"Akár egy halom
hasított fa,
hever egymáson a
világ,
szorítja, nyomja,
összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik
determinált."
Mit lát meg, mire csodálkozik rá Budapesten egy olyan kisgyerek, aki még soha nem járt a fővárosban, de talán még nagyobb városban sem? Mit tanulhatnak iparművészetis egyetemisták a mélyszegénységben élő – köztük cigány – gyerekektől, és a világukról? És mit kezdenek e gyerekek a számukra idegen emberekkel és a számukra idegen világgal?
A FigyelőNet cikkére én speciel Brünnhildénél bukkantam. Ajánlom nektek is.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek