Valószínűleg csupa olyan dolgot fogok most írni, amit ezekben a percekben ezernyi más hírmagyarázó. De muszáj, ha már egyszer belefogtam a választási sorozatba.
Szóval, az ellenzéki jelölt fölényes győzelme óriási dolog. Vásárhelyt mindenki fixen fideszes helynek tekintette, a politikai elemzők többsége már azt is nagy sikernek tartotta volna - a parlamenti választásokon való teljes ellenzéki összefogás ösztönzőjének -, ha Márki-Zaynak sikerül megszorítania a fideszes jelöltet. Külön öröm, hogy az eredmény hatalmas pofon Lázár Jánosnak is, aki a rendszer cinizmusának a megtestesítője.
Örüljünk - Halleluja! -, mert a hódmezővásárhelyi szavazás reményt ad az április parlamenti választásokra is. DE!
A Facebookon már a nap folyamán is olvastam véleményt, mely szerint Márki-Zay valójában a Jobbik jelöltje, és a demokratikus ellenzéki pártok csak statiszták ebben az ügyben. Én nem így gondolom, de a politika természetéből - s magyar politika mai állapotából különösen - következik, hogy az ellenérdekű felek közt megindul az eredmény kisajátításáért folyó harc.
Ellenérdekű felek? Részben igen: túl a világnézeti, politikai különbségeken gyakorlati versenyhelyzetről van szó: a parlamenti képviselet arányáról, van, akinél egyenesen a bejutásról. Vásárhely példája szerint egy-egy közös jelöltet kéne állítani mind a 106 egyéni körzetben, de ez lehetetlen. Országos listát ugyanis csak az a párt állíthat, amelynek legalább 27 egyéni körzetben van indulója, mégpedig legalább 9 megyéből és Budapestről. Természetesen elvben el lehet úgy osztani a körzeteket, hogy az eleve esélytelen, fideszes körzetekben mindenki állít jelöltet, a többiben pedig visszalépnek egymás javára - ez az úgynevezett koordinált jelöltállítás -, de ennek egyelőre nem látszik jele, a "baloldal" (MSZP és DK), az LMP és a Jobbik a jelenlegi helyzet szerint az egyéni körzetekben is versenyezni akar egymással. Plusz a Momentum, amely a jövőjét akarja megalapozni azzal, hogy bejut a parlamentbe - és ez is legitim törekvés. Vannak azért reménykeltő jelek: a Márki-Zayhoz hasonlóan független jelöltek - Kész Zoltán (Veszprém), Mellár Tamás (Pécs) - mögött kialakulni látszik az együttműködés. Ennek az alapja a DK-tól a Jobbikig érvényes mégiscsak közös érdek.
Közös érdek? Igen. Orbánék - az autokrata rablóbanda - eltakarítása (vagy legalább az újabb kétharmad megakadályozása, mert legyünk őszinték, egyelőre ez tűnik reálisabb célnak), közös érdeke a DK-nak, az MSZP-nek, az LMP-nek, a Jobbiknak - sőt még a Momentumnak is. A kérdés csak az, elég erős lesz-e ez az érdek, hogy felülírja a különbségeket, az egymással szembeni fenntartásokat, viszolygást - meg a tényleges versenyhelyzetet. Erre adott volna esélyt az a korábban többek által felvetett javaslat, egy minden ellenzéki pártra kiterjedő együttműködési megállapodás a közös indulásról. Ennek keretében a közvélemény-kutatások alapján elosztott arányban minden körzetben egy-egy jelöltet állítottak volna, ami esély lenne a győzelemre, akár a kétharmadra is. Az így létre jövő parlament csak addig - kb. egy évig - működne, amíg új alkotmányt és tisztességes választási törvényt fogadnak el, aztán feloszlana, és új választásokat tartanának, ahol már minden párt önállóan indul. Ez a hajó azonban, úgy tűnik, elment.
De remény most újra van.
Utolsó kommentek