… és a pánikban agyontaposott gyerekek fényképeivel lesz tele a világsajtó, Orbán Viktor elégedetten hátradől karosszékében: igen, ezt akartam. Most majd jönnek a szar ázsiaiakért a különvonatok Németországból, a magyar emberek meg láthatják, mitől védem meg őket, ezt a Jobbik se überelheti.

Az elmúlt hónapokban kialakult és most már óráról órára fokozódó káoszért sokan vádolják tehetetlenséggel, ügyetlenséggel, inkompetenciával a kormányt és a menekültügyben illetékes hatóságokat. Biztos van ilyen is. Én azonban a tények alapján úgy gondolom, hogy ezek a minősítések semmiképpen nem igazak Orbánra, Lázárra, a döntéshozók szűk körére. Ők tudják, mit és miért csinálnak.

Az első lépés – amikor még Orbán nem tudhatta, valójában mi következik – az új ellenség megtalálása, felmutatása, az emberek félelemérzetének felkeltése volt: a januári párizsi terrortámadás után azonnal minden muszlim és minden migráns potenciális terroristává minősítése. A Fidesznek hatalmi játszmájához másfél évtizede mindig szüksége van egy dehumanizált ellenségre, amellyel/akivel szemben összefogást, kíméletlen harcot hirdethet, amelyben aki nincs velük, a Fidesszel, az a nemzet ellensége. A második lépés a plakátkampány és a „nemzeti konzultáció” volt. Az óriásplakátok nyilvánvalóan nem a migránsokhoz szóltak – a formailag nekik szóló, fenyegető és lealázó hangnemű felszólítások ellenére –, hiszen magyarul íródtak. A „konzultációs kérdések” pedig sunyi módon mosták össze a háborús menekülteket, a jobb életet Európában – nem Magyarországon! – kereső „gazdasági bevándorlókat” – vagyis azokat, akik egyszerűen nem akarnak éhen halni, és normális életet szeretnének a gyerekeiknek – és a terroristákat. Mindez jól átgondolt propagandakampány volt egy alapjáraton is xenofób társadalom legalantasabb érzéseinek, ösztöneinek a felspannolására.

A pokol azonban akkor szabadult el, amikor tényleg megindult a térségünkben – a Balkánon; ne legyen kétségünk, már oda- (ide)tartozunk (Metternich már kétszáz éve megmondta, és Churchill is így kezelt minket) – mindent elsöprő menekültáradat. Nem balfaszság, hanem tudatos döntés volt, hogy nem állítottak fel a határon menekülttáborokat, hanem a regisztráció után egy használhatatlan és magyar nyelvű térképpel útjára bocsátották a szíreket, afgánokat, keressék meg az ország másik végében lévő „befogadó állomást”. Mindenki tudta, hogy eszük ágában sincs, hanem mennek tovább Nyugat-Európába, ki ahogyan tud. Ez volt a magyar állam érdeke is, ez volt a „legális” módja, hogy továbbengedje a migránsokat. Egy mai kormányközlés szerint idén eddig 160 ezren lépték át délről illegálisan a határt. A magyar táborok befogadóképessége összesen néhány ezer fő. Az utaztatásnak volt még egy haszna Orbánék számára: a városokban megjelentek a parkokban, utcákon, pályaudvarokon várakozó, alvó sárgák, barnák, feketék – ennek minden következményével. Orbán számára a legfontosabb következmény az volt, hogy még többen kezdtek félni, rendre vágyni, „kemény kézt” követelni. Az Orbán parancsára rohammunkával felépített drótkerítés jól mutat a tévében, de semmit nem ér – és ezt előre megmondta minden hozzáértő. (Ismétlem: nem hiszem, hogy Orbánék hülyék, tehát ők is tudták, de nekik az első, a tévélátvány volt fontos.) A katasztrófának már rég be kellett volna következnie, de történt egy nem várt, apró hiba: megjelentek a migránsokat támogató, segítő önkéntesek, akik enni, inni adtak, útba igazítottak – nem magyarul! –, elemei emberi szolidaritást tanúsítottak.

Ami ezen a héten történt, az már a nyilvánvaló provokáció esete – több szinten is. Hétfőn váratlanul vonatra szállhatott vagy kétezer migráns, rászabadítottuk őket Ausztriára és Németországra, hadd tudják meg, mi történik, ha sokat ba…gatnak minket. Másrészt erre a hírre még többen sereglettek a Keletibe, őket már nem engedték oda, a vonatközlekedést leállították, az embereket az aluljáróba, a térre szorították. Tömeget hoztak létre, megint olyan szituációt, amiben bármi megtörténhet. A mai taktikai lépés, hogy bemehetnek a pályaudvarra, de nincs nemzetközi vonat. Az előnyök: kisebb csoportok jönnek létre, amelyek szükség esetén könnyebben felszámolhatók, rabomobilba terelhetők; a látszólag ötletszerű, logikátlanul egymásra következő, váratlan intézkedések meg a növekvő reménytelenség felőrlik az idegeket. Most már tényleg minden megtörténhet…

Szerző: rás  2015.09.03. 18:22 2 komment

Címkék: migráció menekültek Orbán

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr827758710

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2015.09.03. 19:02:18

A legkeserűbb az egészben, hogy ezek az emberek tényleg borzalmakat éltek már át addig is, míg hozzánk eljutottak és nem véletlenül jöttek el hazájukból. Ezt tényként írom, hiszen beszélgettem velük, többükkel is.
Orbán becstelen bandáját (az egész bagázst) pedig el kell seperni mielőbb. Disznóólba velük!

egy nagyi 2015.09.03. 21:45:20

ras:amikor a propaganda gépezet emberek fejével focizik.
süti beállítások módosítása