Tegnap kimentem Magyar Péter tüntetésére, elsősorban kíváncsiságból, érdekelt, hogy hányan lesznek, milyen a hangulat. Ambivalens érzéseim, gondolataim vannak.
Mint előző bejegyzésemben írtam, a Partizán-interjú óta rokonszenvvel követem Magyar Péter fellépését, de erős ideológiai fenntartásaim és kétségeim vannak. A tegnapi tömeg - s benne az egyes emberek arca, hangulata, derűje - lenyűgöző volt, ahogy imponált az egész rendezvény profizmusa. Az számomra már az elmúlt hetek napi Facebook-bejegyzései alapján kiderült, hogy Magyar profi politikus, illetve profi kommunikációs stábbal rendelkezik. Pontos üzeneteket fogalmaz, amelyekben egyébként semmi új nincs más ellenzéki pártok megszólalásaihoz képest, csak éppen tőle el lehet hinni, hogy képes lenne az ígéreteket, célokat tartalmazó programját megvalósítani. Ugyanis a fellépése erőt, határozottságot sugároz. Nem kiabál, nem jajong, nem maszatol, hanem sallangmentesen, egyszerűen kijelent.
Azt írtam, "tőle el lehet hinni", és az általa keltett érdeklődés- és reménycunami - amit a közvéleménykutatások is igazolnak - azt bizonyítja, hogy sokan hisznek - nemcsak neki, hanem - benne. Úgy tűnik, képes (utolsó?) reményt kelteni egy apátiába süllyedt társadalomban. Az az én bajom, hogy már nem vagyok hívő, s nem abban reménykedem - mert reménykedem! -, hogy M. P. valamiféle politikai messiás -, hanem abban, hogy kellő hitet, elszántságot képes kelteni ahhoz, hogy legalábbis megrendítse Orbán hatalmát. Sokak számára lehet meggyőző, hogy az ellenzéki pártokat is az Orbán-rendszer függelékének, részének nevezi, hogy a magyar társadalom többsége számára csalódást és kudarcot hozó egész "elmúlt harminc évvel" hirdet leszámolást. Ezzel függ össze a szkepszisem. Hajdani önmagamat meghaladva, már nem gondolom, hogy a múltat el lehet törölni, s ezért némileg bonyolultabbnak, nehezebben megvalósíthatónak tartom a Magyar által evidensen és helyesen megfogalmazott célokat. És eltérően a Magyarban őszinte, tiszta embert látó és benne ezért hívő, reménykedő követőktől, nem tudom, hogy M. P. mennyire őszinte, de azért bízom benne, mert azt látom, hogy profi. Majd meglátjuk. (Tegnap este szerintem máris elkövetett két hibát a Partizánban adott újabb interjúban, amikor hajlandó volt belemenni annak megvitatásába, hogy a meghirdetett "árokbetemetés", ideológiai, politikai táborokon felülemelkedés jelenti-e azt is, hogy adott esetben koalícióra lépne a Fidesszel (kitérő, maszatoló választ adott, amelynek sarokpontja az volt, hogy "Gyurcsánnyal soha"); illetve hagyta magát belesodorni konkrét szakpolitikai kérdések megvitatásába, noha hangsúlyozta, hogy ő nem szakpolitikus, és az egészségügy, az oktatás átalakítását vagy a gazdasági hangsúlyok kijelölését szakemberekkel, szakmai szervezetekkel kell megvitatni.
A tegnapi - minek nevezzem: tömeg? közönség? hívek? érdeklődők? -, szóval a tegnap az Andrássy úton Magyar Péter hívására összegyűlt több tízezer ember, ahogy elnéztem, idősebb volt, mint a múltkori influenszertüntetés ennél is nagyobb közönsége; körülöttem inkább 30-60 év volt a jellemző korátlag - vagyis eltérően a Hősök terét megtöltő fiataloktól, az a korosztály, amely inkább elmegy szavazni. Azt gondolom, hogy már a következő közvéleménykutatások a legerősebb ellenzéki tömörülésnek mutatják majd Magyar tömörülését.
Utolsó kommentek