„Gyurcsánynak mennie kell" - a (fél)mondat a mai Népszabadságban jelent meg, igaz, a Vélemény oldalon, amely nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját, nincs is felszólítást jelző felkiáltójel utána, és a mondat folytatódik is (erről kicsit később). A lényeg mégis ez: Gyurcsánynak mennie kell, mondja egy az MSZP-hez közelálló politológus, Galló Béla (és szerzőtársa, Gábor Péter közgazdász). Azért kell mennie, mert alkalmatlannak bizonyult a kormányzásra, öt évének mérlege az ország és az MSZP csődje. Amit tett és tesz, az csupán „energikus ötletelés", kommunikáció, „zajongás" és „zakatolás"; „jó képességű ember, aki... saját közegében minden kunsztra képes a hatalom birtoklásáért, esélyes meglovagolni bármilyen pillanatot". „Hiába bizonyult mindmáig nagy túlélőnek, csapdából csapdába menekül, válságból válságba sodródik, képtelen átlátni és irányítani a mélyebb társadalmi és gazdasági folyamatokat."

Teljesen egyetértek Gallóékkal, és nagyon szerénytelenül csupán annyit jegyzek meg, hogy ezt én már egy évvel ezelőtt megírtam, igaz, nem a Népszabadságban, hanem egy blogbejegyzésben (ez volt utolsó szereplésem A vajszínű árnyalaton). Sőt, azt is megírtam, hogy fölösleges illúzió, amiért Gallóék le akarják mondatni/váltatni Gyurcsányt. A bevezetőben idézett mondat egészében ugyanis így hangzik: „Gyurcsánynak mennie kell, mégpedig mielőbb, hogy az MSZP maradhasson." Marhaság. Legkésőbb egy év múlva az MSZP is menni fog, mert mennie kell. És azt mondom, hogy ez a baloldal érdeke is (ha van ilyen ma egyáltalán Magyarországon).

Gallóék cikke a hét végén rendezendő MSZP-kongresszusra időzítve jelent meg; gondolhatnánk, hogy szerzői azt remélik, a kongresszuson esély van Gyurcsány leváltására legalább miniszterelnöki tisztéből. Nincs ilyen esély, az MSZP ma Gyurcsány túsza. Ezt persze Galló is tudja, pártonkívüli szakértőként elég közel áll az MSZP vezetéséhez. Konkrétan Szili Katalinhoz. És ez az, amiért nem tudok felhőtlenül örülni a cikknek. Szilit úgy tartják nyilván mint Gyurcsány egyik fő párton belüli kritikusát - ellenfelet nem mondok, mert nincsenek azonos súlycsoportban, noha Szili élvezettel hagyja, hogy időnként Gy. F. „kihívójának" minősítsék. Természetesen semmi esélye, hogy most pártelnök lehessen, de egy látványos kampánnyal talán „spontán" jelöltként még beverekedheti magát a pártelnökségbe. Valójában azonban Sz. K. pécsi polgármester-jelöltként épp most menti át magát a jövőre, pártja hosszú ellenzéki jövőjére, talán szétesésére. (Ehhez persze győznie kell júniusban.)

Gallóék az MSZP megmentése érdekében akarják eltávolítani Gyurcsányt, de az MSZP menthetetlen. És nem kár érte (még ha sok ember van is ott, akivel egyénileg rokonszenvezek). Illetve, a dolog azért bonyolultabb. Egy gyurcsánytalanított MSZP talán képes lenne megakadályozni Orbán jövő tavaszi kétharmados győzelmét, s ez azért fontos lenne. A szörnyű, küldetéstudatától gátlástalan, demagóg, de kormányzati alkalmatlanságát bizonyító Gyurcsány már nem alkalmas a szörnyű, küldetéstudatától gátlástalan, demagóg, de kormányzati alkalmasságát egyszer már bizonyító Orbán feltartóztatására.

Így vagy úgy, de az MSZP-nek már annyi. Az elmúlt hét év végleg bebizonyította, hogy egy eszmék, értékek, gondolatok, ideológia nélküli konglomerátum, amelyet csak a hatalom és az érdek tart össze, s talán ez a mélyebb oka kormányzati alkalmatlanságának. Ennek bizonyítására egyébként elég, ha összevetjük a hétvégi pártkongresszus elé terjesztett, A magyar szociáldemokrácia és a XXI. század kihívása című, széteső, fecsegős közhelyhalmazt például a Francia Szocialista Párt közelmúltban elfogadott, öntudatos Elvi Nyilatkozatával. Amely történetesen a Galló által főszerkesztett Egyenlítő c. folyóiratban jelent meg februárban.

Lesz 10-15 évük az ellenzékben, hogy gondolkozzanak.