"Azt hiszem, a bátorságunk abból fakadt, hogy nem volt mit veszítenünk. Lejjebb már nem lehetett, veszélyben volt az életünk, a jövőnk. Erőt kellett mutatnunk, ha élni akartunk" - vallja egy fekete nő az amerikai polgárjogi mozgalomról szóló lenyűgöző, sokórás filmsorozatban (Eyes on The Prize). A hatvanas évek Amerikájára jellemző faji elnyomás, kirekesztés, rendőri erőszak és intézményesült diszkrimináció kereteit maguk a feketék rúgták föl elsősorban a polgári engedetlenség és a jog eszközeit használva.
"Nincs mit veszítenünk. Már a gyerekeinket is ölik" - ezt pedig Csorba Csaba, a Tatárszentgyörgyön lemészárolt Csorba Róbert édesapja, a négyéves Robika nagypapája mondta februárban.
…
"A keresztapám halála azt bizonyítja, hogy mindegy, mit csinálunk, hogyan próbálunk bizonyítani a többségi társadalom és önmagunk előtt is. Csak az számít, hogy cigánynak születtünk" - mondta a tiszalöki gyilkosság után a Magyar Narancsban Kóka Ágnes. A sikeres fiatal roma értelmiséginek nemcsak hozzátartozója halálát kell feldolgoznia, hanem azt is, hogy diploma ide, beilleszkedés oda, nem a teljesítmény a lényeg, hanem a bőrszín.
…
Nem egy és nem is csak jobboldali riportert láttam Kislétán, aki bicskanyitogatóan provokatív és agresszív volt a tragédiától sokkolt családdal. Majd ügyesen megragadták az alkalmat, hogy ismét bemutathassák a cigányok "civilizálatlanságát", "barbárságát". A sajtó egy részének önkontrollhiánya és uszítása ilyen esetekben tűnik fel leginkább, holott az a velünk élő médiavalóság része. Míg a jobboldal időnként nyíltan átveszi a szélsőjobb cigányellenes retorikáját, a balliberális oldal egy része bújtatottan, más része a régóta nem létező tabuk bátor döntögetőinek pózában tetszelegve adja a lovat az előítéletes többség alá. Közös nevező: a cigányság kirekesztése, de legalábbis lekezelése.
…
Magyarország településein polgárháborús pszichózisban élnek a romák: a faluszéli legszegényebbeket sújtó újabb és újabb véres merényletektől a közösség egésze is csapdában érzi magát: nincs miért küzdeni, nincs menekvés. "De mikor vágunk mi vissza?" - kérdezte az egyik kislétai férfi. Közös felelősségünk lesz, ha hagyjuk, hogy elkezdődjön.
(Mondatok Varró Szilvia Volt egy álmuk c. írásából)
Utolsó kommentek