A szegénység mást jelent a budai kerületekben, mást Telkiben, mást Ózdon és mást Tiszabőn. Egy dolog viszont közös mindegyik helyen: a szegénység öröklődik, „újratermelődik”. Statisztikai szempontok alapján a szegények közé azokat kell sorolni, akik a mediánjövedelem 60 százalékánál kevesebből élnek meg. A nettó mediánkereset Magyarországon 131 000 Ft, ennek a 60 százaléka 78 600 Ft. A nettó minimálbér nem éri el ezt az értéket – hiszen csak 60 950 Ft. Tehát ez azt jelenti, hogy ha valaki 2012-ben egyedül élt, és minimálbért keresett, akkor a szegénységi szint alatt élt 22 százalékkal.
Az egy főre jutó háztartási jövedelmek személyek közötti eloszlásának fontosabb egyenlőtlenségi mutatói Magyarországon, 1987–2012:
Szubjektív anyagi helyzet megítélés a magyar népesség körében százalékban kifejezve:
A táblázat egyértelműen mutatja, hogy a drasztikus elszegényedés megindulása a 2008-as pénzügyi és gazdasági válsághoz köthető. A válságnak négy periódusa volt eddig Magyarországon:
- 2008. második felében tört ki a pénzpiaci válság, amely a megtakarítással rendelkezőket érintette;
- 2008−2009-ben visszaesett a foglalkoztatás, nőtt a munkanélküliség. Ezzel párhuzamosan a devizahitelek problémája is élesen megjelent.
- 2009−2011-ben az állami kiadásokat erőteljesen csökkentették, miközben nőttek a lakossági elvonások. Az egykulcsos SZJA bevezetése hátrányosan érintette az alacsony keresetűeket.
- 2011−2012-ben egyértelműen szűkítették a szociális és egészségügyi kiadásokat.
Ezeknek az eseményeknek az lett a következménye, hogy a II. világháború óta nem volt ilyen nagy és drasztikus az elszegényedés: ma Magyarországon 4,6 millió ember él európai mércével mért szegénységben.
A magyar társadalom végzetesen kettészakadt. A válság hatására megindult az alsó középosztály lecsúszása. Az alsó három tizedben egyre nagyobb azoknak a száma, ahol nincs foglalkoztatott – még közmunkás sem. Ennek az az eredménye, hogy az átlagjövedelem felénél kevesebb pénzből 1,2 millió ember él napjainkban. Ők a teljes kilátástalanság és reménytelenség szintjén tengetik napjaikat. Ezekből a csoportokból egyre kevesebben lesznek nyugdíjasok, mivel el sem érik a nyugdíjkorhatárt (ami jelenleg 62 év). Ezért van az a hamis látszat, hogy a nyugdíjasok között csökkent a létminimum alatt élők száma.
2007-hez viszonyítva a nélkülözők száma 2012-re 3,8 százalékról 8 százalékra ugrott, a hónapról hónapra gondokkal küzdők száma 18 százalékról 26 százalékra nőtt, ami azt jelenti, hogy a magyar lakossága 34 százaléka kilátástalan megélhetési gondokkal küzd. A szegénységi ráta a fiataloknál a legmagasabb: 26 százalék. A 8 általánost végzetteknél hússzor nagyobb a szegénység kockázata, mint a diplomával rendelkezőknél. A roma származás jelenti a legnagyobb szegénységi kockázatot, körükben a szegénység majd 70 százalékos. A gyermekét egyedül nevelő szülők 30 százalékát, míg a 3 gyermeket nevelő szülők 41 százalékát sújtja a szegénység kockázata. A 3 vagy több gyermeket nevelő roma családoknál az elszegényesedési kockázat 90 százalék feletti. A gyermektelenek szegénységi rátája viszont nem éri el a 3 százalékot. A felső tizedben statisztikailag alig kimutatható a 3 vagy több gyermeket nevelő családok száma, az alsó tizedben viszont 39 százalék. A Budapesten élőknek a legalacsonyabb az elszegényedési kockázata, a legnagyobb pedig a vidéki kisvárosokban élőké.
Statisztikai szempontból a szegények 47 százaléka aktív foglalkozású – ide tartoznak a közmunkások is –, de csak 25 százalékuknak van egész évben rendszeres munkajövedelme.
Utolsó kommentek