„Új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának, elkötelezett környezetvédőnek" nevezi az irodalmi Nobel-díj idei kitüntetettjét, a 68 éves Jean-Marie Gustav Le Cléziót.
Én valaha rég olvastam tőle A háborút - az Európa Kiadó Modern Könyvtár sorozatában jelent meg (év megjelölése nélkül, az eredeti 1970-es). Persze semmire nem emlékszem belőle a címén kívül. Levettem a polcról, bele is kezdek, ha nem kell majd dolgozni. Azért egy kis ízelítő:
Le Clézio: A háború
(Az első és a befejező mondatok)
„A háború megkezdődött. Már senki sem tudja hol, hogyan, de megkezdődött. Ma már ott van a fejekben, kitátotta a száját a fejekben, és fújtat. Bűnöknek és sértéseknek, acsarkodó tekinteteknek, agyban születő gondolatok robbanásának háborúja. Itt van, tátong a világra, villanydróthálózatával befedi. Percről percre terjed, el-elragad valamit, elhamvasztja. Bármi megfelel neki, csak lecsaphasson rá. Agyara, karma, csőre számtalan. Előbb-utóbb mindenkit lesújt. Senkit el nem kerül...
Megindult a háború, hogy tízezer évig tartson, hogy tovább tartson, mint az emberek történelme. Megszökni előle, megtagadni lehetetlen. Főt hajtunk a háború előtt, testünk lesz a golyók céltáblája..."
„...Valaki megpróbálta megérteni. Valaki egyszer meg akarta tudni, mi is a háború, hogy fejeződik majd be. Valaki be akarta zúzni az ablaküvegeket, hogy levegőt kapjon, valaki be akarta vetni szavait, hogy megleljen valami békefélét. És eltűnt.
Akik megérik majd a békét, még nincsenek itt, még meg sem fogantak.
Én magam sem vagyok teljesen biztos benne, hogy megszülettem." (Bognár Róbert ford.)
Utolsó kommentek