"Az igazi próba, végső soron,olyanná lenni, mint bárki más. Ha ez megvan, az ember páratlan egyedülállósága nem kérdéses többé. Szabad - nemcsak másokhoz, hanem önmagához viszonyítva is." Többször is elolvastam, ízlelgettem ezt a három mondatot, amely elsőre értelmetlennek, önellentmondásnak tűnt.…

"Minden ember különböző személyiségmagvakat hord magában, mintha különféle lehetséges emberek föl nem fakadt rügyei lennének. Az ember életében csak az fejlődik ki, amelyikből domináns, valódi személyiség lesz. De a többi is tovább él benne, csak éretlenül, ki nem teljesedve, alig hagyva nyomot,…

"Minden műben sok a látszat., még tovább is mehetnénk, s azt mondhatnók, látszat az egész mű. Becsvágyó törekvése, hogy olybá tűnjék fel, mintha nem csinálta volna senki, hanem úgy keletkezett, magától pattant ki - mint ahogy Pallas Athéné pattant ki Zeusz fejéből domborműves fegyverzetének teljes…

"Ekkor megsejdítettem az életérzés teljességét, amely az olümposzi görögségnek a mélység istenei előtt való áhítatos, beavatott hódolásában kifejeződik, és később gyakran magyaráztam felső osztályos gimnazistáimnak a katedráról, hogy a kultúra lényege az éjszaka sötét, félelmetes hatalmainak jámbor…

"A megformálás eleven, lelkileg közömbös kézzelfoghatóságában gyönyörűséget talál a polgári érzésű tömeg, de a lázas, korláttalan fiatalságot csak a problémák kötik le: és Aschenbach a problémák embere volt egykor, és korláttalan, mint akármelyik ifjú. A szellemet szolgálta, rablógazdálkodást űzött…

"Néha a letűnt időt hisszük boldogabbnak. Néha teljesebbnek az elkövetkezőt. Ám ezekből épp a sajátunk az, amely kirekeszt. Talán ezért igyekszünk jelenünk szakadozó rezzenéseiben nem figyelni a pillanatnak sem tökéletlen, sem befejezetlen voltára. Mert nem akarjuk elvetéltnek érezni a mindenkori…

„[E]gy ilyen intézmény vezetésébe csak annyi erkölcs kell, mint só a levesbe. Ha túl kevés, ha túl sok: ehetetlen. Az alapanyag a rutin, a szabály, a szakszerű és célirányos rend. Aki jól ír, az többnyire rosszul parancsol. A moralisták vagy elmamlaszkodják a hatalmat, vagy kárhozott dühvel…

"Ő [Bernhard, a gyűjteményalapító Zygmunt Rogalla fia] állapította meg, vette észre, hogy a látogatók arca, ahogy az idő múlik, egyre vénebb... Néha elnéztem a nyílt magaslaton a szélbe belegörnyedve imbolygókat, inkább vénasszonyokat, mint vénembereket, aztán föltolakodott bennem a gondolat, hogy a…

"[E]ljutottam életemnek ama pontjára, ahonnan kezdve már nem kívánok új dimenziókat, új barázdákat és új fejezeteket, olyan küszöbére értem a saját életemnek, ahonnan nézve van, ami túl sok volna már nekem, amit képtelen lennék ahhoz igazítani, ami vagyok, s ami éppen ezért veszélyes, fölösleges és…

A gyönyörű regény, egy trilógia befejező darabja, egy nap - és egy félévszázad - története. A magyar-zsidó Uri egy évvel az 1948-49-es arab-izraeli háború után leszerel a katonaságtól, és visszautazik korábbi lakóhelyére (illetve egész pontosan nem is derül ki útjának végcélja). Útközben…