A gyönyörű regény, egy trilógia befejező darabja, egy nap - és egy félévszázad - története. A magyar-zsidó Uri egy évvel az 1948-49-es arab-izraeli háború után leszerel a katonaságtól, és visszautazik korábbi lakóhelyére (illetve egész pontosan nem is derül ki útjának végcélja). Útközben…

A véres és kilátástalan izraeli-palesztin konfliktus újabb fordulója, a Hamász brutális terrorakciója láttán (szerencsére csak a biztos[?] távolból) a pesti (budai) zsidó értelmiségi mi mást tehet: Kardos G. Györgyöt olvas. Ezúttal nem a gyönyörű Avraham Bogatirt vettem le a polcról, azt már kétszer…

77?! Az k.rva sok! - ismételgette perceken át hat évvel fiatalabb Joe barátom, hol kényszeredett kacagással, hol mélyen, komoran a szemembe nézve. Hát igen... Pedig én valami tündéri, mesés számként gondoltam mindig a 77-re, lásd például Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese.    

(2006 júliusában egy a Közel-Kelettel foglalkozó háromrészes írás volt az első blogbejegyzésem - akkor még A vajszínű árnyalat blog vendégeként. Aktualitását az Izrael és a Hezbollah között Dél-Libanonban és Észak-Izraelben folyó "34 napos háború" adta.) „Mélységes mély a múltnak kútja” – írja a…

A régi szép időkben (ha reggel nem kellett - nem reggel kellett - dolgozni menni) ilyentájt, reggeli és kávé (két külön entitás) után fogtam a Népszabadságot, kiültem az erkélyre és olvastam. Most bekapcsolom a számítógépet, és az első ablakban 15 "elsődleges" e-mail, köztük hat hírlevél, plusz…

"Szerettek volna gazdagok lenni. Úgy gondolták, hogy értenének hozzá. Tudnának úgy öltözködni, nézni, mosolyogni, mint a gazdagok. Megfelelően tapintatosak, diszkrétek lennének. Elfelejtenék a gazdagságukat, nem fitogtatnák. Nem kérkednének vele. Olyan természetesen lélegeznék be, mint a levegőt.…