Az emberek jelentős része olyan vezetőkre szavaz, amilyenek maguk is szeretnének lenni, de nem tudnak, vagy nem mernek. Az olyan emberhez, aki nem ismer gátlásokat, nagy hangja van, és átgázol mindenen és mindenkin.
Az amerikai elnököket azonban jobban sakkba tartja a saját republikánus képviselők közössége, mint pl. a magyar parlament fidesz frakciója. Mert az elnök ott nem teheti meg, hogy rendeletileg kormányozzon. Olyan az egész államszövetség berendezkedése. Gondolom Tramp most megint azt fogja csinálni amit első alkalommal, alkalmazkodik a helyzethez. Ez viszont nagy csalódásokat fog okozni a csodavárókban. Mert csodák a politikában nincsenek, csak érdekek. Még a republikánusok közt is így van ez.

Hogy a lényegre reagáljak, Milei argentin. A braziloknak Bolsonaro jutott.

Én azért aggódom Trump miatt, egyrészt a maga képére formálta a republikánusokat, azaz a párton belül nem lesz visszatartó erő, másrészt azért nem ugyanaz, hogy periférikus, válságról válságra tengődő országokban jut hatalomra a populizmus, vagy a világ egyik fő (illetve hát legfőbb) hatalmi központjában.

Vegyük a következő gondolatmenetet. Egy vezető megválasztása mindig felelősséggel jár, aminek mértéke persze nagyban függ a csoport funkciójától és méretétől. Egy állam vezetőjének megválasztása esetében mind a funkció, mind a méret jelentősnek mondható. A felelősségből a tényleges döntési szituációban a körültekintés, az alapos mérlegelés követelménye adódik. Racionális és morális kritériumok számbavétele és összeegyeztetése a politika, a közéletiség porondján fennálló körülményekkel, illetve a választó személyes elképzeléseivel, attitűdjével.

Egyrészt vegyük észre, mennyire ideális és egyben mennyire elvont ez a gondolatmenet. Másrészt vegyük észre, hogy egy-egy tényleges választás eredményekor ennek az ideának a tükrében kapunk képet (avagy vélünk képet alkotni) a politikai közösség képességeiről. Milyen mértékben képviseli, működteti a gondolatmenetben felvonultatott kompetenciákat az adott közösség. Vegyük észre továbbá, hogy gondolatmenetünk, illetve a belőle kihámozható politikai éthosz felfogható kortól független normaként épp úgy, mint éppen mostanság korszerűtlenné váló elvárások csokraként.

Vegyük végül hazugság és politika kapcsolatát. Saját értelmezésem, saját éthoszom szerint a hazugság a politikusi eszköztár legitim része akkor, ha közösségi összefogás elérésére használják társadalmilag jelentős problémák kezelése érdekében. Végső soron és esetben a hazugság motiválásra használható, az állampolgárok passzivitásának megtörésére, valamely kritikus ügyben az elengedhetetlen kooperativitás kicsikarására, s mint ilyen, semmiképpen sem használható politikai szereplők hatalmi ambícióinak érvényesítésére. Demokráciában semelyik politikai szereplő nem tekintheti hatalmának megtartását, növelését társadalmilag kritikus ügynek.

Na most: ez a megfontolás korfüggetlen normát fogalmaz meg, vagy egy múlóban lévő korszakban szocializálódott egyén szellemi terméke? Nem tudom a választ.

@promontor: Köszönöm a helyreigazítást; hülye lapszus volt Milei brazilosítása.
Talán nem derült ki, de én se vagyok nyugodt.

@beszélő név: Úgy vélem, "korfüggetlen normát" fogalmaztál meg, amely már a "múlóban lévő korszakban" sem érvényesült. Sőt, valószínűleg sohasem, de a tömegdemokrácia beköszönte óta biztosan nem.

@promontor:

Úgy gondolom a republikánusok is emberek, főleg olyanok, akik nagy pénzek felett uralkodnak. Ez megronthatja a közösségi kapcsolatokat, mert ha mindazt meglépi Tramp amit a magyar sajtó szerint ígért, akkor nagy belharcok törhetnek ki a republikánusoknál. Kezdhetik most is a fegyverlobbival úgy, ahogy 8 éve is történt. A pénz nagy hatalom, a nagyon nagy pénzt pedig uralom. Még az elnök felett is. Az uralom általában nem esik egybe a hatalommal, mert aki hatalmon van az nem ér rá a pénztárcáját tömni, csak a közpénzből. Ezt, és ennek következményeit már sok hatalmon lévő megtapasztalta a történelem során.

Csak néhány költői kérdés:
Idióta-e az az ember, aki a börtöntől való félelmében palira veszi országa népét? Szerintem aljas.

21 millió bevándorlót egy szövetségi államból, hogy óhajt visszatoloncolni?
Netalán táborokat állít fel?

Putyin lesz majd zsaroló pozícióban, mint a rossz gyerek, vagy mint a terrorista, a világ vagy kereskedik vele, vagy vérengzik.

A politika ethoszában nem hiszek,
olyan az, mint az éhes róka a kert alatt, ahol szárnyast észlel még a kerítés alatt is kikaparja a földet a zsákmányért.
Ami Kínát illeti és hatalmi pozicióját
visszatekintve még a70-80-as években olvasott, s vitákat generáló Tőkei Ferenc:Az ázsiai termelésmód című könyvében felvázolt kérdésekre, ma már kivilágosodtak.
Sajnos nekem személy szerint
az a baj,hogy túl jól alszom.

Szerintem egy fontos elem hiányzik az értékelésből: Trump az anti-establishmentet képviseli. Sokan érzik úgy, hogy nincsen hangjuk, és ki vannak rekesztve a politikai és kulturális életből (ebben van szerepe a PC-nek is). Az akarat diadala a Führerprinzip megfilmesítése, és bár akadnak fasiszta elemek Trumpnál bőven, mégiscsak inkább a populizmus jellemző rá. A krízisben erős emberért kiáltani sokkal régebbre megy vissza: a rómaiak ezért találták ki a diktátor intézményét, amit azonban eredetileg csak egy bizonyos ideig lehetett viselni. Mindemellett a republikánusok az orbáni receptet követve alaposan megosztották az amerikai társadalmat, az olyan kérdések mentén mint melegjogok, abortusz, fegyverviselés (és háttérbe szorítva az oktatás és egészségügy kérdését).

@Dupla: "Szerintem egy fontos elem hiányzik az értékelésből" - írod. Nem; nagyon sok minden hiányzik belőle - illetve nem hiányzik, mert nem kívántam átfogó értékelést adni (nyilván nem is lettem volna rá képes [ma már inkább, mert sok mindent olvastam/hallgattam azóta, például ezt: merce.hu/2024/11/14/trump-es-a-liberalis-kozep-veresege/ ]), mindössze egy számomra érdekes elemet emeltem ki. Amit te írsz, tudniillik, hogy Harris a kampányban nem azokról a dolgokról beszélt, ami az átlagembert érdekli, vagyis a demokraták az identitáskérdések és a demokrácia eszményének elvont védelmével elbeszéltek a szavazók feje felett, az valóban központi kérdés.

Természetesen tudom, hogy Trump nem Hitler - sokkal kisebb kaliberű, világkép nélküli akarnok -, a zseniális Riefenstahl-filmet inkább a címe keltette asszociáció nyomán írtam bele a posztba.

@rás:

Egyet értek veled, de hozzá is tennék. Azt, hogy a hatalomban ülők előbb-utóbb elkényelmesednek, és eltávolodnak a választóiktól, meg úgy általában a néptől. Ez régi hagyomány, és az ember azt gondolná, hogy a jól felkészült, iskolázott emberek tömegei ezt tudják. Mekkorát tévedünk?

@látjátok feleim szümtükkel: Egyrészt hol vannak a "jól felkészült, iskolázott emberek tömegei"? Másrészt: és ha tudják, akkor mi van? A gondolatmeneted szerint - ahogy én értelmezem - ebből az következik, hogy nem mennek szavazni. Vagyis döntsenek az ostobák...

@rás:

Valami ilyenre gondoltam, de az iróniát írásban elég nehéz megjelenítemi.:D
Meg erre is gondoltam:
index.hu/belfold/2024/11/21/konkretan-ronai-egon-koczian-peter-magyar-peter-orban-viktor-tisza-part/

Nagyon tud bántani, hogy le ostobázzátok azokat az embereket, akik talán nem olyan iskolázott, jól felkészültek, mert nem a mi szájízünknek megfelelően szavaztak, szavaznak. Vagyis, ha nem tudsz felemelni a magad szintjére bárkit is, ne nézd le.
Nem rásnak mondom, mert ő tudja, hogy a hétköznapok megélésének milyen bugyrai vannak. Gondoljátok el, hogy milyen kín,annak az embernek bárkitől is, polgármestertől, civilszervezetektől, magánemberektől alamizsnát kérni, amikor
elveszíti szociális biztonságát. A túlélés mindennapi gyakorlata, s arra néz, oda figyel, ahol valami lehetőséget
lát. Tudom megengedő vagyok, nincs bennem gyűlölet, és nem is mindenki születik magas intellektusra alkalmasnak. Nem csak az úgynevezett lenézett emberek esnek bele a Cipollák
vonzásába, bizony sok úgymond értelmiségi is.
Végül a banánhéj a lábunk alatt van.
Hogyan megyünk tovább, számomra ez a kérdés?

@Éva Schüttler Tamásné:

Nem hiszem, hogy ostobázott itt valaki. Rás sem tette azzal, hogy rámutatott az egyes szavazók tudásbeli hányosságára. Ha teheted, ne láss bele olyat senki hozzászólásába, amit nem írt le.
Az iskolázottság szintje, és minősége az utóbbi 14 évben nem a polgárok és nem a kritikusok hibája. Ettől függetlenül jól iskolázottnak kell tekinteni őket, mert annyi féle iskolába járhatnak, amilyen választék még soha nem volt. Sajnos a "jó iskola" nem egyenlő a jó tudással. Az is jó iskolákba járt, aki Mick Jaggert ördögnek nevezte. Ráadásul neki, mint politikusnak, pont a nép felemelése lenne a feladata.
A "felemelés" nem a polgár feladata, hanem az államé attól függetlenül, hogy a polgár dolga is saját maga felemelése. Erre lettek megválasztva a politikusok a nem iskolázottak által is.
Még is egyre több panasz éri az oskolából kikerült fiatalok tudását.
Csak egy kicsi példát hoznék fel, ha már megszólítottál. Ismerős hetedik osztályos unokája nem tud szorozni-osztani. Gondolod, hogy belőle lehet okos ember, aki jól fog boldogulni az életben? Ne gyere erre a szülő kötelességével, mert ugyé a kormány beszél a szaporulat növeléséről, és nem a szülők. Akiknek zöme egyébként reggeltől estig dolgozik.
Nem kell nekem, de szerintem másnak se belegondolni abba, "...hogy milyen kín,annak az embernek bárkitől is, polgármestertől, civilszervezetektől, magánemberektől alamizsnát kérni, amikor
elveszíti szociális biztonságát...", mert az államnak ebben is elsődleges a szerepe. Nem csak a nemzeti gázszerelő és a haverok feltőkésítése.
Ha nem megeröltető számodra, akkor képzeld el, hogy én nagyon közelről láttam sok éven át az ilyen embereket, és gondold el, nem a kínnal van a baj, hanem azzal, hogy sokan nem tudnak az állam által biztosított lehetőségeikről. Igaz, erről a celeb műsorokban nem sokat beszélnek. Persze a megfelelő szintű tájékoztatás nem az én feladatom, ennek ellenére amikor szükséges akkor megteszem. De ha te polgári kötelességnek érzed, akkot tedd meg, minél gyakrabban, hogy sokan ne banánhéjon menjenek tovább.
Van egy régi mondás, miszerint aki nem akarja a fejét az asztal fölé emelni, azt nem kell eröltetni. Ettől még lehet jól iskolázott.

Az általános és egyenlő választójog megvalósulása a 20. században a társadalmi emancipáció egyik "csúcsteljesítménye" volt. Csakhogy - különösen az utóbbi évtizedek egyre fokozódó médiamanipulációja, ennek lehetősége és megvalósulása nyomán - megkérdőjelezhetővé vált, hogy adott esetben egész országok, társadalmak sorsát eldöntő kérdésekben azonos szava, súlya van egy naprakészen tájékozott embernek és egy 3 vagy 4 osztállyal rendelkező, analfabétának, aki csak a Győzike show-ból tájékozódik a világról (és akinek a polgármester mondja meg, kire szavazzon). Ma még szinte istenkáromlásnak hathat, de hosszú távon - éppen a demokrácia érdekében - elkerülhetetlennek tartom a választójog valamilyen korlátozását - pl. iskolázottsági cenzussal és/vagy az országos illetve helyi ügyekben való szavazati jog elválasztásával. Ennek semmi köze ahhoz, hogy az államnak és a társadalomnak - meg az állampolgári tudattal rendelkező egyénnek! - felelőssége van a szociálisan rászoruló - és az esetek egy részében aluliskolázott - emberekkel, társadalmi csoportokkal szemben. Hangsúlyozom: nemcsak karitatív alapon, hanem állampolgári felelősségből.

Értem miről beszéltek, de nem értek vele egyet.
Csak kavicsokkal magyarázva:
1) a kisebbik lányom, aki jövőre 50 éves lesz az általános iskola 2. osztályába,

. tanító néni által lett felkérve, hogy korrepetáljon egy nagyon buta kislányt, aki a mi házunkban lakik, mint 4 gyerekes anyuka és többszörös nagymama. A négy gyerekét példaértékűen felnevelte, ezért tisztelem és nem azért, hogy hova húzza be az x-t, s nem nézem le, mert nem lehet például vele az engem foglalkoztató, adott esetben művészeti kérdésekről beszélgetni.
2.) megeszem a kalapom, ha tévedek, tisztelet a kivételnek, a legtöbb párt színeiben induló polgármesterek alkalmaznak pressziót a választóikra.
3.) vegyünk egy alul iskolázott embert,és térjünk el a választástól, például, ha ez az ember mondjuk a mezőgazdaságban nem próbál a betakarításban részt venni, akkor a termés ott rohad. Ha meg jövedelemhez jut akkor fogyasztóként áfát fizet.
4.) számomra zavaró az a gondolat, hogy minősítsem bármilyen formában azokat
az embertársaimat, akik mondjuk a tv mocskain szocializálódnak, nem feltétlenül igaz, hogy csak aluliskolázottak fogyasztják ezt a kultúrát, tehát nem nézem le őket és nem háborodom fel azon, hogyha értesülök róla, s nekem nem tetszően húzták be az x-et.
5.)ami pedig a demokrácia védelmének gondolt iskolázottsághoz kötött cenzust
illeti, mert az az ember, aki munkája, adója, fogyasztása révén hozzájárul a közösség , jelen esetben az állam működéséhez, jogosult a szavazásra.
6.) a cenzus bevezetése azt is involválhatja, hogy holnap a szőkéknek
barnáknak, etnikai kisebbségnek se lehet szavazati joga.

Utóirat: a banánhéj a nemzetközi helyzetre vonatkozik.

Csendben megjegyezném, hogy 14 éve egy párt és annak kormánya "neveli az iskolákban a magyar fiatalokat. Akik olyanok lettek amire tanították őket. S szülő meg nem mer szólni, mert félti a munkahelyét, röviden a családja megélhetését. Ez viszont kényszer. Kényszerben mi a demokrácia?
Milyen párt az, aki kényszeríti a polgárait arra, hogy a megszavazott trükkös törvényekkel őket tartsa a hatalomba? Olyan, mint a fidesz.

@látjátok feleim szümtükkel: Nem vagyok fidesz seggnyaló, és csak úgy megjegyzem, minden államformának még a demokratikusnak is van olyan pillére, amikor erőszakot alkalmaz, fontos az államiság, mert egységet alkot, de nem lehet nem számba venni az állam erőszakszervezet voltát. Az a kérdés, hogy mikor, hogyan fojtja meg polgárait a hatalom, hidd el nekem, hogy még a szabadnak mondott világ is tele van álnoksággal.