint egy bizonyos célokra kialakított államszervezet a kiindulópont, ami nagyban meghatározza a jövő lehetőségeit. 

Igen, tudom, egy "forradalminak" szánt, lelkesítő politikai felhívás nem tartalmaz dilemmákat, szükségképpen leegyszerűsítve fogalmaz, de ettől még bennem megszólalhatnak ezek a kétségek. Amelyekhez e pillanatban az a kétség - pontosabban: nemtudás - társul, hogy vajon Magyar Péter egy elhivatott, az általa megfogalmazott célt (talán) megvalósítani képes, profi (vagy legalábbis profivá válni képes) politikus, megfelelő társakkal, szövetségesekkel, támogatókkal; a lózungokon túlmutató programmal, egy profi politikai szervezet lehetőségével - vagy csak egy lelkes, tisztességes amatőr one man show-járól van szó.

Várok, figyelek, gondolkodom - remélek is -, és majd március 15-én délelőtt eldöntöm, hogy délután kimegyek-e a sokat látott Andrássy (Sztálin, Magyar Ifjúság, Népköztársaság) útra.