(Kiegészítés a tegnapi, az utazásról szóló "Szóudvar"-hoz)

Jel kommentben hívta fel a figyelmünket az alábbi hírre:

Madrid, a kevésbé híres Cervantes-szobor, de most erről van szó.Csaknem kétszáz éves "időkapszula" került elő a földből egy madridi Cervantes-szobor közelében végzett talajmunka során.

A ládika a Don Quijote de la Mancha 1819-es kiadásának több példányát konzerválta.
A munkások egy belvárosi útépítésen dolgoztak a parlament közelében, amikor az 1834-ben készült Miguel de Cervantes, a Don Quijote szerzője feliratú szobornál a földet megmozgatva rábukkantak a lepecsételt ólomládikára.
A tartóban nem csupán Cervantes (1547-1616) könyvének öt példányát helyezték el. Volt benne egy 1834-es újságba kötött naptár, több korabeli útikalauz, valamint egy életrajz egy spanyol gerilláról, aki Bonaparte Napóleon megszálló serege ellen küzdött. A korra jellemző tárgyak között volt továbbá II. Izabella spanyol királynő kislánykori képe és annak a gazdag polgárnak a portréja, aki a szoborállítást finanszírozta, valamint egy vászonba kötött kézirat és több apró szelence is, amelyet még nem nyitottak ki, nehogy megsérüljenek.
Az 1834-ben felállított emlékmű, amely alatt az alapozáskor helyezték el a jövőnek szóló üzenetet, az első olyan madridi köztéri szobor volt, amely nem a királyi család vagy a kormány egy tagját, avagy a hadsereg egy tábornokát örökítette meg.
A spanyol főváros most új időkapszulát kíván elhelyezni a lelet helyén: a jelenkori Madridról szóló anyagokat és a mai Cervantes-kultusszal kapcsolatos emlékeket.

(A hvg.hu által most közreadott hír egyébként egyhónapos, mint az a MadridMan blogból kiderül. Onnan vettem a szobor képét is.)

"Minekutána így minden előkészületet megtett, nem akarta halogatni szándéka megvalósítását; erre kiváltképpen az az elgondolás ösztönözte, hogy késedelme a világnak lenne kárára, hiszen ő a sérelmek orvoslását, a ferdeségek eligazítását, a jogtalanságok jóvátételét, a visszaélések megszüntetését s a tartozások kiegyenlítését tűzte ki feladatául. Anélkül tehát, hogy szándékát bárkivel is közölte volna, s anélkül, hogy valaki észrevette volna: egy reggel, napfölkelte előtt (július havának egyik legforróbb napján), magára szedte minden fegyverzetét, s felvevén toldott-foldott sisakját, felült Rocinantéra, pajzsát karjára fűzte, dárdáját megragadta, s a baromfiudvar hátulsó ajtaján kirobogott a mezőre; a legeslegteljesebb örömmel és megelégedéssel látta, hogy mily könnyűszerrel tudta nyélbe ütni nemes szándékát."

Szerző: rás  2010.01.18. 11:14 Szólj hozzá!

Címkék: blog cervantes

A bejegyzés trackback címe:

https://ras2.blog.hu/api/trackback/id/tr534929154

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása