1. Akit mással vagy a többiekkel egyenlő elbírálás, megbecsülés stb. illet meg. (Magyar értelmező kéziszótár)
2. Találkoztam valakivel, és sok ok lett volna arra, hogy ne nagyon értsük meg egymást. Nem így történt, s amikor efölötti, némileg meglepett örömömet akartam megfogalmazni, kicsúszott a számon, hogy mint egyenrangúval tudtam vele beszélgetni. Rögtön éreztem, hogy ez nem a jó szó, nem azt fejezi ki, keresgéltem, korrigáltam. Később aztán morfondíroztam a dolgon, és rájöttem, hogy sértés volt, amit mondtam. (Még akkor is, ha én nem sértésnek szántam, ő pedig nem sértődött meg. Tényleg, van olyan, hogy objektív, reálisan létező, tudatunktól független sértés?) Ha azt mondom valakinek: egyenrangú vagy velem, abban benne foglaltatik, hogy én ismerlek el egyenrangúnak, és én akár mondhatnám (gondolhatnám) azt is, hogy nem vagy egyenrangú.
3. Az ötvenes években a vezérigazgató nem „Józsinak”, hanem „Varga elvtársnak” szólította a sofőrt, és a miniszter család háztartási alkalmazottja (nagyságos asszony vagy „naccsága” helyett) „elvtársnőnek” a munkaadót. De elvtárs volt a portás és a hentes is (akárcsak Gogolák elvtársnő A tanúban). A dolognak az volt az üzenete, hogy egyenrangúak, egyenlők vagyunk, mi miniszter és cseléd. Képmutatás volt? Persze. De ne feledjük, „a képmutatás a bűn főhajtása az erény előtt” (La Rochefoucauld). Az egyenlőség a nagy francia forradalom óta vezéreszméje volt minden baloldali mozgalomnak, a kommunizmus is erre törekedett, amikor még nem rendszer, hanem eszme, mozgalom volt. Aztán mindig lett, ami lett. Ami persze – Hume szerint – a jövőre nézvést nem jelent semmit.
4. „Minden. emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.” (Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata)1971-ben jelent meg az Illés együttes Human Rights c. beat-oratóriuma, a „fehér lemez”. Az Emberi Jogok Nyilatkozatának részleteit Mensáros László mondta el. A szöveg és a dalok (akár) rendszerellenes lázításnak is voltak felfoghatók, hosszú huzavona is előzte meg a megjelenést, és a Rádió nem is játszotta ezeket a dalokat. A megjelenést az tette mégis lehetővé, hogy a lemezt Angela Davis bebörtönzött amerikai, fekete, kommunista polgárjogi harcosnak ajánlották, s a lemez mellé egy Angela Davis-fotó is járt.http://tinyurl.com/5lug28
Utolsó kommentek