Jó volt. A ronda idő ellenére több tízezren voltunk, s végre sok fiatal is. Sokfélék is voltunk, ez is tetszett. Találkoztam rég ismert, idős szocikkal,  s begyűjtöttem kedves, fiatal anarchisták szórólapját - Mi egy autonóm, önszerveződő csoport tagjai vagyunk, akiknek közös céljuk egy független anarchista közösség létrehozása...Az erőszakkal járó, hagyományosan értelmezett 'forradalom' helyett egy fejekben lezajló, társadalmi mentalitást megváltoztató forradalmat akarunk elérni, amely a kapitalista rendszer által megfertőzött emberi gondolkodásmód megváltoztatásán alapszik." Meg a Zeitgeistesekét, akik számokkal bizonyítják, hogy "a jelenleg fennálló társadalmi rendszer" nem tudja kezelni a munkanélküliséget és nem tudja ellátni a közösségi feladatokat.

Beszédet mondott egy egyetemista, egy cigány szociológusnő, a Millások meg a TASZ képviselője, de nekem legjobban a 4K! (Negyedik Köztársaságot!) mozgalom nevében beszélő Istvánffy András tetszett, aki politikai programot hirdetett: az Orbán-rendszer megdöntését és a Negyedik Köztársaság megteremtését:

„Mi történik körülöttünk? Nem arról van szó, hogy a kormány pusztán rossz törvényeket hoz. A harmadik köztársaságot, amit 89-ben ezen a napon, október 23-án kiáltottak ki, megdöntötték. A köztáraság szót még az ország nevéből is törölték. A kormány új rendszert épít, de nekünk nem tetszik a rendszer.
De miért lehetet megdönteni a harmadik köztársaságot? Mi volt a baj vele?
Hiányzott a valós részvétel lehetősége, hogy az emberek ne csak négyévente tudják befolyásolni a döntéseket. A politikai elit eltávolodott a társadalomtól. Az emberek nem véletlenül ábrándultak ki a politikából, pontosan érzékelték, hogy az nem értük dolgozik.
Hiányzott Magyarországnak egy olyan fejlődési pálya, ami a többség számára biztosítani tudta volna a létbiztonságot, a lehetőséget, hogy tisztességesen, csalás nélkül dolgozhasson és boldogulhasson.
Húsz év csalódás után óriási volt a vágy az újrakezdésre. Sajnos egy olyan ember kezébe került ez a lehetőség, aki visszaélt vele.
Az Orbán-rendszer elárulta 56-ot, és visszalépés 89-hez képest. Ez nem újrakezdés, hanem a rendszerváltás ígéreteinek végső elárulása. Most már se jogállam, se létbiztonság, se szolidaritás nincsen. Csak félelem, létbizonytalanság és mindent átható cinizmus…

…Nekünk, akik különböző ellenzéki mozgalmak és pártok tagjai vagy szimpatizánsai vagyunk, vagy éppen nem tartozunk sehova sem, a közös célunk a valódi újrakezdés, a köztársaság újraalapítása kell hogy legyen.
Olyan negyedik köztársaságra van szükségünk, ami valódi fejlődési pályára állítja Magyarországot.
Olyan negyedik köztársaságra, ahol a demokrácia valós részvételi lehetőséget jelent, ami nem csak négyévente működik.
Olyan negyedik köztársaságra, ahol tisztességesen lehet boldogulni, ahol senkinek sem kell középkori nyomorban élnie, és ahol a tehetség alapján előbbre lehet jutni.
Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, három feladatunk van.

A demokratikus, köztársasági erők természetük szerint sokszínűek. Ma azonban sokaknak nincsen politikai otthona. Sokan nem találják a pártjukat, a mozgalmukat. Az első feladatunk az, hogy megszervezzük azokat az erőket, amelyek ma hiányoznak.
A második feladatunk az, hogy megteremtsük az ellenzék demokratikus erőinek összefogását. Egyik demokratikus erő sem tud egyedül kihívást intézni az új rendszer ellen. Az összefogás megteremtésének útja hosszú és rögös lesz, lesznek benne sikerek és visszalépések, de nincsen más lehetőségünk, ha egy szabad országban akarunk élni.
Az ellenzéki összefogás célja a köztársaság újraalapítása, a negyedik köztársaság megteremtése kell legyen. Ez a harmadik, a legnagyobb feladatunk. ”