***

Vissza a rendőrökhöz. New Yorkban rengeteg a rendőr, este 9 után a frekventáltabb helyeken már hármasával állnak-járnak, jól láthatóan komolyan felfegyverezve. És mégse volt tőlük egy pillanatra se rossz érzésem, ami itthon gyakran elfog egy-egy rendőrjárőr láttán. Persze idegen voltam, turista, aki mindenre rábámul, aki felületesen, nem belülről látja a dolgokat. Mégis: állítom, hogy ezek a rendőrök mások. Egyenruha és fegyverek ellenére a körülöttük élő, nyüzsgő emberek közül valók, nem akarnak kívül- vagy felülállónak látszani. Kedvesek, természetesek, segítőkészek. És persze mindenen rajta tartják a szemüket. Már nem New York-i, hanem későbbi élmény. St Louis környékén eltévedtünk. (A kettő közül ez volt az egyik autós szakaszunk, a 66-os út miatt, de erről majd máskor.) Meg akartunk nézni egy műemlék hidat, de az útikönyv (Lonely Planet! - pedig általában nagyon jó) rossz kijáratot adott meg az autópályáról. Gyanús, néptelen, lerobbant környéken valami nagyon mellékútra jutottunk ki, és már szürkült is. Aztán egy sorház lépcsőjén (nagydarab) fiatal, feka nő ült. Odamentem hozzá érdeklődni a Chain Bridge-ről. Nagyon készségesen hosszú és bonyolult magyarázatba kezdett, előre bocsátva, hogy az jó messze van. Aztán látta az arcomon, hogy nem igazán értem/nem tudom megjegyezni, ezért elővett egy papírt és elkezdte szórol szóra leírni. Közben láttam, hogy az út túloldalán egy rendőrautó állt meg a kocsink mellett (Judit ült a volánnál). Miután tisztázta, kik vagyunk, mit keresünk erre, és én mit „üzletelek" a nővel, elolvasta a közben elkészült útbaigazítást, és közölte, hogy ő tud egyszerűbbet, ami ráadásul St Louis „abszolút biztonságos" belvárosába vezet. Le is rajzolta. Rendőri felvezetéssel jutottunk vissza a Highwayre, ott megállt, még egyszer elmagyarázta a dolgot, és kedvesen elköszönt. (Az más kérdés, hogy a hidat végül nem találtuk meg.)

New Yorkot az előző polgármester, Rudy Giuliani által meghirdetett „zéró tolerancia" és az állandó, látható rendőri jelenlét nagymértékben megtisztította a bűnözéstől. Barátaink és egyes útikönyvek még óvtak Harlemtől, mi minden félelem nélkül sétáltunk ott szürkületkor is. Ahogy egyébként San Franciscóban, a Haight Ashbury környéken is, amely hajdan a hippivilág központja volt, és ma is elég érdekes arcokat lehet látni arrafelé. Igaz, innen kb. félórás séta és vacsora után, este 10 körül feleségem határozott kérésére távoztunk és csak másnap délelőtt tértünk vissza. Amúgy most inkább az ezotéria hódít arrafelé. Washingtonban viszont betartottuk egy ott élő tanácsát, hogy a Capitoliumtól keletre, a fekete negyedekbe tilos menni (okunk se volt arra bóklászni).

A "zéró toleranciára" aztán még jöttek a szeptember 11-ét követő biztonsági intézkedések. A mellékelt képen az a légvédelmi géppuskás őrnaszád látható, amely a Staten Island-i kompot (kb. 15 perces út Manhattantől) kísérte.

***

És akkor a felhőkarcolókról. Azt hittem, nyomasztani fognak. Tévedtem. Tetszenek. Szépek. Nemcsak felülről, így az Empire State Building tetejéről (érdemes a képeket klikkeléssel kinagyítani!), hanem a poszt elején látható alulnézetből is. Nem értem a dolgot. Egy, a budapesti Teréz körútnál keskenyebb út, 15-25 emeletes monstrumokkal - és mégis. Szép. Különösen Manhattanben. Talán azért, mert ott szerves a dolog, nem úgy, mint nálunk, ahol ezeknek a magasépületeknek lebutított, 6-8 emeletes változatait rakják be, aluminiumfényű amalgámtömésként. Azt hiszem, a nagyvonalúság a titka a New York-i épületek szépségének. Ezek egyik újabb példája a Ground Zero, a 2001-es terrortámadásban lerombolt Ikertornyok helye mögött felépített Pénzügyi Világközpont. A képen látható előcsarnokból két szinten nyilvános üzletek, éttermek nyílnak, terasszal, a mögötte látható park felé is. Egyébként prímát ebédeltünk itt.

És osztályharcos lelkem borzasztóan szégyelli, de tetszett a Wall Street is, a kép előterében a New York-i Tőzsdével. Én tudom, hogy ez a kapitalizmus, az imperializmus, a finánctőke stb. lakhelye - bár manapság sanghaji, moszkvai, mumbai címekkel is ismerkedni kell - mégis. Ami szép, az szép.

Az pedig külön szépség, hogy innen indul a Broadway is.