Beszélgetésrészlet

X (kb. 30 éves)

Sokan a kábítószerezésében a teljes felejtést keresik, kiütik magukat. Számomra ez a merevségem és az elfojtási mechanizmusaim leépítésében segített sokat... A mi atomizálódott generációknak, személy szerint nekem ez azért fontos, mert leépültek az emberi kapcsolatok, a családban állandó veszekedést, marakodást tapasztaltam, sok baráti kapcsolat mások önzésén és egoizmusán bukott meg. A bulik és a kábítószer együtt a megfelelő társasággal pedig megadja az egység és szeretet érzését.

Y (kb. 60 éves)

Alapvetően sajnálom atomizálódott korosztályodat. Nekem is világéletemben fontos volt, hogy tartozzam másokhoz, közösségnek érezzem a körülöttem lévőket, s ehhez nem volt szükségem pótszerekre. Legfeljebb - néha esetleg hazugnak/hibásnak bizonyuló - ideológiára, hamis tudatra; de az esetek többségében, azt hiszem, közös értékeken, célokon, szereteten és/vagy megbecsülésen alapuló, néhány órás alkalmon mindenképpen túlnyúló kötődésekről volt szó.

Részlet augusztus 12-i bejegyzésemből (Egy évszázad hordaléka 1.):

„Az elmúlt napok - részben személyes - droghírei juttatták eszembe az első és egyetlen alkalmat, amikor közel álltam ahhoz, hogy kipróbáljak egy kábítószert. Marihuánás cigarettával kínáltak új ismerőseim, de én elhárítottam... Reflexből, gondolkodás nélkül utasítottam el a kínálást. Alapállásomat meghatározta, hogy nem szabad, hogy bűn, hogy veszélyes. Igazából attól féltem, hogy mi lesz, ha megkóstolom és ízlik. Jobb ellenállni a kísértésnek. Ma is úgy gondolom, hogy tilos, veszélyes, nem szabad. De tudom, hogy hülye voltam. Ezt is ki kellett volna próbálni.

Vannak végzetesen elmulasztott, vissza nem hozható dolgok..."

xxx

 A téma most Platen - szokás szerint nagyon alapos - új, Az ajzás virágai című bejegyzése kapcsán jött föl ismét bennem. Az írás egyébként a Platen által idén augusztusban kezdett kultúrhistóriai és szociológiai szempontból egyaránt fantasztikusan érdekes (emellett szórakoztató) Partyvilág sorozat része. Teljesen önkényesen ragadok ki néhány bekezdést a bejegyzésből:

„Testvérnépünkhöz, a finnekhez hasonlóan azt vallom: megvan a helye a mámornak és kábulatnak, ha az nem megy a munka rovására, nem rombolja emberi kapcsolatainak. Mint a felvilágosodás kölke, pedig azt, hogy mindent nagyon kritikusan felül kell vizsgálni és nem szabad előre gyártott ideákban hinni, mert azok gyakran (mindig) szériahibásak.

Amióta ember az ember, agyát mindig is „birizgálta". A ma kábítószer besorolás alatt álló anyagok egy részét régebb óta használja az ember, mint az etanol-alapú bódító nedűket. Léteznek olyan radikális elméletek is, miszerint az egész emberi kultúra és a művészetek kialakulása, a tudat megjelenése a kábítószer-fogyasztásnak köszönhető, vagy legalábbis fontos hatásuk volt fejlődésükben.

Az, hogy hol mely szerek terjedtek el, alapvetően történelmi-kulturális kérdés: az iszlám országokban az alkohol helyett sok helyen hagyományosan kábítószereket fogyasztanak... Az európai kultúrkörtől eltérően, több dél-amerikai magas kultúra és az ún. természeti népek folyamatosan használták/használják a kábítószereket vallási ünnepek alkalmával. Tulajdonképpen az Ószövetség teremtéstörténete is értelmezhető úgy, hogy Isten Ádámot és Évát egy pszichedelikus hatású gyümölcs elfogyasztásától tiltja el, majd iszonyatos haragra gerjed, amikor drága teremtményei megvilágosodnak.

Mindenesetre a bibliai történet is jól jelezi, hogy a zsidó-keresztény kultúrkör mennyire elutasította a drogok használatát. Talán itt keresendő annak a gyakran hangoztatott elméletnek a gyökere, miszerint a nem természetes úton elért lelkiállapot önmagában hamis. Leginkább olyanok hangoztatják ezt, akik maguk soha nem kerültek kapcsoltba e szerekkel, és azt gondolják, hogy az embernek létezik egy természetes alapállapota, mely a befolyásolt tudattal szemben felsőbbrendű, tiszta és igaz. Valójában azonban az embernek már nagyon régóta nincsen semmilyen természetes állapota, hiszen mesterséges világban él, ember alkotta ideák és előítéletek hálójában.

...

Meglehetősen bonyolult kérdés, hogy ki miért kezd el kábítószerezni, s hogy aztán miért folytatja újabb és újabb szerek kipróbálásával. Sok emberben él az a kép, hogy csak lelki sérültek, akaratgyengék, defektes emberek nyúlnak a kábítószerhez. Valójában azonban elképesztő méreteket öltött a kábítószer-fogyasztás világszerte és messze nem csak az említett kör tartozik a használók közé. Magyarországon például hétvégenként mintegy 350 000 ember fogyaszt kábítószert, míg a kábítószerfüggők száma 12-14 ezer körül mozog.

Létezik egy elmélet, miszerint a fogyasztók a gyengébb kábítószerektől az erősebbek irányába haladnak - ezt hívják droglépcsőknek, és erre hivatkozva egyesek kívánatosnak tartják mindenféle kábítószer-fogyasztás szigorú büntetését. Ezzel az elmélettel szemben nekem van egy sajátom (legalábbis gyakran tapasztaltam ezt): az egyre erősebb és veszélyesebb szerek kipróbálása helyett ugyanis a fogyasztók zöme gyakran kisodródik a kábítószerek világából. Ugyanis a kezdeti kísérletezgetések után nagyon sokan egyre kevesebbet fogyasztanak egyre kevesebb fajtából. Az első nagy partyk és drogozások öröme után ugyanis eltűnik a varázs, és azok, akiket megfelelően felvilágosítottak bizonyos szerek veszélyeiről, nem fognak új, valóban rizikós szereket kipróbálni (ilyen az LSD és a heroin.)... Ha valamiféle értelmes drogpolitikát akarunk, akkor fontos, hogy ne hazudjunk az embereknek... Persze amikor azt mondom, hogy ne hazudjunk, akkor arra is gondolok, hogy nem szabad a szerek ártalmasságát eltitkolni. Ilyen szempontból veszélyes például a marihuánát könnyű drognak nevezni. Angliában például kiderült, hogy a fű hatásaink veszélyeit rosszul mérték fel, ugyanis a gyakori fogyasztás sokaknál súlyos pszichés betegséghez (leginkább pánikbetegséghez) vezetett. Szerintem, ahogyan létezik kulturált borfogyasztás, létezik kulturált kábítószer fogyasztás is."

xxx

 „Természetesen" ugrottam a témára, és a kommentboxban vitatkoztunk egymással. Részletek:

Rás: nehezen tudom (=nem tudom) elfogadni a tudatmódosító, a természetes (ismétlem: a természetes) gátlásokat "hatályon kívül helyező" szereket, legyen az extasy vagy alkohol..Nem tudok úrrá lenni a belém rögzült ítéleteken és előítéleteken. És ebben erősít meg a diszkóbalesetekről szóló minden hétvégi hír.

Platen: Bizonyos szereknek ott lehet áldásos a hatása, amikor a gátlásoktól, a ránk rakódott lelki terhektől másképp szabadulni nem tudunk. Én különben kétlem (ez látásmódbeli különbség köztünk), hogy vannak "természetes" gátlások, szerintem azok mind-mind mesterségesek, társadalmilag, kulturálisan, egyénileg meghatározott konstruktumok. Bármilyen furcsa, de sokszor a hagyományos terápia képtelen kimozdítani bennünket gátlásaink kötéséből, ilyenkor pedig jól jön a tudat módosítása, mely aztán kihat a hétköznapok nézőpontjára is, amikor már nem használjuk a szert.

Rás: Még az a látásmódbeli különbség sincs köztünk, hogy az általam "természetesnek" nevezett gátlásokat ne tekinteném társadalmilag, kulturálisan meghatározottnak, s amelyeket persze mindenki egyéni módon és mértékben épít magába. Viszont és deazonban: azt gondolom, hogy ezek szükséges gátlások, ezek szabályozzák - történelmileg és kulturálisan eltérő módon - az emberi, társadalmi együttélést. Ezek a "gátlások" (is) uralják a te "normális" mindennapjaidat is, és ehhez képest rendkívüli helyzet, amikor egy önmagában is kábító zenét, táncot, tömeget jelentő party hatását fokozod, teljessé teszed a "szerrel". (Az egyes szám 2. személyt tekintsük általános alanynak.) Tapasztalatom (emlékem) és meggyőződésem, hogy erre szüksége van az embernek, én ezt huszon-, harmincegynéhány évesen (többnyire mérsékelt) alkoholfogyasztással értem el. Mint ahogy ma is esténként gyakran egy-egy pohár whiskyvel oldom a feszültséget. A döntő pont számomra - akár alkoholról, akár drogról van szó -, hogy uralom-e még magam, egyszerűbben: tudom-e még, hogy mit csinálok (és nem csak hiszem azt, hogy tudom); teszek-e az alkohol vagy a drog hatására olyasmit, amit másnap önmagam előtt szégyellnem kell.

Platen: Az alkohol és bizonyos kábítószerek között van egy lényeges különbség: az alkohol agresszívé teszi a legtöbb embert, ezzel szemben a diszkódrogok hatására sokkal békésebbé váltak a bulik. Az alkoholnál sokkal gyakoribb, hogy a mértéktelen fogyasztás blackout-hoz vezet, tehát azt se tudja az ember, hogy mit csinál. Az extasynál például (hacsak nem fogyasztanak belőle túl sokat, de ez tényleg nem jellemző) teljesen tiszta marad a tudat, a fogyasztók mindenre emlékeznek, és nem szoktak olyat csinálni, amiért szégyellni kellene magukat. Az ember teljesen ura tetteinek, csak a nézőpont változik meg.

Figyelem, ezek részletek voltak, amelyek nem helyettesítik Platen eredeti bejegyzésének elolvasását.

xxx

Újságírói pályám egyik csúcsaként emlékezem arra, hogy 20 évvel ezelőtt a Magyar Rádióban „szerepem volt" Nagy Feró Garázs c. műsorának elindításában. Ez volt az első olyan műsor, amely - akkor egy a hivatalosság által nem szeretett figura és a metállzene segítségével - megpróbált a társadalom peremén élő, ún. csöves fiatalokhoz szólni, tenni valamit a fiatalkori bűnözés, a terjedő narkózás - akkoriban ez elsősorban a „szipuzást" jelentette -, és az új veszély, az AIDS ellen. Azóta foglalkoztat a drogprobléma, amely - ha jól látom - ma már inkább a „konszolidált", városi, középosztálybeli fiatalokhoz fűződik. Visszatérve a 100-200 évvel ezelőtti polgári hagyományhoz: Baudelaire-hez, De Quincey-hez, Csáth Gézához.

Bár két nappal ezelőtt a Margit híd budai aluljárójában láttam egy „klasszikus módon", nejlonzacskóból szipuzó, nagyon szakadt srácot.