„Mert a gondolatoknak, meredt rám Schriwanek bácsi, szintén egyforma ízük van: ha cirmos, ha mérges, mindegy, a gondolat íze olyan, mintha viaszt ennél, fiam, benne van az égés, a korom, ott szunnyad benne a tűz, ott alszik belül, érzik, dolgozott rajta az agy.” (Grecsó Krisztián)
„Technikai koalíció”? Bojkott? A Fidesz legújabb választójogi elképzelése, úgy tűnik, végleg ráébresztette a liberális demokrácia híveit, mennyire reménytelen a helyzet(ük). 24 órán belül kétféle, egymásnak gyökeresen ellentmondó válaszjavaslat született, s bár jelenleg egyiknek sincs sok reális esélye a sikerre, 2014 még messze van.
Nincs jelentősége, és úgyse hiszi el senki, de nekem fél nappal előbb eszembe jutott az, amit Karácsony Gergely, az LMP frakcióvezető-helyettese javasol: az MSZP, az LMP és a Jobbik kössön megállapodást arról, hogy közösen (feltehetőleg a mai parlamenti arányokat tükrözően) indulnak a következő választásokon, így a maguk javára fordítva a bevezetendő új rendszert – „a győztes visz mindent” – simán elérhetik a kétharmadot, vagyis az alkotmányozó többséget. Ennek az együttműködésnek ugyanis az egyetlen célja az lenne, hogy – a hármójuk által előzetesen elfogadott minimál koncepció alapján – a lehető leghamarabb eltöröljék azokat a kétharmados törvényeket, előírásokat amelyek Orbán nélkül is bebetonoznák a viktoriánus rendszert és mentalitást. Ezek után azonnal feloszlatnák az Országgyűlést, és új választásokat írnak ki, most már az arányos képviselet alapján, s természetesen immár egymással is versengve, ütközve. E forgatókönyv abból a feltételezésből indul ki, hogy a következő választásokig a magyar társadalom többsége kiábrándul Orbán Viktorból. Ennek a feltételezésnek szerintem megvan minden gazdasági, szociális és kulturális alapja – részletezésükbe most nem mennék bele –, de persze biztosra nem vehető.
A hidegen racionális LMP-felvetésre azonnal megszülettek a zsigerből jövő, indulatos elutasító válaszok – Gyurcsánytól és a Jobbiktól egyaránt. „Ezekkel” soha! Ennél átgondoltabb válasszal állt elő a mai Népszabadságban a baloldali liberalizmus szenvedélyes híve, Révész Sándor, aki szerint – ha a Fidesz tényleg keresztülviszi a parlamenten Áder választásirendszer-javaslatát – a demokratikus pártoknak egyszerűen bojkottálniuk kell a következő választásokat, ezzel jelezve, hogy Magyarország lényegében már diktatúra. Ez pedig majd kiváltja az Európai Unió közbelépését, hiszen „Európa nem tűrheti, hogy…”.
Azt gondolom, hogy ez az elképzelés nagyon tiszta, elvhű, erkölcsös – és végtelenül naiv. Akárcsak az egész magyar baloldali liberális értelmiség. (Kitérő és magyarázat: van egy fontos terminológiai probléma. A mai magyar közbeszéd „bal-liberális”-ként mossa egybe a baloldalt – ezen a szociáldemokratákat értve – és a liberálisokat, vagyis a korlátozatlan piacgazdaság és a parlamentáris, képviseleti demokrácia legkövetkezetesebb, tehát lényegileg jobboldali képviselőit. Ami nem zárja ki azt, hogy legyenek politikailag, kulturálisan baloldali liberálisok.) Szóval, technikailag is problematikus egy ilyesfajta bojkott sikere, hiszen biztosak lehetünk benne, hogy fellépnének olyan – akár a Fidesz által konstruált vagy támogatott, új – pártok, amelyek a „gazdátlanul maradt” irányzatokat és szavazókat képviselnék vagy „képviselnék”, s mozgósítanák.
Ennél nagyobb probléma a naiv Európa-hit. Persze, az Európai Parlamentben és a nyugat-európai sajtóban az eddigieknél is hevesebb támadások érnék Orbán Viktort és rendszerét. De Magyarországot aligha közösítenék ki. Egyrészt nem vagyunk mi annyira fontosak, hogy a nyakukba vegyék az ezzel járó politikai és jogi problémákat. Másrészt egyre kérdésesebb, hogy vajon 2014-ben létezik-e majd az Európai Unió – legalábbis abban a formájában, ahogy ma ismerjük. Ma éppen ott tartunk, hogy – a 2008-ban kezdődött világgazdasági rendszerválság újabb hullámaként – összedőléssel fenyeget az Unió pénzügyi rendszere, az euróövezet. Márpedig egy ilyen fejlemény általában is megrengetné a gazdasági uniót, s nyilvánvaló hatással lenne a politikai együttműködésre is. Nekem nincs kételyem a tekintetben, hogy az európai együttműködés fennmarad, mert ez – túl minden politikai meggondoláson, illetve éppen hogy megelőzve azokat – gazdasági kényszer, sőt megmásíthatatlan tény. Ennek az együttműködésnek a kerete, maga a rendszer, azonban nem változtathatatlan. Kialakulóban van a „kétsebességes” Európa, s „jó” esély van arra, hogy a legstabilabb, a lényegében egész Európának diktáló országok egy „magegyüttműködéssel”, egy „magunióval” megszabadítják magukat a kolonctól – tőlünk is. Szemben azokkal, akik most boldogan elkezdenek tapsikolni, hogy „na végre, ezt vártuk, szabadok leszünk!”, szeretném leszögezni, hogy nem leszünk azok. Részei maradunk a globális tőkerendszernek, amelynek ma már a német vagy az angol kormány is csak a menedzselője. Viszont ezek a „magországok”, a hagyományos Nyugat-Európa, megszabadulnak attól, hogy jogilag, formailag egyenrangúként kezeljék a szerencsétlen dél- és kelet-európai perifériát. S akkor tényleg nem lesz fontos, hogy mennyire lábszagú az itteni kormányzat.
Tágítsunk egy kicsit az optikán. A rendszerváltással – az elmúlt 20-25 évvel – Magyarország betagolódott a globális kapitalizmus világrendszerébe. Annak félperifériájába. Nagy különbség van az MSZP-SZDSZ-, illetve a Fidesz-kormányok politikai gyakorlata, stílusa, kultúrája és ideológiája között. Gazdaságpolitikában azonban – a lényegben tehát – minden propagandaszöveg ellenére Orbánék csak folytatják, amit a második Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány csinált. Az átalakítás alatt a kapitalizmus építése zavartalanul folyik.
*
A mai Népszabadságban nem csak Révész említett cikke érdemel figyelmet. Olvasható a lapban a napokban elhunyt Petrovics Emil zeneszerző – baloldali értelmiségi – utolsó nyilvános megszólalása.
„…Itt, évek óta a liberális értékek mentén helyezkednek a gondolatmenetek. Tagadom ennek létjogosultságát. A világon sehol sem volt képes a liberalizmus megteremteni a demokráciát, a köztársaságot, a tisztességes társadalmi együttélés minimális feltételeit sem. A tőke nem alkuszik.
Én sem.
Mindig feltettem a kérdést: mi az, hogy baloldaliság. Senkitől sem kaptam választ…
Baloldali vagyok és gyűlölöm a pénz, a tőke mindenhatóságát. Zimbabwében, az USA-ban és Magyarországon...”
Utolsó kommentek