„... kibaszott nagy nihil és rendetlenség van ebben az országban... nincs rendőrség... Pedig Magyarország, a magyar emberek épp nem az a "fajta", akit csak úgy magára lehet hagyni..." (Zoli vagyok blog 2008. nov.19.)

 „Magyarország nyilvánvalóan anómikus állapotba került... Az anómia az az állapot, amikor egy társadalomban megszűnnek vagy felborulnak a normák, a szabályok, az emberek elvesztik a fogódzóikat. A normális viselkedés érvényét veszti, a szabályokat tömegesen nem tartják be vagy kijátsszák." (979 blogja, 2008. aug. 15.)

„Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos." (József Attila, 1935. nov. 21.)

***

rend (főnév)

1. A tárgyaknak olyan állapota, amelyben mindegyikük a célszerű és megfelelő helyet foglalja el.

2. Vmely cselekvés, történés zavartalan lefolyásának megszabott sora; meghatározott v. célszerűen kialakult egymásutánja. Az élet rendje: az élet alakulásának általános törvénye, a dolgok v. események szokásos alakulása; a természet rendje; a természet rendje szerint: úgy, ahogyan a természetben lenni, történni szokott.

3. Olyan állapot, amely megfelel vmely szabálynak, törvénynek, s így lehetővé teszi vminek a zavartalan menetét. Erkölcsi rend: az általában vett erkölcsi felfogás; jó rend: nyugalom, béke; szép rend: összhang; a rend kedvéért; → bomlik a rend; nálunk rend van; rendbe jön; rendben van; most aztán rendben vagyunk; minden rendben van; rend(j)én: szabályszerűen; nincs rend(j)én; biztosítja, helyreállítja a rendet.

4. Azoknak a szabályoknak, törvényeknek az összessége, amelyeket vmely közösségnek v. vmely személynek követnie kell, hogy vmi megfelelően, zavartalanul folyjon, történjék. (A magyar nyelv értelmező szótára - részlet a címszóból)

rendbehozás (főnév)

Általában a rendbe hoz szókapcsolattal kifejezett cselekvés; az a tény, hogy vki vmit rendbe hoz.

1. Vminek a rendezett állapotba helyezése; vhol való rendcsinálás. A lakás, a szoba rendbehozása. A gazdaság rendbehozása hosszú ideig tartott.

2. Vmin a szükséges javítások végrehajtása; megjavítás, tatarozás.

3. Vmely bonyolult v. rosszul álló ügy, dolog elintézése, elrendezése. „Legbárgyúbb kísérlet volna a ... zavar rendbehozását a tudatlanságra bízni." (Kemény Zsigmond) (Értelmező szótár)

***

A bevezetőben idézett két blogbejegyzés és a hozzájuk csatlakozó kommentek (köztük az enyémek) a közérzület kifejezői egy rend nélküli országban. A durvaság, az erőszak, a bunkóság, az állampolgári együttműködésre való képtelenség mindannyiunk napi tapasztalata. Rendőrért kiáltunk, meg a rendőri önkénytől félünk. A közvélemény-kutatás szerint a magyar társadalom többsége erős kezű kormányzást szeretne. Diktatúrát? Ha így kérdezik, nyilván nem, hiszen egy diktatúra engem is fenyeget. De ha csak mások - azok - megfékezéséről van szó, talán elnéznénk a túlzott erőszakot is. Mikor túlzott az erőszak?

Csak kérdéseim, félelmeim és gyengeség miatt elfojtott agresszióim vannak. Én is szenvedek a rend hiányától, az anómiától. Tudom a politológiai, szociológiai magyarázatát: a diktatúra utáni rendszerváltás hevében félreértett szabadság, liberalizmus. Még mélyebben a társadalom válságáról van szó: miután a "szocializmus" felszámolta az együttélés, az egymásért való felelősségviselés normáit is érvényesítő, természetes emberi közösségeket, majd a rendszerváltás semmissé tette az előző évtizedek - olyan, amilyen, de mégiscsak érvényesülő/érvényesített - "állami" normáit, most már a teljes norma- és értéknélküliség állapotában leledzünk. Ez a helyzet törvényszerűen kiváltja a társadalom rend utáni vágyát, s történészként tudom azt is, hogy ez - különösen válságos gazdasági helyzetben - kiváló táptalaja a fasizmusnak, a diktatúrának.

***

József Attila: Levegőt!

Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.

Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.

Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.

Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.

Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!

***

Nem vagyok rá büszke, de örültem, amikor Dunaszerdahelyen a szlovák rendőrök - igen, a jogállamiság cafrangjait félrerúgva - elkalapálták azokat, akiket már egy-másfél évtizede a magyar rendőröknek kellett volna megfékezniük a budapesti vagy diósgyőri focipályák lelátóin. Ez arról jutott eszembe, hogy a Magyar etimológiai nagyszótár szerint a „rend" szó szláv eredetű: a szerb-horvát, szlovén red, szlovák rad (‘sor, rend, osztály' jelentésű) szóból ered. A magyar szó korai átvétel a 10. század vége előttről, egy szláv nazális *rend formájában.) A népnyelvben rend a lekaszált fű, gabona sora is:

„Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek." (Petőfi: A Tisza)

***

„… gyönyörű

képességünk, a rend,

mellyel az elme tudomásul veszi

a véges végtelent,

a termelési erőket odakint s az

ösztönöket idebent...” (A város peremén)