"Az Ordinyin-házban [Ordinyin:  a regény színhelyéül szolgáló, azonos nevű város nemesi családja -- Rás], a végrehajtó bizottság helyiségében (itt nem volt geránium az ablakokban´- fenn az emeleten gyülekeztek a bőrzekés emberek, a bolsevkok. Ezek, a bőrzekések, mind délceg, bőrkötésű férfiszépség, mind erős, és göndör hajuk csigákban csavarodik a tarkójukon a sildes sapka alatt, állkapcsa mindnek keményen összeszorítva, a szájuk körül kemény redők, és mindnek sarkos a mozgása. A lomha, nehézkes orosz népfajból - a legjava. Bőrzekében -- ezeket nem hatod meg. Így látjuk, így akarjuk, így határoztunk -- és kész. Pjotr Oresin, a költő, igazat mondott: -- "Vagy a rongyosok hatalma -- vagy bitófák birodalma!" Arhip Arhipov napközben bent ült a végrehajtó bizottságban, papírokat írkált, aztán ide-oda rohangált a városban és az üzemben -- konferenciákra, értekezletekre, gyűlésekre. Papírokat irkált összeráncolt szemöldökkel (és a szakálla enyhén borzas volt), a tollat, mint egy baltát, úgy fogta. A gyűléseken idegen szavakat használt, így ejtette ki őket: -- konstantálni, enegrikussan, litefonogramma, fukcionálni, büzsdet -- az orosz mógut szót így ejtette: -- maguty. Bőrzekében, Pugacsov-szakállal. -- Nevetséges? -- és még nevetségesebb: Arhip Arhipov a virradattal kelt, és titokban, anélkül, hogy bárki tudott volna róla -- könyveket biflázott: Kiszeljov algebráját, Kisztyakovszkij gazdaságföldrajzát, a tizenkilencedik századi Oroszország történetét (Gránát kiadás), Marx Tőké-jét, Ozerov Pénzügytan-át, Weizmann Számvitel-ét, egy magántanulásra szolgáló német nyelvkönyvet -- és biflázott még egy kis szótárt is a Gavkin által összeállított, az orosz nyelvben meghonosodott idegen szavak szótárát.

   Bőrzekék.

   Bolsevikok. Bolsevikok? -- Igen. Azok. -- Ilyenek ezek a bolsevikok!"

*

Rég nem írtam olvasónaplót, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ne is olvasnék - mármint könyvet. Csak éppen nem mindegyik olvasmány ösztönöz írásra is, hogy tudassam másokkal: egy érdekes/izgalmas/jó könyv került a kezembe. A Pilnyak-regény ilyen. A "meztelen év" 1919, az októberi forradalmat követő polgárháború ideje, a helyszín egy képzeletbeli, de tipikus orosz kisváros, távol Moszkvától és Pétervártól. Szilágyi Ákos egyenesen a forradalom enciklopédiájának nevezi, de aki mindebből egy szocreál, sematikusan "forradalmi" történelmi regényre következtet, az téved. Eligazításképpen: A Meztelen év 1921-ben jelent meg - az orosz avantgard fénykorában - Moszkvában (oroszul) és Berlinben (németül), szerzőjét világhírűvé tette; ettől kezdve Pilnyakot az orosz irodalmi nyelv megújítójának (is) tartják. És 1938-ban - a "nagy perek" idején - összeesküvés (hamis) vádjával kivégzik.  következő harminc évben a szovjet olvasó számára Pilnyak nem létezik. De vissza a regényhez és Szilágyi Ákoshoz: "[E]z az enciklopédia nem szócikkekben tagolódó fogalomtára volt az emberi világ egészének, hanem maga az alig tagolható, a pillanat teljességében és egy nemzet drámájának különös közegében megörökített történelmi folyamat. A forradalomnak ez a fantasztikus enciklopédiája - művészi enciklopédia, amely a zűrzavarossá vált szellemi és anyagi valóság elemeiből, ideológiák foszlányaiból, régi és új eszmék törmelékeiből, levelekből, újságcikkekből, utcai beszélgetésekből, jelszavakból, tudományos elméletek hipotéziseiből, dokumentumokból, vallomásokból, más művekből kölcsönzött idézetekből, filozófiai kitérőkből, vallásos prédikációkból és krónikákból, sorsokból, emberi alakokból, látomásokból állt össze. A régi létformát és életformát felforgató, a mindennapiság elidegenített világát felrobbantó történelmi katasztrófa egyszerre mámorító és letaglózó élményét kínálja ez a művészi enciklopédia..." (Sz. Á.: Hamu és mamu. Az orosz irodalmi avantgard 1917 előtt és után. Holnap Kiadó, Budapest, 1989)

*

A (227 oldalas) regény befejező mondatai:

"Szigoróan áll az erdő, mint a cölöphad, és dögseregekként ront rá a hóvihar. Éjszaka. Nem az erdő és nem a hóvihar küzdelmét énekli-e meg a való hősi ének arról, hogyan haltak meg a vitéz daliák? - A hóvihar új és új dögseregeket zúdít az erdő cölöphadára; üvöltenek, vonítanak, nyüszítenek, tombolva, bömbölve, bőgve, vénasszonyos gonosz acsargással; hullanak a hullák, de a nyomukban új dögsereg terem, nem fogynak, de gyarapodnak, mint a sárkányfejek - egy levágott helyén kettő; és áll az erdő, mint Ilja Muromec." (Borisz Pilnyak: Meztelen év. Ford:. Kántor Péter. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1979)